Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

Arra pedig gondolni sem lehet, hogy magánúton pótolja a növendék e nemű ismereteit ; mert mindenik osztályban heti 36 óra mellett a kötelező (magyar) olvasmányok végzése, a próbatanításokra való előkészület, napi tanulmányainak otthon történő áttekintése, ismétlése stb. annyira lekötik a tanuló minden idejét, hogy igazán kiváló szelleműnek és aczél szervezetűnek kell lennie annak, a ki ezenkivül olyanra is tud szakítani időt, a mi szorosabban véve nem kötelessége. Ugyancsak nagy mértékben módosult a természetrajzi tárgyak tanterve is, a mit tanításuk biológiai jellegének határozottabb kidomborítása és gyakorlatibbá tétele kivánt meg. Nem tudom eléggé melegen üdvözölni ez újítást. Egyszerre könnyűvé vált e tárgyak tanulása; mert nagyon nagy hibának kell ott szerepelnie a tanításban, a hol még ezután is kell óráin kivül foglalkoznia a tanulónak e tárggyal. Könnyűvé vált és eredményessé. Leköti a figyelmet az analitikus módszer, s oly mértékben marad meg az emlékezetben, hogy szinte eltörülhetetlen. A kirándulások kötelező volta testi-lelki üdüléssel jár, azonkívül, hogy a jellem fejlesztése szempontjából is végtelenül fontos. A biológiai gyakorlatokra fordítandó 1 óra mintegy összefoglalása a tanult természetrajzi anyagnak. Ezzel a módszerrel jókora élet és levegő megy be az iskolába, emlékeztetőül a szoros kapcsolatra. És ugyancsak a gyakorlati élet szolgálatában akar állani a szlöjd, melynek ilyen terjedelemben és megszabott anyaggal, a nőképzőkre való kiterjesztéssel megjelenése szintén egyik újítása a tantervnek. Nevelő czélzata is van ugyan a munka értékelésének és a csendes foglalkozás, hasznos időtöltés módjának megismerése folytán — de a gyakorlati tendenczia szembeötlőbb, midőn czélul tűzi ki a legegyszerűbb és legszükségesebb tanszerek, házi és gazdasági használati eszközök készítésére való ügyesitést, s azon képességet, hogy ez utóbbiak elkészítésére főképen az ismétlő iskola tanulóit megtaníthassa. Meg sem kísértem méltányolni s még kevésbbé értékelni a szlöjd körében a helyi körülményekből folyó népipari munkák felkarolását. Idáig csupán a földmivelésügyi minisztérium gondja volt ez s ott is csak Darányi minisztersége óta, — és igazán sajnálom, hogy statisztika nincs kezemnél az összegekről, a miket a téli mezei munka szünetelése idejében kézügyességével teremt a nép; de a munkához szoktatás, a felülről jövő gondoskodásba vetett hit, a kenyérről való biztonság, helyhez való ragaszkodás, a városokba való özönlés elleni védekezés s több más erkölcsi és nemzeti érdek máris olyan nagy nyereség, hogy számokban alig fejezhető ki. Ha most a tanítóknak ily irányban való kiképzésével a közoktatásügy is segítségére megy a földmíves nép érdekeit munkáló földmívelésügyi minisztériumnak, csak annál nevezetesebb eredmények várhatók és remélhetők. És e kérdés különösen érdekelhet bennünket magyar kálvinistákat, mert hiszen igen jól tudjuk, hogy felekezetünk tagjai nagy számban keresik ugyan fel az értelmiségi pályákat, de túlnyomóan a föld mívelése mellett keresik megélhetésüket, s valami érthetetlen irtózattal borzadoznak az ipari és kereskedői élettől; nem a munkától való félelem, hanem talán faji sajátságnál fogva és pszükhológiai okokból, mintha úgy éreznék, hogy azokhoz szövevényesebb lelki élet szükséges az övékénél. Újítás az is a tantervben, hogy a nemzetgazdaságtan keretében tért nyert bizonyos mérvű szocziális ismeret, kapcsolatba hozva a tanító gyakorlati, társadalmi hivatásával. Ha ez belső kapcsolatot fog találni, a mint óhajtjuk is, a népnevelés másik fontos szervével, a papsággal, s nem marad elszigetelten, sőt ellenséges áramlatoktól csapkodva — kétségtelen, hogy az egyetemesen fölpanaszolt diszharmónia helyét a község életében a kulturális élet kívánatosabb mozzanatai fogják felcserélni és feledtetni. Bizonyos, hogy ennek is, mint a túl magas óraszám mellett könnyen bekövetkező túlterhelés ellen való védekezésnek biztosítékául, a helyes tanítási módszer mellett, a rendkívül sok költséggel járó s a jelenlegi képzőintézeteket fenntartó testületek nagyobb részétől épen ezért alig remélhető czélszerü internátusi rend szolgálhat. Erről azonban máskor szeretnék szólni, ha lesz szíves helyet adni a Szerkesztő Ur.* (Folyt, köv.) Elekes Imre. BELFÖLD. Baltazár Dezső püspök beiktatása. Hatalmas arányú ünnepségek keretében iktatta be a tiszántúli nagy ref. egyházkerület újonnan választott, országszerte nagy népszerűségnek örvendő püspökét, dr. Baltazár Dezsőt. Az ünnepély messze túlszárnyalta egy kivatalos egyházkerületi ünnep kereteit: valóban elmondhatjuk, hogy országos jellegű volt. Képviseltette magát a többi négy egyházkerület. Ott láttuk többek közt dr. Antal Gábor dunántúli püspököt, a konvent fáradhatatlan új lelkészi elnökét. Jól esett ott látnunk a tiszáninneniek új püspökét: Fejes Istvánt. Mintha a közelmúlt félreértéseinek fellegeit láttuk volna oszladozni . . . Ott láttuk az evangélikus testvéregyház új püspökét: Geduly Henriket. Örömmel láttuk a fekete palástos és szebbnél szebb díszmagyaroktól tarkázott sokaságban a római és görög katholikus egyház vörös cingulusos küldöttit, a katonaság képviselőit. De legkedvesebb és legmeghatóbb látvány volt a református papság tömege. Okét nem küldötte semmiféle kerület vagy intézet, csak a — szivük. Az augusztusi rekkenő hőség és a tetemes költségek sem riasztották őket vissza. Eljöttek többszázan, sokan, óriási távolságokból : Erdélyből, Tiszáninnenről, Dunántúlról, hogy lerójják szeretetük és tiszteletük adóját az ORLE neves elnökével szemben. * Igen szívesen. Szerk.