Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

érintkezni a bevándorlókkal, köztük törökül és arabul is. Évenkint mintegy másfél millió bevándorlónak ily lelki gyámolítása nem kis feladat, Azután ott van a fertőző betegek kórházaiban teljesített szolgálat. Továbbá külö­nös gondját képezik e missziónak a négerek. Évenkint 5000 temetésnél funkcziónál ez a misszió, szép angol szertartással, s egy keresztyén telepítő akcziót is indított Izrael gyermekei számára, bölcsődével, gyermekkerttel, gimnáziummal, társaskörrel gyermekek és felnőttek szá­mára, egy mintaszerű épületben. Valóban Newyorkból nem szükséges messze föl­dekre menni azért, hogy az evangéliumot idegen népek közt hirdessék. Itt összetalálkozik a világ minden népe, úgy hogy Newyork rég megszűnt amerikai város lenni a szó szoros értelmében, s csak a keresztyén térítői és oktatói munkától függ, hogy ne szűnjön meg egyáltalá­ban keresztyén város lenni. A városi misszió által fenntartott „God's Providence House" rendeltetése átvenni a munkában elfoglalt anyák­tól kisdedeiket s ott tartani addig, míg munkában vannak. A gyermekkert nagyobb gyermekek számára való, s itt 10—12 különböző nemzetiséghez tartozó gyermekeket látunk képzett gyermekkertésznők felügyelete alatt, Végre naponta meglátogatják a foglyokat is czelláikban, s ágya mellett vannak a betegeknek a kórházakban. A methódizmus progresszív munkája kitetszik abból a röpiratból, melyet a newyorki methódista püs­pöki egyház misszió-társasága bocsátott közre s mely­nek czélja a szegénység és züllés ellen küzdeni s ebben lépést tartani a népesség rohamos szaporodásával. Jól látja ez a mozgalom is, hogy az utolsó öt év alatt több idegen vándorolt be Newyorkba, mint a mennyi az ösz­szes protestáns egyházak híveinek száma, s hogy más­fél évtized múlva Newyork lakossága megfogja haladni London mai népességét; a miért is komolyan kell ma már szemébe nézni annak a problémának, hogy vájjon a nyugati czivilizáczió metropolisa pogány legyen-e vagy keresztyén ? Hogy ezt a munkáját teljesíthesse, nem elégszik meg a befolyt évi adományokkal, hanem egy nagysza­bású tőkésítést tervez, főleg a következő czélokra: a misszió-ügy széles alapon való szervezésére, bevándorlók elszállásolására, hogy minden fajta bevándorló vendég­szerető fogadtatást és segélyt találjon a methódizmus kebe­lében; két új épületre munkáslányok és fiatal emberek otthonául, melyek a társadalmi segélyezés és az evan­géliumi szeretet művének központjai legyenek; egy új hitközség alapítására a West Side-on, társadalmi, vallás­erkölcsi és vezetői hivatása kifejtésére. Végül alkalmas ingatlan megszerzésére, telepítési czélokra a négerek közt. A társaság mult évi működésének költségvetése külön­ben Newyorkban 140,000 dollárra rúgott. így ébrednek tudatára Amerika protestáns egy­házai annak a nagy szerepnek, mely rájok vár a sze­génység problémája megoldásában, egy nagy világváros szivében, a hol nélkülözés és szenvedés kopogtat min­den ajtón, a hol 5000 csecsemő hal el évenként oly okokból, a melyek lelkiismeretes szocziálpolitikai és egész­ségügyi intézmények mellett kiküszöbölhetők lennének; a hol ezer ós ezer fiatal leányt hajt az erkölcstelen példa a bűn ösvényébe, s a hol egy heti kénytelen munka­szünet egész családok szájából veszi ki a falatot. Nem szabad itt megfeledkeznünk az amerikai egy­házak progresszív mozgalmának egy ihletett lelkű elő­harczosáról, Willcox asszonyról, a ki megsejtve a pro­testáns egyházakban élő hatalmas erőt, vállalkozott az evangelizálás munkájára. Az ő törekvéseinek és fárad­hatlan agitácziójának köszönhető nagy részben, ha sikerült az egyházakat a szegény ember otthonává tenni, a hol betegek, lábbadozó gyermekágyas anyák találnak nyári üdülőhelyeket, ápoló menhelyeket; a hová nyugodtan adhatják be csecsemőiket, míg maguk munkában kénytelenek robotolni. Tengerparti gyermek­telepek is létesültek újabban az egyes gyülekezetek áldozatkészségéből; míg a felnőttek oktatást kapnak a gyermekekkel való bánásmódból, az első segélynyújtás­ból, főzésből, konyhakertészetből. így forr össze az egy­ház és a gyülekezet élete egy igazi eszményi közös­ségben. V: S. BELFÖLD. A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások. X. A külmisszió jótékony hatása az egyházakra. Felolvasta : Aitchison J., skót lelkész. Ez a tárgy elsőrangú fontosságú Krisztus minden egyházában. Ennek helyes felfogásától és gyakorlati megvalósításától függ minden keresztyén társaság szel­lemijóléte, — sőt, hozzátehetjük, puszta létezése és helyi terjeszkedése is. Ha csupán emberi szempontból tekintjük a dolgot, — oly szempontból, mely sokszor túlságosan latolgatja az anyagi eszközöket, — valami csodás vakmerőség volt abban a parancsban, a melyet a mi Urunk adott első tanítványainak: „Elmenvén szerte e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." Ugyan kik voltak azok, a kik ilyen megbízatást nyertek, kiknek parancsuk volt, hogy Mesterük nevében meghódítsák e világot és e világ országait Krisztus országává tegyék? Egyszerű halászok, megvetett adószedők, Jézusnak többnyire az alsóbb társadalmi osztályokból való követői. Közülük egy sem tűnt ki földi dolgokban és a zsidó szanhedrin íté­lete szerint nemcsak „tanulatlan és tudatlan" emberek, hanem nagy mértékben még azoknak a külső eszközök­nek is híjával voltak, a melyekre a pogány misszióban napjainkban oly nagy súlyt helyeznek. De az emberek Megváltójának csodás vakmerősége, mely ily eszközök megválasztásában nyilvánult meg nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom