Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

tesítése fejében, hanem a törvény szerint illetné meg az 1200 korona fizetésemelés és pedig a nyugdíjba is beszámítandó természettel. A tanári kar azonban, nemcsak fizetésért, hanem lélekből is szolgálván a kerületet, kell hogy méltányolja annak anyagi viszonyait, s ha ezek a viszonyok ez idő szerint csak igy engedik meg a fizetés kiegészítését, nem tiltakozik az ellen, hanem jó reménységgel várja az anyagi helyzet jobbra fordulását s azzal együtt mind a 6-dik tanszék, mind a fizetésrendezés kérdésének végleges megoldását. Szerk. MISSZIÓÜGY. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség V. nyári konferencziája. (Eperjes, 1911. jún. 28—júl. 5.) (Folytatás és vége.) Az eperjesi nyári gyűlés nem delegátusok konferencziája volt, hanem a M. E. K. Dsz. a maga egészében állott ott előttünk. Úgy hogy mikor e konferenczia szerepéről szólunk, a mit az a Diákszövetség életében elfoglal, mikor kiemelünk bizonyos szimptómákat, melyek a múlttal szemben a haladást képviselik, vagy a jövőre nézve elhatározó jelentőségűek, — akkor tulajdonképen az elmúlt év eredményeit, a hetek és napok lassú munkája közben a Szövetség életében létrejött változásokat foglaljuk össze miniatűr-alakban. Nyári gyűléseinknek kezdettől fogva ez volt a szerepe. A fejlődést képviselték úgy, hogy az elért eredményeket általánosították s új irányokat, új fokokat jelöltek ki a következő év feladatául. Az eperjesi gyűlés ebből a szempontból tekintve is megérdemli figyelmünket; mert az ifjú Diákszövetségnek mind külső-, testi-, mind belső, szellemi növekedését nemcsak jellemzőleg tárja fel, hanem a növekedés irányát is annyira elárulja, hogy figyelmes szemmel következtetéseket vonhatunk arra az időre, mikor az ifjúból férfi válik, mikor a kicsiny Szövetség az egész Magyarországot át meg átszövő hatalmas organizmussá fejlődik s egyházunk és nemzetünk élére számottevő befolyást gyakorolni képes lesz. Áttekinthetőség kedvéért figyeljük meg e gyűlést, mint evangélizáló, mint keresztyén és mint szervező konferencziát. I. Az evangélizálás objektumait tekintve, nagyszerű változásokat látunk. A Diákszövetség munkaköre eleinte a theológusokra terjedt ki csupán, ami — közülük indulván ki a mozgalom — egészen természetes. De e korlátot sziikségszerűleg át kellett törnie, s még mielőtt a lelkésznövendékek táborát meghódította volna, hatása alá kellett vonni a felső iskolák területeit. A tavalyi nyári gyűlés résztvevői között már ott láttuk a tauítóképezdészek mellett a legtöbb fakultás képviselőit is. Ezeken a mezőkön aztán a Dsz. munkája az elmúlt évben a megszilárdulás pontjáig haladt, s íme az eperjesi gyűlés egy újabb óriási terrénum megnyílását jelzi: a középiskolák felső osztályainak táborát. A gyűlés résztvevőinek jelentős százalékát gimnazisták képezték. A M. E. K. Dsz. elé tehát egy új, nagy feladatot tűzött ki Isten. Bizony, elszorul a szívünk, mikor azt az óriási tömeget, melynek lelki ügyeivel eddig csak egyegy vallástanár, vagy itt-ott a konfirmáltak egyesülete törődött, most a mi számlánkra felírva látjuk. Mi vagyunk felelősek érte. Bizony, „nagy kapú nyílt meg, az ellenség is sok!" De hálát kell adnunk érte Istennek. A Dsz. evangélizáló munkája tökéletlen, csorba volna, ha nem ott és akkor kezdődnék, a hol a szükség a legnagyobb. Az evanyélizálás módját illetőleg is fejlődést mutat e gyűlés. Nehéz dolog megtanulni azt, hogy miként tárjuk fel diáktársaink előtt az örömüzenetet úgy, hogy ne csak értelmükig, vagy szívükig hatoljon, ne csak világnézetüket, vagy bűneiket bolygassa meg, hanem elhasson lelkük mélyéig, a velők megoszlásáig, felébressze a lelkiismeret elaltatott szavát, s mint a vérbe juttatott oltószer, akaratuk ellenére is ne hagyja nyugodni őket, míg meg nem találják az igazságot. Az eperjesi gyűlés azt mutatja, hogy az evangélizálás módját illetőleg a Dsz. a folyton növekvő határozottság irányában halad. „Krisztust! — azt pedig, a ki megfeszíttetett!" Nem láthatunk e tényben új fordulatot, mert eddig is a megfeszített Krisztus volt egyetlen kincsünk, a mit adni tudtunk másoknak ; de láthatunk fejlődést, mert évek gyakorlata után jobban ismerjük a diákokat s azokat az utakat, melyeken át a kereszt jegyében közeledhetünk hozzájuk. Ez utak egyikét látjuk a misszió tanulmányozásában, mely munkánknak új ágát fogja képezni. Az eperjesi gyűlésen az evangélium középpontja bibliamagyarázatokban, példákban, életrajzokban, filozófiai alakban oly határozottsággal ragyogott fel előttünk, hogy az egész gyűlés mintegy tanulmányul szolgált a jövő év munkásainak az evangélizálás módszerét illetőleg. Mint evangélizáló konferenczia az eperjesi gyűlés eredményeit részben a nyári hónapok alatt, részben a jövő év folyamán fogja létrehozni. Szerepe az volt, mint minden nyári gyűlésünknek, hogy a bibliatanulmányozó körök csendes munkája által aláásott büszke falakat egy erős ütéssel rombadöntse, hogy egyéneket, a kik félúton voltak, teljes megalázódásra segítsen. De kétségkívül sokak lelkében támasztott kérdéseket is, melyekre az evangéliumon kívül nincsen felelet, s így előkészítője volt az új bibliaolvasó körök megalakulásának. Napról napra gyakorló vezetőket állított egyes kisebb körök élére, s ezáltal megoldója lett annak a fenyegető hiánynak, a mit az elmúlt években tapasztaltunk s a mit Istennek keze lassanként egészen félretol az útból: a vezetők hiányának. II. Mint keresztyén konferenczia e gyűlés felemelkedett arra a fokra, melyen elmondhatjuk róla, hogy munkás keresztyén ifjak konferencziája volt. A tatai és az előző nyári gyűlések evangélizáló jelleggel bírtak csu-