Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

Ignácz főgondnokok, dr. Baksa Lajos, György Endre, Mády Lajos, dr. Nagy Dezső, ifj. Péter Károly, Petri Elek és Sütő Kálmán rendes tagok. — Részt vettek mint vendégek a genfi nemzeti prot. egyház képviseletében : Claparéde Sándor és dr. Choisy Jenő egyetemi tanár. A számbavétel után a tisztikart alakították meg angol és magyar részről a következőleg: elnökök K. R. Simpson, a skót egyes, szabad egyház világi jegyzője, dr. Macmillan az ir presb. egyház elnöke, Master oíPolivarth, a skót államegyház presbitere, dr. Wells, az egyesült szabad egyház elnöke, dr. Antal Gábor, gr. Degenfeld József, dr. Darányi Ignácz, Petri Elek; titkárok : dr. Mathews, a Szövetség főtitkára, dr. Kováts J. István; jegyzők: J. T. Webster budapesti skót lelkész, Hamar István, P. Horváth Zoltán, B. Pap István. A hivaialos megalakulás után, Antal Gábor püspök indítványára hódoló sürgönyt intéztek a királyhoz, majcl gr. Gegenfeld József a konvent nevében üdvözölte a Szövetség megjelent tagjait. A szives üdvözlő szavakra dr. Mathews főtitkár és dr. Macmillan válaszoltak. Mindketten kijelentették, hogy a megtalált testvéri kötelékeket erősíteni óhajtják a magyar ref. és a nagybritanniai presbiteri egyházak között s az lesz a törekvésük, hogy e végből minél több magyar theológusnak nyújtsanak lehetőséget az ő intézeteiken való tanulmányozásra. Ezek után reátörtek az első ülésre kitűzött előadásokra. Dr. Balogh Ferencz debreczeni theol. tanár a magyar ref. egyház történetéről szólott, ifj. Victor János tolmácsolása mellett. Dr. Mathews a Presbiteri Világszövetséget ismertette. Tolmácsolója dr. Kováts István volt. Dr. Kováts István, id. Viktor János tolmácsolása mellett, a magyar ref. egyháznak az államhoz és a többi felekezetekhez való viszonyát mutatta fel. Végül, az első ülés befejezéséül R. K. Hanna mondott áldást. (Folyt, köv.) H. I. Dr. Mathews főtitkárnak a Presbiteri Szövetségről szóló előadása. Presbiteri Szövetség alatt azt a társaságot értjük, a mely a földkerekség összes református és presbiteri egyházaiból alakult. Ezek az egyházak több különféle országban vannak, különféle kormányformák alatt élnek, különböző nyelveket beszélnek, mégis közös eredetűek, közös hitvallás alapján állanak és az egyházkormányzásnak ugyanazt a rendszerét alkalmazzák, ugyanazzal az egyházalkotmánnyal bírnak. Miért ne lehetnének ezek az egyházak szorosabb összeköttetésben egymással, mint a hogy a múltban voltak? Vájjon nem kellene-e olyan egyházaknak, amelyekben annyi közös vonás van, ha lehetséges, testvéri kötelékbe lépni egymással, a nélkül, hogy ez a legkevésbé is veszélyeztetné egyéni létüket vagy egyéni szabadságukat ? Ilyen felfogás vezérelte a testvéreket Nagybritánniában és másutt arra az elhatározásra, hogy 1876-ban Londonban gyűlést tartsanak, a melyen elhatározták, hogy megalakítják a világ református és presbiteri egyházainak szövetségét a végből, hogy bátorítsák, buzdítsák egymást különféle munkáikban, teendőikben, hogy fentartsák hitbeli tanaik közös rendszerét és a mennyiben kívánatos, közérdekű kérdéseikben együttes tevékenységet fejtsenek ki. Ezt a gyűlést a presbiteri egyházaknak 1877-ben Edinburghban tartott első általános zsinata követte, a melyen Magyarországot az önök tiszteletreméltó debreczeni tanárja, Balogh Ferencz és György Endre képviselték. Ama gyűlés alkalmával lehetetlenség volt még csak hozzávetőleg is megalapítani a világon élő református lelkek számát. De a végzett kérdezősködések, kutatások után arra az eredményre jutottunk, hogy a földkerekségén élő híveink számának nagyon közel kell lennie a száz millió lélekhez, vagyis a föld népességének tizenketted részéhez. Ez a szám sokkal nagyobb lenne, ha hozzávennők — a mit nem teszünk — azokat az egyházakat, melyeket reformátusoknak hívnak, de a melyeknek nincs sem határozott hitvallása, sem tiszta presbiteri egyházalkotmánya. Már most felvetődik az a kérdés, vájjon nem volnának-e ezek az egyházak még szorosabb kapcsolatba hozhatók és ha igen, szerves egységre, vagy egyszerű szövetkezésre goncloljunk-e? A szerves egység nehézségei egyszerre szembeötlőkké váltak. Ilyen egység csak olyan egyházak közt lehetséges, a melyek ugyanabban az országban vannak és többé-kevésbé hasonló a fejlődésük. Azok az egyházak pedig, a melyekről beszélünk, száz különféle nyelvet beszélnek és átölelik az egész földtekét. Minegyiküknek meghatározott alapelvei vannak és sohasem szánnák rá magukat arra, hogy akár elfeledjék azokat, akár lemondjanak azokról; a melyek azonban nem akadályozzák meg azt, hogy benső kötelék ne legyen köztük és az övékétől eltérő viszonyok közt élő egyházak közt. Ennélfogva a szövetkezést fogadtuk el az egyházi egység olyan keretéül, a melyben helyet foglalhatunk. Minden külön egyháznak vagy felekezetnek — mint mondottuk — van valami különlegessége történelmében vagy egyházi alkotmányában, a mely annak talán alakulásához vezetett, vagy egyenlő annak létezésével. Ezért a különlegességért tagjai készek bármit megtenni és elszenvedni. Másokra nézve ezek a dolgok talán csekély értékűeknek látszanak, annak az egyháznak a tagjaira nézve azonban szentek, akárcsak a Szentírás kijelentései és olyan drágák, mint a különben értéktelen öröklött ingóságok. I. Az egyházaknak vannak tehát határozott alapelveik, melyek eredetükből és történelmükből fakadnak. A skót szövetségesek, a Covenant tagjai például úgy keletkeztek, hogy atyáik szövetségre léptek Istennel, a melyben önmagukat és gyermekeiket örök időkre elkötelezték bizonyos életmódra. Ez az elkötelezés azoknak a testvéreknek a szemében még mindig fönnáll és semmi-