Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-06 / 32. szám

késze, dr. Moody András is, nővérével együtt. Élete javát itt töltötte el mi közöttünk. Mikor már érezni kezdte az élet terhét, egy vágya volt: hogy visszatérhessen elhagyott hazájába. Ott is föntartotta az összeköttetést a magyar kálvinistákkal. Az Edinburghban tanuló magyar theologusoknak atyai .barátja. Szerető szive megnyitja számukra a legelőkelőbb skót családok ajtait. Kedves emlékek fűzték a svábhegyi kis ref. szórványhoz. 0 kezdte az ott lakó reformátusokat vasárnaponként összegyűjteni. Arra a hírre, hogy az ottani hívek templomot kívánnak építeni, szép összeget gyűjtött skót ismerősei körében. Évek óta pontosan megérkeznek kisebb gyűjtései és adományai is az ottani istentiszteletek föntartási költségeire. 0, a ki annyira vágyott vissza hazájába, most, a mikor hallja, hogy skót testvérei csapatostul jönnek hozzánk, visszavágyik hozzánk és hét évtized súlyával vállain, több ezer kilométernyiről visszajön közénk néhány napra. Ez az a csodás szeretet, a melyről a nagy apostol azt írta: „soha el nem fogy". A világi küldöttek közt is több kiváló férfi lesz. Eljön „ The Master of Polwarth" feleségével és két leányával. Ez a különös czím Polwarth lord legidősebb fiát és örökösét illeti meg. Lord Polwarth a Skót Államegyház egyik presbitere és egyúttal egyik legvallásosabb főúr Nagybritanniában. Az egyház társadalmi munkásságát szolgáló mozgalomnak egyik leglelkesebb katonája. A munkanélkülieknek ós elhagyatottaknak nagy támogatója. Több otthont és telepet létesített ilyenek számára. Felesége, fia és leányai is nagy előszeretettel segédkeznek néki ebben az igazi krisztusi munkában. Egy ilyen előkelő családnak a szegényekkel való foglalatoskodása jó példaadás a kevésbé jómódúak számára is. A Skót Államegyház másik tekintélyes világi képviselője: J. H. Stevenson ügyvéd, a kiváló írónak: R. L. Stevenson-nak az unokája. A Skót Egyesült Szabad Egyház világi képviselői közül is megemlíthetünk két kiválóbbat: a hugenotta vérből származó Sir D. Paulin lovagot és R. R, Simpson-1, a kloroform gyógyító erejét felfedező híres orvos családjából, ki ismert ügyvéd s az egyház nagygyűlésének jegyzője. Örömmel halljuk, hogy egyházunk lelkes genfi barátja, Claparéde Sándor is el akar jönni feleségével együtt. A holland és német református egyház is képviselve lesz valószínűleg. Két éve mi kerekedtünk fel száznál többen, mi mentünk nyugatra, hogy felkeressük hitrokonainkat, kiktől a mostoha viszonyok, a történelmi fejlődés viszontagságai elszakasztottak bennünket, Most ime nyugati hitrokonaink jönnek el hozzánk Keletre. Akkori lelkesedésünk és áldozatkészségünk is megtermette a gyümölcsét; bizonyára ennek a mostani látogatásnak is meg lesznek a gyümölcsei. Ha más nem lenne is, az az egy is elég, hogy nemcsak megtudnók, de meg is éreznők: nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkra hagyatva a sötétség és a világosság évszázados és napjainkban megújuló erővel folyó küzdelmeiben. Nem magunk vagyunk harmadfélmilliónyian, hanem egy százmilliónyi nagy kálvinista családnak vagyunk a tagjai. Testvéreinket sem kell szégyenlenünk: a világ legelső nemzeteit alkotják ők! Ez a tudat meg fogja aczélozni izmainkat, kitartásra, munkára fog ösztönözni minket, oly könnyen elcsüggedőket, oly hamar pihenni vágyókat 1 Dr. K. I. Kecskemét Messina. Talán kronologikusabb lett volna a czím úgy, hogy: Messina — Kecskemét, de most nem a kronológia a fő. Kecskemét alatt megrendült a föld. Hajlék nélkül maradt sok ember, Messinában a halálnak is bő aratása volt. Kecskeméten, szerencsére, ez nem történt. De a kár, a mérhetetlen kár megvan, a mint megvolt amott is. Romba dőlt épületek, megrendült és megrémült emberek, kik templomba nemcsak nem mehetnek, de nem is mernek, mert nem tudják, hogy mikor rendül meg alattuk újra ez a hatalmas, ez a tápláló anyaföld. Ilyen most Kecskemét külső képe. Tekintsünk a belsőre is. Tisztelettel hajolhat meg mindenki a nemes önbizalom előtt, mely kárát, veszteségót dobra nem ütve, nem kiált égbe nyújtott meztelen karokkal segítség után ; de nem szabad felednünk, hogy a város ügyeit nem a legszegényebbek intézik és azok az önérzetes határozatok aligha fedezik mindenben a közhangulatot. Igenis, ott van nagyon sok szegény ember, a ki egész életén keresztül megtakargatott pénzecskéjéből építette fel szegényes házát, melyet a nagy kataklizma egy szempillantás alatt semmivé tett. Az eddig begyült segélyösszeg pedig még csak egy csepp a tengerben. De közelebbről is érdekelhet bennünket — az egész magyar református egyházat — Kecskemét, illetve a kecskeméti egyház sorsa. Itt van az ősi kollégium. Most épül az új. A templom és valamennyi egyházi épület megrongálódott. Mind-mind tömérdek kiadást ró az egyházra, ha azt akarja, hogy a régi örökség fenntmaradjon nemzedékről nemzedékre. Igen, de honnan fedezi az egyház rengeteg szükségletét ? A hívek áldozatkészségéből. Rendben van. így volt ezelőtt is mindig, valahányszor a dolgok természetes rendje így hozta magával. De a kik méltányolni tudják a kecskeméti egyház áldozatkészségét az új, mind művészeti, mind praktikus szempontokból páratlan kollégium felépítésében és hozzá meggondolják, hogy mit jelent az egyházra most a földrengés okozta kár, arra a meggyőződésre kell jutniok, hogy itt az áldozatkészség pusztán nem elegendő. Itt segíteni kell. Mikor Messinát tönkre tette a földrengés, — az egész magyar társadalom megmozdult, együtt érzett a gyászolókkal. Segítő jobbot nyújtott Olaszországnak. És mentek a százezrek Magyarországból Olaszországba. A segítők, között az első sorban állott református egyhá-