Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

A világi elem is igen szépen volt képviselve és pedig nemcsak Tiszántúlról, de a többi kerületekből is. És eljöttek csapatostul a nép egyszerű fiai, kálvinista egyházunk leghűségesebb fiai s a századok viszontagságai közt legerősebb oszlopai. Csak egy férfit kerestek sokan kíváncsian, de -— hiába: a nagyszalontai egyházmegye gondnokát, a dunántúli egyházkerület főgondnokát: gróf Tisza Istvánt. A vendégek javarésze már 14-én, hétfőn, megérkezett. Nem kis gondot okozott a debreczeni rendezőségnek, hogy mindenki számára helyről gondoskodjék. Este érkezett meg az új püspök is családjával együtt. A vasútnál rendkívül meleg fogadtatásban részesítették és hatalmas kocsisor kísérte be a városba. Magán a városon kevésbbé látszott meg külsőleg a nagy nap, pedig úgyszólván az egész ország szeme a „kálvinista Rómára" irányult, hogy a híres nagytemplomban milyen vallomást tesz elveiről a bizonyos oldalról oly sokat támadott fiatal püspök ? Milyen hangot ad vezéri kürtjének zengése? Erősen avagy lágyan, merészen vagy diplomatikusan fújja-e? A kik ott voltunk, megnyugvással állapíthattuk meg, hogy a püspök Baltazár nem más, mint a ki az esperes Baltazár volt. Ez aug. 15-ének legnagyobb tanulsága. 15-én már a kora reggeli órákban megnépesedett a nagytemplom és a kollégium környéke. A beiktató istentiszteletet rendkívüli egyházkerületi közgyűlés előzte meg. A megjelent tagok számbavétele után áttért a közgyűlés a püspökválasztásról szóló elterjesztésre. Az egyházkerületi közgyűlés kimondotta, hogy dr. Baltazár Dezső szabályszerűen történt megválasztását tudomásul veszi' és készséggel megerősíti; egyszersmind a megválasztott püspököt szeretettel, bizalommal és reménységgel üdvözli és tisztségének elfogadására kéri. Ezután küldöttséget alakítottak a megválasztott püspök meghívására. A mikor Baltazár Dezső a terembe lépett, minden oldalról zúgott feléje az „éljen"! Gróf Degenfeld József főgondnok rövid beszédet intézett hozzá. Tudomására hozta megválasztását, az egyházkerület megerősítő határozatát. Végül felkérte, hogy nyilatkozzék: elfogadja-e a díszes állást és hajlandó-e az esküt letenni az egyházi törvények értelmében? Dr. Baltazár Dezső válaszában — többek közt — a következőket mondotta: Mély meghatottsággal hallom a főgondnok úr szavait. A köszönet és hála tolulnak ajkamra. De az egyházkerület bizalmát én nem szavakkal, hanem tettekkel akarom megköszönni. A mivel az Úr megáldott, a mi gyarló erővel felruházott, azt legjobb akaratom szerint fogom hazám, egyházam, vallásom javára fordítani. Fogadom és igérem, hogy tettek erejével köszönöm meg az egyházkerület bizalmát, a mely e díszes állásba helyezett. Ezután dr. Baksa Lajos egyházkerületi főjegyző felolvasta az eskűmintát, mire Baltazár Dezső kijelentette, hogy hajlandó letenni az esküt. Az egyházkerületi közgyűlés tagjai erre átvonultak a Nagytemplomba, az ünnepi istentiszteletre, az összes harangok zúgása mellett. A nagytemplom a szó legszorosabb értelmében zsúfolásig megtelt. Maga a rendezőség sem volt elkészülve a küldöttek ily óriási számára, így történhetett meg, hogy több előkelő lelkészi és világi férfi nem tudott helyhez jutni. Az istentiszteletet a városi dalegylet szép éneke nyitotta meg. Rossinitől az „Áldások Istené"-t adták elő, majd az egész gyülekezet ajkán fölzúgott a „Jövel Szentlélek Úristen". Ezután az új püspök mondott a szószékből imádságot. Imádságának az volt a legszebb része, a mikor az Isten nagyságával szembe állította a mi kicsinységünket : „Micsoda a mi méltóságunk a te mindenségednek a méltóságához képest ? Micsoda ez a méltóság is, a mely szolgáid közül egyet anyaszentegyházad élére állit ?! Lepkeláng csak e méltóság akkor, ha elégeti a büszke szárnyakat, a melyek talán nagyon magasba akarnának röpíteni; — vagy aggodalom e méltóság akkor, ha viselője alázatos akar maradni. Oh Uram! Leborulunk előtted mindnyájan, hogy fiaiddá fogadj és így ékesíts fel bennünket. Ez a mi közös fényünk, — egyetlen méltóságunk, ez a korona az isteni adományok között. Ezt a fényességet megbecsülni tégy erőssé bennünket. E fényesség reményében tedd tökéletessé életünket, hogy lássuk az Atyát, a kinek véghetetlen jóságát — meghálálni keljünk magasztos versenyre. Hozd így a szent papság országát, a te országodat közel, — hol terhet hordani öröm, hol meghalni gyönyörűség, — mert minden arra mutat, a ki a kezdet, a ki a vég: Te reád. Te reád, a mi mindenünkre, királyunkra, jó atyánkra." Az ima elhangzása után gróf Degenfeld József főgondnok tudatta a gyülekezettel a püspökválasztás eredményét s azt a körülményt, hogy a megválasztott püspököt az egyházherületi közgyűlés megerősítette. Ezután felhívta a püspököt esküje letételére ; Dávidházy János, mint a legidősebb esperes eskette fel a püspököt. Eskü után a püspök térdre borult és a három legidősebb esperes kezeiket fejére tévén, Dáviházy János kérő és áldó fohászt bocsátott az egek Urához. A felesketett püspököt gróf Degenfeld József üdvözölte. Kifejtette, hogy Baltazár Dezsőre mily nagy és szép feladat vár. Tudja, hogy Baltazár Dezsőben igazi embert és püspököt nyer a tiszántúli egyházkerület és a reformásus. magyar egyház. Beszédének végén átnyújtotta néki az egyházkerület pecsétjét. Ezután az esperesek, egyházmegyei gondnokok, egyházkerületi tanácsbirák és jegyzők — orgonaszó mellett — egymásután kezet fogtak a püspökkel. Baltazár Dezső újonnan a szószékra ment, hogy elmondja programmszerű alkalmi beszédét. A hatalmas beszédben, melyet Lapunk más helyén közlünk, vallást tett hitéről, majd egyháztársadalmi, tudományos és egyházpolitika vonatkozású elveit ismertette kiváló szónoki erővel. Valósággal sziklákat görgetett előttünk félóra-