Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-29 / 5. szám

Heti 2 órán. c) A felső évfolyamon : Dogmatika folytatva, Jézus személyisége, az egyház, a válság, eschatologia. 4. Keresztyén erkölcstan. Felolvasások: Martensen, Dorner, Murray stb. ethikáiból. A keresztyén emberi eszménykép megrajzolása. Az erkölcs helye a családban, társadalomban, üzletben, politikában, művészetben, tudományban stb. VI. A gyakorlati theologiai szak. a) Az első évfolyamon. Az egyházi működés tere. A lelkipásztor hivatala és hivatása. Kultusz, építészet, liturgia, b) A második évfolyamon. Homiletika. A predikáczió története, egyházi beszéd készítésének anyaga, formája, előadása. c) A felső évfolyamon. A lelkipásztori hivatal teendői. A lelkész mint mintakeresztyén, az ő beszédmodora, szokásai, fellépése; a lelkész a tanulószobában, a szószéken, a látogatásoknál, a vasárnapi iskolában, az ifjúsági egyletekben, a jótékony munkásság terén, egyházi pénzvezetés ismerete, a lelkész a presbitériumban és egyéb gyűléseken. Homiletikai gyakorlatok. A középső és a felső évfolyam hallgatói sorrendben prédikálnak az osztály előtt és a tanárkar tagjai jelenlétében a kápolnában. A beszédek és azok előadásának nyilvános megbirálása. VII. Ékes szólástan. a) Az első évfolyamon. Minden theologussal külön foglalkozik a tanár a lehetőséghez képest, tanítva őt helyes hanghordozásra, taglejtésre, tiszta kiejtésre stb. b) A középső évfolyamon. A fenti tanítás folytatása a szükséghez képest. A szertartási cselekmények begyakorlása, c) A felső évfolyamon. Dramatikus érzék felébresztése, fejlesztése. Művészeti előadás elsajátítására törekvés. íme ezekben ismertettem az amerikai református egyház (Reformed Church in the U. S.) theologiai tanulmányrendjét. Ha valamit használtam vele, meg van jutalmazva a különben is örömmel végzett fáradság, melyet e tanulmány megírásába belefektettem. Harsányi Sándor, homesteadi és vid. ref. lelkész. TÁRCZA. „Éneklő kar.u (Folytatás és vége.) A XVII. században kiváló énekszerző volt Pécseli, vagy talán mégis helyesebben: Péczeli Király Imre (1. Vasári Dániel: Péczeli Király Imre élete és énekei cz. monográfiát) komáromi professzor, később érsekújvári pap, a kinek énekei Balassa és Rimái énekeivel együtt és katechizmusával (1635) kapcsolatban jelentek meg. Ez utóbbi érdekes könyvecskének, a mely egy „kis" és egy nagyobb kátét és „egynéhány szép isteni dicséretet" tartalmaz, két még meglévő példányából az egyiket a Nemzeti Múzeumban láttam. Ebben hét ének van, közöttük a XXIII. és XXIX. zs. és egy érdekes, Milotaira emlékeztető bűnvalló ós egy „Perelj uram perlőimmel" kezdetű ének. Ezek közül egy sem vétetett fel énekeskönyvünkbe. A fentjelzett monográfia írója kétségesnek mondja a „Ne szállj perbe én velem" szerzőségét is. Kálmán Farkas éneklexikona szerint négy dicséretünk van e szerzőtől, úgymint a 25., 63., 162. (51. zs.) és a 179. (148. zs. után). Kálmán Farkas szerint Szatmárnémethi Mihálynak két éneke van könyvünkben, a már fentemiitett 143. és 144. A 173. Kálmán Farkas szerint Regius Király Jakab rozsnyói lelkész szerzeménye; a 37. és 64. Luther Márton énekei; a 163. bűnbánati éneknek szerzője Rutilius Márton (Ach Gott und Herr, wie gross und schwer); németből fordítója ismeretlen. Ezek az énekek vétettek át a XVI—XVIII. században megjelent, istentiszteletre rendeltetett, három alkatrészből álló (psalmusok, himnuszok, dicséretek) énekeskönyvekből. Tudjuk, hogy Szenczi Molnár A. zsoltárai kezdetben a Biblia és később, 1627-től kezdve az énekeskönyveknek hátulján, toldalékként jelentek meg. Még az előttem lévő Gönczi-féle énekeskönyv 1675. kiadásában is már stereotip alakban vannak a Szenczi-féle zsoltárok nyomva. Sz. M. A. mindjárt az első herborni kiadáshoz is négy, a későbbiekhez, hogy a papir üres ne maradjon, már öt, összesen kilencz éneket csatolt. Ezek közül négyet vettek át a revizorok, úgymint a 81. (ének Isten törvényéről), 137., 166. és 177. dicséreteket. Szügyi a mellett kardoskodik, hogy a három első Sz. M. A. eredeti éneke. Különösen a 137. dicséretre vonatkozólag hoz fel erős érveket, hogy az nem a Luther ismert énekének fordítása. De Sz. M. A. nem volt szolgai fordító, a zsoltárokat illetőleg sem. A „Mi Atyánk" parafrázisa (embolizmus) gyakori volt. Határozott véleményt mondani nem lehet. Kálmán F. szerint, a ki pedig eléggé sovinista volt, ezek fordított énekek, a 177-el együtt, a melynek szerzője: Marót K. Még egy forrásuk van a revizió előtti korból származó énekeknek: a magánhasználatban volt énekeskönyvek. Ilyenek a Losonczi H. István: „Éneklésben tanítómester"-e, a melyből, mint Losonczi szerzeményei 18 dicséret: 107—123. és a 167. vétetett fel; a Szőnyi Benjámin: „Szentek hegedűje" cz. sok kiadást ért énekgyűjteményéből ennek két éneke, a 23. és 61. dicséret van énekeskönyvünkben. Az előbbieket, mint tudjuk, kezdetben az „igazító" Bajnóczi szerzeményei gyanánt jelezték ; így voltak jelezve a fentemlített ácsi énekeskönyvben ís. Az új énekek szerzőink neveit e lap olvasóival az eddigi adatok után emlékezet okáért újból közlöm, a nevek után adván az általuk szerzett dicséretek számait. Bácsi János 194.; Balogh Ábrahám 199.; Balog Mózes 4.; Balogh Pál 198., 202., 203., 205.; Bátori István 3., 22., 33., 237., 238. ; Beregszászi Pál 181., 182., 188., 206., 216. ; Böszörményi Pál 234.; Breznai István 225 ; Budai Ézsaiás 6., 27.; Diószegi Sámuel 5-, V. r. k. 4., K. r. k. 5.; Fazekas Mihály 127.; Földvári József 28., 47. (?), 189., V. r. k. 2., V. d. k. 2.; Gál András 180., 187., 193., 218.; Horváth Ádám 7., 9., 20., 34., 41., 59., 60., 69, 21.(?); Juhász András 207., 208, 209, 212, 213.; Kérészi Ábrahám 46, 49.; Ke-