Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-06 / 32. szám

den igyekezete ellenére. Az Arábián való átvonulás hozta ezt magával. Azonban a vezérek s különösen Józsue erős vallásossága rámutattak a pusztai vándorlásban s a megtelepedés harczaiban Jáhve segedelmére és így a nép bálványimádása mellett megtartották és propagálták Mózes vallását. S később is mind végig az izraelita vallás fejlődése protestáczió más vallások ellen. Mégis idegen hatásoktól nem tudja magát távol tartani a nép. Keveredik Kánaán lakóival, érintkezik Assyriával, Babylonnal, Egyiptommal s önkéntelenül vesz át azok vallásos képzeteiből s azokat asszimilálja. így a Genezis 1—XI. fejezeteinek történetei az assyr-babyloui niithoszokból származtak. Az Enuma Elis, babyloni teremtéstörténet, az egypitomi Apopis-könyv, a phönicziai kosmogonia mind hatással voltak nemcsak a Genezis kettős teremtés történetére, hanem a mithosz azon részeire is, melyek az ótestamentomban elszórtan találhatók. Ilyen helyek a Zsolt. XXIV., LXXIV.: 12—19, LXXXIX.: 10—12, Példabesz. VIII. 22-31 stb. Ezek azt a gondolatot pattantották ki, hogy volt assyr-babylon nyelven írt babyIon-kánaánita-héber teremtési mithosz. Ebben az alapiratban voltak meg azok a részek, a melyekről szólottunk. Próbát is tettek azzal, hogy a Genezis szövegét visszafordították. Ott, a hol a héber szöveg értelme a kontextusba nem illett be, az egyes szavakat hasonló hangzású, de más értelmű szavakkal helyettesítették, mert a feltevés szerint a fordító nem ismerte preczízül az assyr-babylon nyelvet és így a szövegbe illő fordítást nyertek. Pl. a Genezis IV. 7- eredetileg így hangzott: „Ha jót cselekszel, akkor vidám lehetsz, ha azonban nem cselekszel jót, akkor nagy hirtelen el fog jönni egy gonosz szellem és kívánságot fog bírni reád és te zsákmánnyá fogsz lenni." Adám és Éva esete, melyről a próféták hallgatnak, az Adapa-mithoszban található. Az özönvíz leírásához, eltekintve a sok variácziótól, a Gilgames eposz XI. táblájának elbeszélése áll legközelebb. A sabbat, a mely az ótest.-ban kétféleképen indokoltatik, babyloni kultusznap. A főünnepek, a frigyláda, a helyettes áldozat idegen hatások alatt képződtek. A szövetség könyve Ilammurabi kódexének mása. A királyság, mint I. Sám. VIII. 5,7; Hóseás VIII. 4. s a babyloni királyság bizonyítja, babyloni minta után alakult ki s csak később kezdték Jáhve által beállítottnak tartani. Hasonló származást állapíthatunk meg a szent sátorról, Salamon templomáról, trónjáról. Majd a prófétaság felséges gondolatvilágának fejlődésót rajzolja az író, a nép hiú képzelődéseivel szemben. Kezdi thesbites Illésen és sorra veszi a prófétákat Esaiásig. Különösen részletesen tárgyalja az Ebed Jáhve dalokat, melyek valószínűleg Joakin királyról szólanak. Erre vall a szerkezet és a leírás mult ideje. Összehasonlítja az asszír-babyloni bűnbánó zsoltárokat a biblia zsoltáraival s megállapítja, hogy ezeknek méltó paralleljei. Nagy apparátussal, körültekintéssel keresi ki az ereket, a melyeken át a formák átszivárogtak idegenből Izraelbe. De csak a formák, mert a lélek Izraelé volt Nem is mulasztja el az író sohasem feltüntetni, hogy az átvetteket Izrael mindig átformálta, monotheizmusa szolgálatába állította. Úgy formálta át az idegen vonásokat, mint a virág a föld porát. Az író az összehasonlító vallástörténeti methodust fogadja el, de sokszor úgy látszik, mintha a panbabylonista irányhoz tartoznék. Nem egyszer átvételnek tartja az analóg képzeteket. Vagy a hol kevés alapot talál, igyekszik alkalmazni az asztral-mitliológiát, szellemesen, de néha valószínűtlenül, sőt erőltetve, mint Saul és Dávid történeténél. Függelékül adja a Gilgames eposz kivonatát és az új testamentom főbb problémait. Ezt ugyan nem függeléknek szánta az író, de csak olyan szerepet tölt be. Általánosságban foglalkozik Jézus életének főbb eseményeivel, utal a parallelekre, megnevezi az irodalmat s az olvasó tanulmányozására bízza a többit. Kár lett volna elhagynia ezt a részt, de így a szerkezet rovására van. A tárgy is megérdemli, hogy bővebben foglalkozzék vele az író. És ha azt tette volna, ez a rész lenne munkája legérdekesebb része. A munka theol. magántanári vizsgálatra készült, de komoly tudományos elismerés ambiczionálásával. Az elismerésből kapott egy részt, mikor az erdélyi ref. egyházkerület 300 koronával segítette a kinyomatást, a többi részt pedig meg fogja kapni mindenkitől, a ki könyvét átolvassa. Nánay Béla. BELFÖLD, Az ország 1909. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. IV. Halálozások. Halandóság tekintetében az 1909. év kedvezőtlenebb volt, mint az előbbi. A Magyarbirodalom területén 526,798 fordult elő, 10,670-nél több, mint 1908-ban, s ennek megfelelőleg az ezer lélekre eső halálozási arányszám is 24'8-ról 25'l-re emelkedett. Ez a sajnálatos visszaesés azonban csak az előző évhez képest mutatkozik, mert a halálozási adatoknak több másfél évtizedre terjedő összehasonlítása azt bizonyítja, hogy az a csökkenő irányzat, a mely a mult század utolsó évtizedét jellemzi s az új század első éveire is áthúzódott, tulajdonképen most sem szűnt meg. A Magyarbirodalom halálozási aránya, mely a 90-es évek második felében 27'9 re és az 1901—5. évek átlagában 26"2-re csökkent, 1909-ben 25"f volt. Az 1909. év halálozási arányszáma tehát az előző évötödök átlagos arányához képest csökkenést mutat; nemkülönben ezt mutatja a legutóbbi négy év (1906—09) átlaga is, a mely 24'9-et tesz ki. Uyformán tehát az 1909. évi halálozási aránynak a megelőző évihez képest való megromlását aggasztó jelenségnek nem tekinthetjük, annál kevésbbé, mert azt első sorban a születések számának nagy emelkedése okozta.