Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-29 / 44. szám

kell hatását, ha azt akarja, hogy megóvassék az anyagelvűség uralmától és az erkölcsileg jó férfiakkal és nőkkel szemben tanúsítandó tisztelet kormányozza, ne pedig egyszerűen a már gúnynév számba menő üzlet elvei vagy a kereslet ós kínálat mérlegelései. Valóban egyre nő azoknak a száma, a kik látják, hogy az egyház szellemi befolyása a társadalom nagy rétegeire csak akkor tartható meg, ha az egyház oly szellemet képes a kereskedelembe, a munkába és a törvényhozásba árasztani, a mely a férfiaknak és nőknek embertársaik részéről való tönkretételét mind erkölcsileg, mind gyakorlatilag lehetetlenné teszik. III. Azokra az útakra és módokra vonatkozólag, a melyek révén ezeknek a kérdéseknek egyikét-másikát megközelíthettük, csak az alábbi kettőt van időnk megemlíteni. a) Azt hiszem, magyar testvéreink kívánnak valamit hallani a mértékletességi munkáról és arról, hogy hogyan küzdöttünk mi az iszákosság bűnével. Ez különösen Skócziában nemzeti bűnünkké és szégyenünkké vált. Ennek a szégyene több mint félszázaddal ezelőtt nyugtalanítani kezdte a komoly keresztyén munkások lelkiismeretét. Társasagok kezdtek alakulni férfiakból és nőkből, a kik mind a maguk, mind pedig társaik érdekében kötelezték magukat arra, hogy mindenféle szeszes és és részegítő ital élvezetétől tartózkodnak. Ezeket az embereket „Feetotallerek^-nek nevezik. Az elnevezés értelme a következő: némelyek kevésbé szigorú fogadalmat tettek: megengedték a gyenge borok és a sör ivását. A többiek nem álltak meg a félrendszabályoknál, hanem azok végére mentek. Ezeket hívták Feetotallereknek. Ezeknek az álláspontja hatotta át a társadalmat. Az egyház magáévá tette ügyüket. A legtöbb felekezet mértékletességi bizottságot alakított a végből, hogy támogassa az iszákosság csökkentésére irányuló mozgalmat. Sok gyülekezet mértékletességi egyesületet alakított a kebelében. Az ivás szokását vallásos összejöveteleknél, lakodalmaknál és temetéseknél visszaszorították. Az egyháztagokat figyelmeztették, hogy necsak magukat tartóztassák meg, de tartózkodjanak a szeszes italok árúsításában való részvételtől is. A lelkészek nagy számmal csatlakoztak az antialkoholisták táborához. így a Skót Egyesült Szabad Egyház 1600 lelkésze közül 1234 fogadott teljes absztinencziát. Az egyházak bizottságai adatokat gyűjtenek, együttes munkára lépnek rokon társaságokkal az italmérési engedélyek megszüntetése, illetve megadásának megakadályozása iránt. Kérvényt nyújtanak be a parlamenthez az italmérési törvény tárgyában. Ebben a nagy munkában valóban minden egyháztag támogatására siet és az egész ország közremunkálkodik abban, hogy ezt a nemzeti bűnt legyőzze. b) A másik kérdés, a melyről szólani kívánok, az egyház viszonya a munkásmozgalomhoz. Először is fel kell említeni, hogy Británniában a munkásmozgalom legkevésbé sem olyan szocziáiista színezetű, mint az európai kontinensen. A nágybritánniai szocziálisták nem abból a túlhajtott keresztyén-ellenes típusból valók, mint a milyenek más országokban túlsúlyban vannak, de mint mindjárt rámutatok, sokan közülök komoly harczosai az evangéliumnak. Mégis abból a gyanúsításból kifolyólag, hogy az egyház többé-kevésbé rábízta magát a tőkére vagy legalább is a dolgok mai rendjének fentartására vállalkozott és nem rokonszenvezett a munkásosztálynak azzal a jogosult kívánságával, liogy javítsák helyzetüket a munkabérek, a munkaórák száma ós a lakásviszonyok stb. tekintetében, folyton növekedő idegenkedés állott be a munkások tömege és az egyház közt. Az egyház álláspontjára vonatkozó eme felfogás nagyobbára a nemtörődés eredménye volt. Vannak természetesen olyan egyháztagok, a kik konzervatívok ép úgy, a mint mások progresszívek. Vannak egyháztagok, a kikre nézve a szoczializmus egyértelmű az atheizmussal és az anarkhizmussal. Az ő kijelentéseik nem javítottak a helyzeten. De a ki ismeri annak a szerepnek a történetét, a melyet az egyház lelkészei, hivatalnokai és tagjai révén játszott az utóbbi évek társadalmi viszonyainak megjavítása érdekében, tudja, hogy mit köszönhet a munkásosztály a keresztyén szellem elterjedésének és a keresztyén elv gyakorlati alkalmazásának. Nemcsak ez, de még két tekintélyes skót mozgalom érdemes figyelmünkre. Egyszeriben megmutatják azt az érdeklődést, a mellyel az egyház viseltetik eme kérdések iránt és a jó egyetértést a két legnagyobb skót presbiteri egyház közt. Mind az Államegyháznak, mind a Skót Egyesült Szabad Egyháznak nagy és befolyásos bizottsága volt, mely vizsgálta azokat a viszonyokat, a melyek közt a nép él és mindennapi kenyerét keresi. Eme kutatások eredményeként a Skót Államegyház nagyszerű rendszerű, otthonokat és munkástelepeket létesített a leginkább elhanyagolt, elhagyott és tehetetlen férfiak, nők és gyermekek számára. Az Egyesült Szabad Egyház teljes elismeréséül annak, a mit a testvéregyház tett és kölcsönös egyetértésben vele, nem kísérelte meg, hogy ráduplázzon arra, hanem más irányt választott. Konferencziákat tartott a munkás-világ vezetőivel, mind a munkaadókkal, mind az alkalmazottakkal egész Skócziában. A legszorosabb érintkezésbe lépett vélük. A legnyíltabb viták és a legszabadabb kölcsönös bírálatok hangzottak el minden durvaság nélkül. A hibás felfogások és félreértések eltűntek és lépéseket tettek az együttmunkálkodás felé azoknak az eszméknek a megvalósítása érdekében, a melyek tekintetében az egyház ós a munka egyek. Az elért kölcsönös megértés bizonyságául két dolgot említhetünk meg. Epeu most folynak az előkészületek egy nagy egyházi kongresszusra, mely a következő hó végén lesz Edihburghban a végből, hogy megvítas-. sanak olyan kérdéseket, mint a munkanélküliség, a lakás-