Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

féle földi határozat nem tudná őket arra bírni, hogy eltekintsenek attól. A szövetség, a szövetségesek ez annak az egyháznak szívbeli kiáltása ; ez elmondja eredetének történetét, ez megadja életének megkülönböztető képét. Ilyen egyház és egy olyan másik közt, a mely elveti a szövetségeket, szerves egység lehetetlen, de a szövetkezés megengedi a barátságos érintkezést és együttérzést különböző egyházak között. így a világ szövetségen alapuló egyházai mindannyian tagjai a Presbiteri Szövetségnek. II. Az egyházaknak határozott hitbeli alapelvei is vannak. Az egyházakról úgy beszélünk, mint lutheránus vagy református, kálvinista vagy arminianus, trinitárius vagy unitárius egyházakról és így tovább és az így megjelölt különbségek már is valóságos akadályát képezik annak, hogy az említett egyházak közt szerves egység keletkezzék. Bárha szövetségi egység lehetséges lenne is eltérő hitelvekkel bíró egyházak között, akkor is kívánatos lenne, az elkerülhetetlen félreértésekre való tekintettel. S valóban sokféle együttműködés igen könnyen lehetséges közöttük olyan dolgokban, a melyek kívül esnek a keresztyén hitelvek határán. A keresztyén egyház minden nagy hitelvi felosztásánál a változatok oly nagyszámúak, hogy alosztályok létesítése kikerülhetetlen, a mi egész sereg kisebbnagyobb egyház létrejövetelére vezet. így ilyen hitelvi különbségekkel bíró egyházak közt szerves egységről álmodni nehéz, sőt hiábavaló, de mindezek az egyházak örömmel társulnak egymással szövetségi egységben, a mely meghagyja mindegyiknek azt a hitelvi szabadságot, melyet úgy tekintenek, mint az azzal bírók dicsőségét. III. Az egyházaknak határozott alapelveik vannak a közigazgatás terén lévő különbségek miatt is. így a legutóbbi időkig a lelkészválasztásnak egy különös módja, az úgynevezett Patronage uralkodott a skót egyházban, a mely mellett, a mikor egy gyülekezetnek szüksége volt lelkészre, a község néhány földbirtokosa, a kiknek legnagyobb része volt a lelkész jövedelmének előállításában, a nélkül, hogy tanácskoztak volna a gyülekezet tagjaival, választottak egyet. Ez a rendszer végső következményeiben arra vezetett, hogy az egyház sok tagja visszavonult, kilépett és a patronage-elv ellenzése alapján külön egyházzá alakultak. Már most a patronageelvet valló és az azt ellenző egyházak között nem lehetséges szerves egység, de semmi nehézség sincs abban, hogy elfogadjanak olyan szövetséget, a melyben ennek a viszályt keltő kérdésnek nincs helye, hanem közös akarattal mellőzve van. így azután a Presbiteri Szövetségben megférnek egymás mellett az ilyen módon különböző egyházak. IV. Végül az egyházaknak megkülönböztető elveik vannak az állam és az egyház közt lévő viszony kérdésére vonatkozólag. Némelyek azt tartják, hogy a keresztyén egyháznak összeköttetésben kell lennie az állami kormánnyal. Mások azt tartják, hogy az egyház lehet ilyen viszonyban, azonban lelki jellegének és szabadságának legkisebb csorbítása nélkül. Végül mások azt tartják, hogy az egyháznak sohasem kell formális összeköttetésben lennie az állammal. Mindezeknek a fölfogásoknak vannak támogatói, kik szervezett egyházakkal bírnak és ma is megmaradnak egészen álláspontjukba vetett hitük mellett. így megoszlott pártok mellett teljesen lehetetlen szerves egység, de szövetkezés nyilvánvalóan lehetséges. így ennek az alapján a Presbiteri Szövetségben vannak egyházaink, a melyek ezeket a különböző egykázi fölfogásokat képviselik. Egy szóval szerves egység csak határolt területen és azokra az egyházakra szorítva lehetséges, a melyek valóságban már is egyek. Míg a szövetkezés kiterjedhet az egész világra és magába foglalhat végtelen sok csekélyebb jelentőségű hitelvi és egyházkormányzat különbséget, úgy, hogy mintegy megeleveníti előttünk azt a képet, a mikor minden nemzetből, fajból, népből és nyelvből való sokaságok összegyülekeznek a Trón előtt, Ilyen az a szövetség, a melyről beszéltem és a melynek teljes czíme: a presbiteri alapon álló református egyházak világszövetsége. Ez a szövetség magába foglalja Magyarországot is az Ő történeti ós legalább a felolvasóra nézve a lehető legtitokzatosabb és legnehezebb nyelvével. Dr. Mathews G. D. Angolból ford. Dr. K. I. Elnöki megnyitó az 0. R. L. E. 1911. évi szeptember 19-iki gyűlésén. A kinek lelke megtanított szeretni egymást, a kiért viharba mentünk, a kinek erejével megtértünk sértetlenül s a ki által nagy dolgokat végezhet kicsiny erő is: Annak: a Jézus Krisztusnak nevében üdvözlöm az egyesület rendes és pártoló tagjait és a vendégeket. Az évek mennek meghalni egymásután; mulásuk felelősség nekünk. Fordulójuk kötelesség a számadásra. Lelkiismeretünk könnyen végezné a számadást. Nem vádol bennünket semmivel. Hallgatása, nyugalma kedvező mérleget pecsételne meg. Kifelé azonban az eredmények czáfolhatatlan erősségeivel tartozunk. Istennek kegyelme gyarló erőnk daczára is kezünkre adta ezeket. Az eszmében, melynek zászlójára lelkünk felesküdött s a viszonyokban, melyeket rajtunk kivül s felül álló hatalom csoportosított: megtaláltuk azt az erőt, a melynek hatása folytán az egyesület tagjainak a száma a mult évihez képest csaknem százzal emelkedett. De ha számszerint óriási többségben vagyunk is, még mindig közel 400-an állanak kivül a kartársi szeretet eme legjellemzőbb kapcsolatán; nem is említve azt a fogyatkozást, a miben a szeretet intenzív ereje és az akczióképesség magán a kapcsolaton belül is sínylik. Erős a reményem, hogy a kartársi szeretet lelkének klasszikus alkotása: a Kálvineum az özvegyek és árvák megelőző könnyeivel, a hála követő derűjével s az áldás hívogató gyönyörűségével helyre fogja hozni úgy a számszerű, mint a minőségbeli hiányt. Jogunk van erre az alkotásra méltó büszkeséggel mutatni reá fejlődésének már mai stádiumában is. Nemes törekvésünk igazolásának palládiuma ez s egyben az engesztelő áldó-