Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

BELFÖLD. A Presbiteri Világszövetség keleti ágának budapesti gyűlései. — Szeptember 20—21. — I. Már szeptember 9-én hazánkba érkezett s szeptem­ber 18-ig körutazást tett külföldi hitrokonaink, megsza­porodva a csak a gyűlésre jöttekkel, szept. 20—21-én tartották meg Budapesten, a Nemzeti Múzem nagytermé­ben a Presbiteri Világszövetség keleti ágának gyűléseit. Külföldi testvéreink magyarországi körutazása, buda­pesti ülésezése s ez alkalommal intézményeinkkel s vezető köreinkkel való közvetlen ismeretsége messze kiható jelentőségűvé válik bizonyára. Azokat a testvéri kötelé­keket, a melyek részint multunk nehéz küzdelmei, részint magunkba zárkózottságunk következtében erősen meg­lazultak közöttünk és külföldi hitrokonaink között, a genfi ünnepélyeken való részvétel után a presbiteri világszö­vetség tagjainak közöttünk idozése fogja a leghatható­sabban erősíteni. Ennek az erősödésnek az angol és az ir presbiteri egyházak vezető férfiainak a gyűlés első napján tett kijelentései már kedvező mutatói; s hisszük, hogy ha az érintkezések gyakoriabbakká válnak ós nem szorítkoznak csak egyes személyek érintkezésére, hanem megteremtik az egyházak között való testvéri érintkezést is, abból még nagyobb nyeresége származik magyar ref. egyházunknak. De hogy erre eljuthassunk, ahhoz mélyebb belátás és nagyobb figyelem volna szükséges, mint a mit a presbiteri világszövetség tagjai és törekvései iránt ez alkalommal tanúsítottunk. Kedves vendégeink ugyan elra­gadtatással szólottak országunk, fővárosunk szépségei és vendégszeretetünk felől; de mi — őszintén kimondjuk — nagyobb figyelmet és érdeklődést vártunk irántuk egy­házunk hivatalos vezetői részéről, mint a mit láttunk. Szerettük volna, mint egészen természetes dolgot, azt látni, hogy összes püspökeink és főgondnokaink s egy­házunk többi fővezetői részt vettek volna vendégeink fogadásában s azok gyűlésein. De bizony belőlük csak mutatóba láttunk néhányat, s így hiányosnak kell minő­sítenünk, mind vendéglátásunkat, mind a Presbiteri Szö­vetség iránt való érdeklődésünket, mind a Szövetséget képviselt kitűnőségek iránt való megbecsülésünket. Ezek a hiányosságok még erősen mutatják, hogy csak a kezdő lépéseket tesszük a külföldi hitrokonokkal való érintke­zés terén. Jó akarat és gyakorlás mellett azonban a bizonytalan lépések is biztosakká válhatnak. S szeretjük hinni, hogy azokká is válnak! * A hazánkban körutazást tett delegátusokat és csa­ládtagjait a hétfőn este történt Budapestre érkezésnél a Kálvin-Szövetség előkészítő bizottsága fogadta a nyugoti pályaudvaron, a hol dr. Szabó Aladár budapesti lelkész intézett hozzájuk angol nyelven szívből fakadt üdvözlő szavakat, a melyekre Cairns lelkész adott testvéri fe­leletet. Szept. 19-ének délelőttjét vendégeink a főváros, a parla­ment és a theol. akadémia meglátogatasával s az ORLE. közgyűlésén való részvétellel töltötték el. Délután a fő­város által rendelkezésükre bocsátott hajón a Dunapart felséges panorámáját, majd a Margitszigetet tekintették meg; este pedig a főváros által a Royal-szállóban részükre adott vacsorán vettek részt. A theol. akadémián B. Pap István igazgató üdvözölte őket magyar és angol nyelven ; ő közülök pedig Hanna és Campton urak intéztek beszé­det az ifjúsághoz. A főváros vacsoráján, a melyen a kül­földieken kivül dr. Antal Gábor püspök, Balogh Jenő államtitkár, György Endre és az előkészítő bizottság tagjai vettek részt, a várost Almády tanácsos képviselte, a ki valóban szép beszédben köszöntötte a vendégeket. Antal Gábor köszönő szavai után Master of Pohvarth fejezte ki a vendégek háláját a főváros vendégszerete­téért, majd pedig György Endre, dr. Wells James, dr. Mathews és Simpson R. R. mondottak hízelgő felköszön­tőket vendégeinkre, illetve hazánk fővárosunk szép­ségeire ós vendégszeretetünkre. * A szövetségi gyűlés szept. 20-án vette kezdetét. Megelőzőleg, reggel 9 órakor istentisztelet volt a Kálvin­téri templomban, a melyet egészen betöltött az érdek­lődő s igen tekintélyes részében az ORLE. tagjaiból állott közönség. Dr. Antal Gábor előimája után a gon­dolatokban gazdag s kötelességeinket világosan előtáró alkalmi egyházi beszédet Gergely Antal mezőtúri lelkész tartotta Máté 10:41—45. alapján. Petri Elek budapesti lelkész bibliát olvasott; a záró szép imádságot pedig dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspök mondotta. Az istentisztelet után vendégeink, az érdeklődő nagyközönséggel együtt a Múzeumba vonultak. A bevo­nulás előtt azonban a Múzeum lépcsőin lefényképezték őket a közönséggel együtt. Bevonulva a gyűlésterembe, az elnöki széket dr. Antal Gábor püspök foglalta el, mellette pedig az emel­vényen dr. Mathews, a Szövetség titkára és a magyar előkészítő-bizottság tagjai helyezkedtek el. Dr. Antal Gábor püspök, rövid fohász után, szívélyes szavakkal üdvözölte a delegátusokat a magyar rendező-bizottság nevében s felhívta a gyűlést a megalakulásra. Dr. Mathews titkár felolvasta a delegátusok név­sorát. Megjelentek : J. Aitchison, J. Cairns, S. W. Cham­bers, G. Christie, S. J. M. Compton, R. K. Hanna, G. Henderson, S. W. Hunter, G. A. F. Knight, J. Macmillan, D. H. Maconachie, G. D. Mathews, J. A. McClyniont, J. Howard Murphy, A. Moody, G. M. Pagan, H. Paton, J. Reid, A Smellie, J. Wells, R. A. Williams, J. Young lelkészek, — Master of Pohvarth, D. Paulin, G. E. Philip, R. R. Simpson, J. M. Waite, J. Young világi presbiterek. A ma­gyarországi ref. konvent részéről: dr. Antal Gábor, dr. Bal­tazár Dezső püspökök, gr. Degenfeld József, dr. Darányi

Next

/
Oldalképek
Tartalom