Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-06 / 32. szám

zunk, melynek kebelében községenkénti gyűjtés rendeltetett el. Vájjon Kecskemétért mit tesz majd Olaszország? Nem azért mondom, mintha teljes igazságul el nem fogadnám azt, hogy a jó cselekedet nem a viszontszolgálatért van — és nem is panaszlom fel a nyújtott segedelmet; de óhajtanám, ha a jövőben első sorban a magunk háza népével tanulnánk meg jót cselekedni. Most itt van az alkalom. És Kecskemét érdekében, a kecskeméti egyházért nem óhajtunk semmit sem tenni ? Ott nincsenek koldusbotra jutott, református, egyházukhoz híven ragaszkodó emberek? Igaz, hogy sápadt jajveszékelés, esdő szózatot nem hallunk, mert hiszen még nagyobb csapást is mérhetett volna rájuk az Úr; de tétlenül szabad-e néznünk egy olyan nagy megpróbáltatásnak kitett egyház helyzetét, mely a magyar kálvinizmusnak mindenkor egyik erőssége, egyik világító központja volt ? ! En már vártam a segélyakczióra felhívó felsőbb szózatot. Mindeddig nem hallottuk; ezért voltam bátor szavamat felemelni.* Balogh Ferencz, ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Vallásos világnézet és történeti kutatás. Irta: Varga Zsigmond. (230 oldal. Ára 5 korona.) Nyitott szemekkel jár a könyv írója külföldön s nemcsak tanul, hanem kutat és lát is, s a mit „szeretettel és komolysággal" jónak értékel, önálló feldolgozásban megírja „anyaszentegyházunk szellemi tőkéjének megerősítésére1

. Az asszir-babiloni ásatásokkal felvetődött s részben megoldott problémákkal foglalkozik. Tehát új, nálunk szokatlan s talán kevéssé kedvelt dolgok vannak e könyvben. Épen ezért érdemes foglalkozni a munkával, melynek egyébként is meg van az értéke. Felállítja a problémát: független-e a hit a történeti fejlődéstől vagy a vallásos eszmék fejlődésének eredménye-e? Ez nem egészen a jelen kor problémája, bár ma is körülötte folyik a vita. A XVIII. század raczionálizmusa a történeti fejlődést mellőzte és a priori megállapított kategóriákkal dolgozott. Felváltotta ezt a XIX. század történeti kritikája, mely újabban felhasználja vizsgálódásainál a keleti vallások föld alól előkerült iratait. És jogosan, mert a zsidó és keresztyén vallás sem volt kínai fallal körülzárva, hanem a környezet rá is hatott, mint mindenre. Ez irány ellen a „javított raczionálizmust" szegezik, a mely metafizikai bölcselkedéssel védi az orthodox-pietista egyházi tanítást. Ez ugyan nem veti el * A felszólaló intenczióját a magunk részéről teljesen méltányoljuk és a testvéri szeretet szép megnyilvánulásának tartanánk, ha a magyar ref. egyház gyülekezetei és hívei, akár hivatalosan elrendelt, akár önkéntesen megindított gyűjtések útján segítő kezüket nyújtanák a nagy anyagi kárt szenvedett kecskeméti egyháznak L Szerk. a történetet, de azt épen úgy előre megállapított eszmék szerint ítéli meg, mint a raczionálizmus tette. Csakhogy az az észre hivatkozott, ez pedig a pneiimára hivatkozik. E beállítás után ismerteti a vallástörténeti felfogás új irányait. Ezek a következők. Wellhausen iskolája: azt tartja, hogy a szentírás megértéséhez elég a szentírás. Azonban a felmerülő kérdéseket így nem tudja kielégítő -leg megmagyarázni s ezért mindinkább fogynak hívei. Igen erősen áll a panbabylonizmus, a mely Babylonnak már aKr. e. 3-ik évezredben készen állt asztral-mithológiai világnézetből származtatja a többi vallásokban található mithológiai vonásokat. Az összehasonlító vallástörténeti irány, melynek ágai: a modern liberális theológiai, az összehasonlító vallástörténeti iskola és a szocziál-ethikai vallásfelfogás. Az első a bibliai vallásokat nem vonja ki a keleti vallások hatása alól, de a középpontba az alapítók személyi hatását helyezi. Ezt a minimumra redukálja az összehasonlító vallástörténeti iskola, sőt azok történetiségét is tagadja s a zsidó és keresztyén vallást a keleti megváltó vallás más verziójának tartja. A harmadik Jézusban az első proletárt látja s a keresztyénséget, mint osztályulozgalmat kezeli. Az irodalomtörténeti formai módszer, melynek irányai: a tübingai iskola, ennek ellentéte a konzervatív irány, mely a hagyományos felfogást a késhegyig védelmezi. Ez váltotta ki a Bauer Bruno-féle ultraradikális kritikát. Ütolsó iránya a feldarabolási metliodus, mely a rendszerébe nem illő helyeket későbbi betoldásoknak minősíti. Az összehasonlító vallástörténet korrektivumainak és kritériumainak felsorolása után áttér az író az ótestamentum vizsgálására. Izrael sorsát kezdettől fogva az erős vallásos érzés irányítja. Ábrahám, ki valószínűleg a Hammurabi dinasztiával telepedett le Úr Kasdimban, magával hozta a délarab vallás egy Isten (Sin-hold) imádását. Ehhez való ragaszkodása miatt hagyja el Úr Kasdimot, midőn Hammurabi Marduk isten hatalmát proklamálja. Felmegy Haránba, a Sin-kultusz másik főhelyére, majd azután innen vonul Damaskuson át dél felé. A szaporodó törzs jobb legelőkért és termő földekért megy Egyiptomba és ott megtelepszik. E tartózkodás bibliai bizonyítéka a sok egyiptomi szokás, mely a Genezis megfelelő helyein található. Azután József története, mely a két testvér regényének héber variácziója. Itt szövetségesei lesznek IV. Amenophisz királynak, a ki a napisten monotheizmusát hirdeti. Igy szerzik meg e király jó barátságát s utódainak és a népnek gyűlöletét. A sanyargatott népet Mózes szabadítja meg, a ki új istenfogalommal lép fel, mely ugyan a régi istenfogalmon épül fel, de új benne a név, az isteni élet kiemelése és Mózes vallásos átélése. A szabadulás történeti tényeibe sok legendái vegyül. A Mózes születéséről szóló történetre a Sargon legenda hatott; a 10 csapás egyiptomi paralleljei szintén meg vannak, sőt a Veres-tenger szétválasztásáé is, bár ott valami rendkívüli, de természetes jelenség jöhetett közbe. A nép vallásában is maradt ós került még sok elem az arab holdisten-kultuszból, Mózes min-