Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-29 / 5. szám

resztesi József 2., 12., 14., 18., 31., 32., 38., 52., 56., 79, 96-106, 150, 151, 159, 164, 169, 178, 183, 186, 191, 197, 201, 219, 223, 226, 228, 230.; Kis Áron (hegymegi) 51.; Kovács József 148, 149, 161.; Lengyel József 1, 13, 19, 30, 39, 55, 66, 78, 80, 82, 84 -91, 94, 95., 147, 158, 168, 185, 192, 196, 220, 221., 222, 227., 231, 233, V. r. k. 3, V. d. k. I, K. r. k. 2, 3, 4., K. d. k. 2.; Liszkay Sámuel 224, 232.; Lukács István 53, 57, 133—136.; Nádaskay András 44.; Nádaskay József 215.; Nagy Ferencz (Vályi) 175, 195, 211. (Révész I. és Kálmán F. szerint kétes); Nagy István, Kálmán F. szerint is: „az énekeskönyv legmagasabban szárnyaló költője", ispotályi koldusok gyermeke, hajdúböszörményi nagyhírű lelkész: 15, 40, 54, 58, 124, 125, 126, 128, 129, 130, 131, 132.; Palótzi Pál 214.; Szakács Mihály 235.; Szentgyörgyi Kemény János 174.; Szentgyörgyi József 77, 83, 92, 152, 160, 236.; Szilágyi Bálint 50.; Szilágyi Mihály 10, II, 24.; Szüts György 45.; Tóth István 184, 217.; Zámbori Ferencz 170. A revizió utáni korból ismeretlen szerzőktől való a 204. és a K. d. k. 3. Van két ének: 67, 68. Kleist Ferencztől, mindkettő Lengyel József fordításában ; a 62. dicséretet H. Kiss Áron fordította németből; a Gellert Keresztély szép énekét pedig Kornádi Nagy Mihály nagydoroghi lelkész ós esperes fordításában énekeljük, mint 93. dicséretet. Révész Kálmán idézett czikkében említi, hogy a revizió utáni énekek 36 szerzője közül 20 tiszáninneni. Dunamelléki mindössze1

kettő volt az énekszerzők között, úgymint Kovács József (Háló) nagykőrösi, majd halasi prédikátor és Juhász András harkányi lelkész. Dunamelléki ároni családból született Földváry József debreczeni lelkész és esperes; a fordítók közül K. Nagy Mihály (tiszántúli születésű) nagydoroghi esperes; nagydoroghi születésű, a gr. Széchenyi-család uradalmi tisztjének fia volt Benedek Mihály, az énekeskönyv szerkesztője, főigazítója, imáinak szerzője. Hadd említsem itt, hogy a nagynevű püspök, dédnagyapám testvérbátyja volt; a hagyatékából származó Biblia és fára festett 10 szép apostolképe — kettő elveszett — most is családunk birtokában van. Az énekesköny v tartalmi tekintetben 1806-ban tehát már készen volt, annak idején majd azt is elmondjuk, mi volt az oka a 4 évi késedelmes megjelenésnek. Arra az időre talán lesz majd egy új, teljesebb „Éneklő-kar" is. Sokan írtak már énekeskönyvünkről, de az adatok szétszórtak; régibb lapok, könyvek, kéziratok nehezen hozzáférhetők. Énekesköny vünk minden fogyatkozásai mellett is drága kincsünk nekünk; minden, a mi majd teljes, egységes világot vet történetére, kell hogy érdekeljen bennünket. B. Pap István. KÖNYVISMERTETÉS. Válasz V. J. feleletére. (Folytatás és vége.) Lemme ethikájához — sajnos — hozzá nem juthattam. Zöckler-nek „Handbuch"-jába írt dogmatikáját ismertem ugyan, de mert tudtam, hogy rövid és sajátságos álláspontot nem képvisel, hanem főleg a régi dogmatikus tant fejti ki, azért nem vettem figyelembe. És tényleg, nem ugyan a 164, hanem legfeljebb a 130. lapról mondható, hogy a szerző itt szól problémánkról, de úgy, hogy annak fogalmazásán kivül csak az üdv utáni vágyra utal, mint a kegyelemnek a bűnös emberben lévő kapcsolási pontjára. A 164. lapon pedig, a megigazulásról szólva, a szerző legfeljebb „elvi kijelentést tesz". A magyar dogmatikusok közül Masznyik dogmatikáját meg egyáltalán nem vehettem figyelembe, mert ő nem a maga, hanem a XVI. és XVII. századbeli ev. tudósok hagyományos tanát adja elő (Előszó IX. 1.). Csak Szeremlei és Kiss terjedelmes könyveiről, melyeket sajnálatomra nem használhattam, teszem fel, hogy kérdésünkben csakugyan állást foglaltak. Ugyanezt kell most már állítanom Troeltsch-nek említett czikkéről is, miután sikerült azt most már megszereznem. Ebben Troeltsch (a 4. pont alatt) tényleg szól a „Monergie der Gnade und Synergie des Willens"-ről. De hogyan szól itt Troeltsch problémánkról? Először konstatálja, hogy a synergistikus viták — melyek a kegyelem tanát csak elhomályosították — sziikségszerűleg álltak elő. Pedig a szabadság problémája, melyet a kegyelem fogalma magában rejt, csak gyakorlatilag („in jeder Erlösung durch die Gnade zur Freiheit in Gott") oldható meg, de elméletileg nem. „Eben deshalb (így fejezi be Tr. fejtegetéseit) können... alle Streiterein über Monergie und Synergie lei Seite gesetzt werdenVagyis — a mint most látom — Troeltsch V. J. tagadása ellenére is csakugyan azt mondja problémánkról, a mit én előbb nem ezen szavainak, hanem csak álláspontjának ismerete alapján állítottam: ő azt (nem szószerint ugyan: mint scholastikust, hanem hasonló okból: mint megoldhatatlant) félretolja, Troeltsch-sel kapcsolatban V. J.-nek még egy vádja ellen kell állást foglalnom; az ellen, hogy én szofisztikus állítással védekezem. O ugyanis kritikájában azt írta, hogy Troeltsch „a kijelentés kérdéséről Schiele nagy encziklopédiája (Religion in Gesch. u. Gegenwart) próbafüzetében szólott". Mikor én erre kíméletesen figyelmeztettem, hogy „Troeltsch, a Schiele nagy encziklopédiája... próbafüzetében" „a kijelentés kérdéséről" nem szól", „hanem a vallási elvről melynek csak „Durchbuch"-já a kijelentés", ő czélzásomat meg nem értve, nekem jő és kijelentésemet „teljesen szofisztikus"-nak nevezi. Ha V. J. ama ... nagy encziklopédia probafüzetét (Die Religion in Gesch. u. Gegenwart, Handwörterbuch