Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 IC, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Gyakorlati élet. C. G.—Dr. T. I. — Vezérczikk: Reflexiók egy főrendiházi beszédre. H. I. — Könyvismertetés: Calas = Szalóczy : Utazás Pál apostollal. Keresztesi Samu. — Belföld: Egyetemes névtárunkról. Révész Kálmán. — Falusi levél. Balatoni István. — Misszióügy: A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség V. nyári konfereneziája. Ifj. Benkö István. — Külföld: Portugália. Németország. Hollandia. Afrika. Dr. T. I. — Régiség: Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. Molnár János. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdések. Az Élet Könyvéből. Gyakorlati élet. „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun." Luk. 13. 24. Jézus az emberi életet ép úgy átélte önmaga, akárcsak mi magunk. A nap lievét ép úgy viselte, mint mi. Az eső ép úgy csapkodta őt is, .mint .minket. Dolgozott, fáradozott, nagy utakat tett ínég, szomjúságot és éhséget állt ki. Mindent megélt, a 1111 emberi dolog. Útjába ép olyan emberek akadtak, mint a mienkébe. A világ, az élet rejtélyei őt is ép úgy foglalkoztatták, mint bennünket. A sorscsapások öt se kímélték meg. És épen ebben a földi életben ismerte ő meg legjobban azt az igazságot, hogy az Atya nemcsak a nagyvilág alkotója, hanem egyszersmind irányítója is az emberi életnek. Ez a gondolat mindinkább fokozta benne a világ és az élet iránt való szeretetet, a mely később végtelen arányokat öltött. Azt az utat, a melyen ő áthaladt, ezzel a szóval jelölte meg legélesebben: Atyám! Nem imádkozhatjuk el a Miatyánkot a nélkül, hogy Jézus ösvényére ne emlékeznénk. Az tehát a mi feladatunk, hogy ugyanazon az úton haladjunk, a melyen Jézus járt, és hogy azon a kapun lépjünk be, melyen Jézus belépett. Mikor ő minket az ő követésére serkent, nem követeli tőlünk előre a tekintély előtt való meghajlást. Nem követel tőlünk történelmi ismereteket, nagy vonásokban megrajzolt hitrendszert, sem elméleti tudást. 0 inkább a gyakorlati életre utal bennünket; arra, hogy úgy fogjuk fel és úgy éljük az életet, a mint ő felfogta és a mint ő átélte. A ki még nem kísérelte meg Jézus igaz követését, az ne beszéljen Jézus útjának értékéről, se ne vitatkozzék, hanem igen jól teszi, ha hallgat. A jelenkor vallási harczait ép az teszi olyan elviselhetetlenné, hogy sokszor olyanok jutnak szóhoz, a kik nincsenek hivatva a beszédre. Olyan tér ez ugyanis, a hol elvont fogalmakkal és képzelőtehetséggel nem sokra lehet jutni. Mindenben a mi saját kísérletünk, megélésünk és tapasztalatunk a legfőbb, a vallás dolgaiban meg különösen. En' csak azt mondhatom, iiogy vuiuliányszor a saját életemben az Isten dolgait kutattam, mindig Jézus rendszerét követtem. Azt tapasztaltam magam is, a mire Jézus rámutatott, hogy t. i. minden dolognak, minden eseménynek, minden sorsfordulatnak az Isten végtelen szeretete az alapja. Azért is azt ajánlom minden atyámfiának, hogy legalább egyszer tegyen próbát ezzel a rendszerrel. Sokan akadnak olyan emberek, a kik nagyon magasztalják a „szoros kaput1

', ékes szavakkal írják le vagy festik le hallgatóik előtt. Csak egyről feledkeznek meg. Arról, hogy maguk is bemenjenek rajta. Csak azok készé-netnek joggal, a kik már bementek a szoros kapun és bejárták az azon túl eső részeket. Csak a gyakorlati élet emberei jussanak szóhoz; a többiek nagyon jól teszik, ha hallgatnak! — Képzeljük csak el, hogy egy gyönyörű kertbe nyíló kapu előtt állunk, de nem nyitunk be, be se lépünk, csak a rácson keresztül tekintgetünk be, majd nemsokára sarkon fordulva, eltávozunk és dicsérjük, magasztaljuk a kert szépségeit. Nemde dőreség lenne, ha így cselekednénk? Csak akkor beszélhetünk igazán a kert szépségeiről, ha bemegyünk és mindent apróra megnézünk. Még így is megeshetik az, hogy mi sok olyan dolgot észreveszünk, a min mások szeme meg se akad. De azért nem állunk oda vitatkozni velők, nem czivódunk. Elég nekünk a 1111 magunk boldogsága, hogy beléphettünk és