Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

is, dicsőségére. Megyek tehát, semmit sem gondolva az előítéletekkel, a melyeknek sötét szárnyú tiltakozása ott suhog a feledés sűrűjéből kireformált új utak felett. Ha kinn a túlzó felfogás ellenáramlata követ emelne reám, vagy a fontoskodó elzárkózás szinedriuma megostorozna is, a miket az én uramtól, Jézusomtól hallottam és láttam, azokat vígan és bátran hirdetni fogom és igyekszem bevinni az eleven életbe, a társadalmi élet minden ágazatába ! Az anyagelviség egyedül ídvezítő tanát az erkölcsi szegénység, lelki alacsonyság és büntetéstől rettegő bűntudat közös tanácsa eszelte ki, hanyatló, beteg társadalmak lelkivilágának izgató szeréül. Viszont az anyagelviség minden jogosultságának teljes tagadása farizeizmus, a mely kifelé begátol, befelé kihasznál. Az a szent pusztaság, a mely látta a názáreti Mestert csodákat tenni az éhező sokaságért, viszont a maga lelke javáért éhezni, sanyarogni — nagy tudományt tanítana nekünk, ha áhítattal meg tudnánk hallani; nagyobbat, mint a fentebbi túlzó irányzatok összes doktorai. Megtanítana szánni, könyörülni, áldozni, lemondani. Áthidalná azt a rettentő szocziális mélységet, melyben ez idő szerint harsog az osztálygyűlölet vérfagylaló harsonája. Péter apostolként felállítaná az „ékes kapuk" előtt könyörgő koldusokat s a „gazdag ifjúnak" több következetességet tanítana. Nem csábítana a számtani egyenlőség mese-szigetére; de a testvéri megértés és méltatás emberi közelségébe hozná a csúcsokat és völgyeket. Megtanítana dolgozni, küzdeni; minden kísértetekkel küzdeni nemcsak a becsületes „kenyérért", hanem az „Isten igéjéért" is. Megtanítaná a társadalmat; hogy a tisztes erőfeszítésnek adja meg az ellátás kellő mértékét, a szolgálat minősége szerint. Megtanítaná az államot, hogy ugyanazon vendégségben ugyanolyan „kenyérrel és hallal" táplálja mindazokat, a kik talpkövének épségéért: a valláserkölcsért és tudományért, mint hivatalosak küzdenek. A tanítványok is ugyanazt az ételt és italt vették a szent vacsorában ; még Júdás sem volt kirekesztve, igaz, hogy feljebb sem méltatta a hivek és igazak felett. A feszültség, a mit az anyagi kérdések izzása a társadalomba bevitt, hatását a szellemi téren is érezteti. A hit és tudomány kezdik felmondani a testvériséget. A tudomány el akarja vitatni a hittől az okosságot, a hit a tudománytól a jogosultságot. Politikai hatalomra vágyik mind a kettő s közben észrevétlenül a társadalmi osztályérdekek eszközévé süly ed. Az önfelmagasztalás megaláztatása ez. A tudomány tiltakozik a hit ellen, hogy a bizonyosságok helyett a képzelődés ingoványára tévedt ; holott a hitetlen tudomány éjjeli repkedő mécsvilág, mely körül esetlen árnyak ingadoznak. A hit tiltakozik a tudomány ellen, hogy lerombolja az eszményeket ; holott a tudatlan hit nappali vakság, mely vérbeborult szemekkel legázolja még a valóságos alkotásokat is. A hit a tudománynak rombolást, destrukcziót; a tudomány a hitnek visszafejlesztést, reakcziót lobbant a szemére; holott egymástól elválva, mind a kettőben meg van mind a két hiba; egymással karöltve mind a kettő az építés és haladás hatványozott tényezője lesz. A tudomány szabad vizsgálódásának nem képezheti tiltó gátját a hit; annál kevésbé annak embercsinálta szabályai. Ha a hit igaz, vagyis ha alapját egyfelől történelmi valóság, másfelől világos és szilárd belső meggyőződés képezi, akkor soha sem fog félni attól, hogy az ezerszemű tudomány bonczoló asztalára kerül. Ezért nem féltem én a magam evangélium szerint reformált hitét semmi tudománytól, mert tudom, hogy minél nagyobb tüzet rak alá a próba, annál színaranyabb tisztaságban fogja azt kiállani. Ezért nem félek ón, ha a tudomány „tudakozza még az Istennek mélységeit is" ; mert tudom, hogy azt a „fundamentumot, a melyen kivül mást senki sem vethet", még a pokol kapúi sem tudják lerontani. Félteni csak az emberi találmányokat lehet, a melyek hatalmi érdek esendő támasztékai; de a melyeknek sem a hithez, sem az ídvességhez nincsen semmi köze. Hiszen „hiába tisztelik az Urat azzal, hogy oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai". Majd ha a folyton kísértő hatalmi kérdés nem fogja a hitet úgy értékesíteni, mint a nagyon is problematikus emberi tekintély eszközét; majd ha az egyéni hit megtisztult világa a vallási élet központjába egyedül magát az Isten tekintélyének fénylő napját állítja be ; s ha viszont az emberi tudomány beismeri, hogy az isteni titkok zárján az ő büszke hatalma is megtörik, majd akkor eljo a nagy békesség, az áldásos együttműdödés a hit és tudomány között. A tudomány gőgjét a hit gőgjével csak fokozni; megszégyeniteni csak vonzó alázatával lehet. Korunk egyik legaggasztóbb jellemvonása, hogy a hit a helyett, hogy legtermészetesebb világát, az egyéni meggyőződést mélyítené, magasítaná, gazdagítaná, inkább intézmény szerű, külső életet él. Bemegy pártostényezőnek a társadalmi és politikai küzdelmekbe s az iskolákat a nemzeti művelődés nemes babérja helyett a felekezeti érdek erisz-almájáért állítja versenybe. Ez a főindoka annak, a miért én az iskolák államosításának vagyok híve; de híve csak arra az esetre, ha az államosítás minden felekezet összes népiskoláira kiterjed ; mert részleges államosítással a verseny reánk nézve kedvezőtlen esélyeit szaporítani őrállói tisztemmel ellentétesnek tartanám. Addig is, míg az iskolák egyetemes államosításának nagy reformidőszaka elérkezik : az iskolák viszonos és egyenlő jogi és anyagi helyzetének ma még hiányzó biztosításával s az egyház alkotmányán belüli önkormányzati szabadságának fejlesztésével lehet megelőzni a még nagyobb károkat. A különböző egyházaknak nem az a hivatásuk, hogy már az iskolákban kezdjék megvonni s kinn az életben mélyíteni a hitelvi ellentétek, vallásbeli különbözőségek és a felekezeti gyűlölködés árkait, hanem, hogy a bennük rejlő intellektuális erővel és erkölcsi hatással emeljék az egyént a hétköznapi élet sivársága, gyötrelmei fölé ós állítsák be a szeretetnek abba a szent közösségébe, a melynek palládiuma a haza. Ennek erejét