Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-06 / 32. szám

késze, dr. Moody András is, nővérével együtt. Élete javát itt töltötte el mi közöttünk. Mikor már érezni kezdte az élet terhét, egy vágya volt: hogy visszatér­hessen elhagyott hazájába. Ott is föntartotta az össze­köttetést a magyar kálvinistákkal. Az Edinburghban tanuló magyar theologusoknak atyai .barátja. Szerető szive megnyitja számukra a legelőkelőbb skót családok ajtait. Kedves emlékek fűzték a svábhegyi kis ref. szór­ványhoz. 0 kezdte az ott lakó reformátusokat vasár­naponként összegyűjteni. Arra a hírre, hogy az ottani hívek templomot kívánnak építeni, szép összeget gyűjtött skót ismerősei körében. Évek óta pontosan megérkeznek kisebb gyűjtései és adományai is az ottani istentiszte­letek föntartási költségeire. 0, a ki annyira vágyott vissza hazájába, most, a mikor hallja, hogy skót test­vérei csapatostul jönnek hozzánk, visszavágyik hozzánk és hét évtized súlyával vállain, több ezer kilométernyi­ről visszajön közénk néhány napra. Ez az a csodás szere­tet, a melyről a nagy apostol azt írta: „soha el nem fogy". A világi küldöttek közt is több kiváló férfi lesz. Eljön „ The Master of Polwarth" feleségével és két leá­nyával. Ez a különös czím Polwarth lord legidősebb fiát és örökösét illeti meg. Lord Polwarth a Skót Állam­egyház egyik presbitere és egyúttal egyik legvallásosabb főúr Nagybritanniában. Az egyház társadalmi munkásságát szolgáló mozgalomnak egyik leglelkesebb katonája. A munkanélkülieknek ós elhagyatottaknak nagy támogatója. Több otthont és telepet létesített ilyenek számára. Felesége, fia és leányai is nagy előszeretettel segédkez­nek néki ebben az igazi krisztusi munkában. Egy ilyen előkelő családnak a szegényekkel való foglalatoskodása jó példaadás a kevésbé jómódúak számára is. A Skót Államegyház másik tekintélyes világi képviselője: J. H. Stevenson ügyvéd, a kiváló írónak: R. L. Stevenson-nak az unokája. A Skót Egyesült Szabad Egyház világi kép­viselői közül is megemlíthetünk két kiválóbbat: a huge­notta vérből származó Sir D. Paulin lovagot és R. R, Simpson-1, a kloroform gyógyító erejét felfedező híres orvos családjából, ki ismert ügyvéd s az egyház nagy­gyűlésének jegyzője. Örömmel halljuk, hogy egyházunk lelkes genfi barátja, Claparéde Sándor is el akar jönni feleségével együtt. A holland és német református egyház is kép­viselve lesz valószínűleg. Két éve mi kerekedtünk fel száznál többen, mi mentünk nyugatra, hogy felkeressük hitrokonainkat, kik­től a mostoha viszonyok, a történelmi fejlődés viszontag­ságai elszakasztottak bennünket, Most ime nyugati hit­rokonaink jönnek el hozzánk Keletre. Akkori lelkesedésünk és áldozatkészségünk is megtermette a gyümölcsét; bizo­nyára ennek a mostani látogatásnak is meg lesznek a gyümölcsei. Ha más nem lenne is, az az egy is elég, hogy nemcsak megtudnók, de meg is éreznők: nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyatva a sötétség és a világosság évszázados és napjainkban megújuló erővel folyó küzdelmeiben. Nem magunk vagyunk harmadfél­milliónyian, hanem egy százmilliónyi nagy kálvinista családnak vagyunk a tagjai. Testvéreinket sem kell szégyenlenünk: a világ legelső nemzeteit alkotják ők! Ez a tudat meg fogja aczélozni izmainkat, kitartásra, munkára fog ösztönözni minket, oly könnyen elcsüggedő­ket, oly hamar pihenni vágyókat 1 Dr. K. I. Kecskemét Messina. Talán kronologikusabb lett volna a czím úgy, hogy: Messina — Kecskemét, de most nem a kronológia a fő. Kecskemét alatt megrendült a föld. Hajlék nélkül maradt sok ember, Messinában a halálnak is bő ara­tása volt. Kecskeméten, szerencsére, ez nem történt. De a kár, a mérhetetlen kár megvan, a mint megvolt amott is. Romba dőlt épületek, megrendült és megrémült emberek, kik templomba nemcsak nem mehetnek, de nem is mer­nek, mert nem tudják, hogy mikor rendül meg alattuk újra ez a hatalmas, ez a tápláló anyaföld. Ilyen most Kecskemét külső képe. Tekintsünk a belsőre is. Tisztelettel hajolhat meg mindenki a nemes önbizalom előtt, mely kárát, vesztesé­gót dobra nem ütve, nem kiált égbe nyújtott meztelen karokkal segítség után ; de nem szabad felednünk, hogy a város ügyeit nem a legszegényebbek intézik és azok az önérzetes határozatok aligha fedezik mindenben a közhangulatot. Igenis, ott van nagyon sok szegény em­ber, a ki egész életén keresztül megtakargatott pénzecs­kéjéből építette fel szegényes házát, melyet a nagy kataklizma egy szempillantás alatt semmivé tett. Az eddig begyült segélyösszeg pedig még csak egy csepp a tengerben. De közelebbről is érdekelhet bennünket — az egész magyar református egyházat — Kecskemét, illetve a kecskeméti egyház sorsa. Itt van az ősi kollégium. Most épül az új. A templom és valamennyi egyházi épület megrongálódott. Mind-mind tömérdek kiadást ró az egy­házra, ha azt akarja, hogy a régi örökség fenntmarad­jon nemzedékről nemzedékre. Igen, de honnan fedezi az egyház rengeteg szük­ségletét ? A hívek áldozatkészségéből. Rendben van. így volt ezelőtt is mindig, valahányszor a dolgok természe­tes rendje így hozta magával. De a kik méltányolni tud­ják a kecskeméti egyház áldozatkészségét az új, mind művészeti, mind praktikus szempontokból páratlan kollé­gium felépítésében és hozzá meggondolják, hogy mit jelent az egyházra most a földrengés okozta kár, arra a meggyőződésre kell jutniok, hogy itt az áldozatkész­ség pusztán nem elegendő. Itt segíteni kell. Mikor Messinát tönkre tette a földrengés, — az egész magyar társadalom megmozdult, együtt érzett a gyászolókkal. Segítő jobbot nyújtott Olaszországnak. És mentek a százezrek Magyarországból Olaszországba. A segítők, között az első sorban állott református egyhá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom