Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-16 / 29. szám

* Petrie. The Growth of the Gospels as shown by Structural Criticism. London. 109. 1. 2.6. Hartland E: 8. Primitive paternity, the mytli of supernatural birth in relation to the history of the family. 2. vol. London. 1910. s. 18.—. Lawson J. C. Modern greek folk-Iore and ancient greek religion: a study in revivals. Cambridge, 1910. s. 12.—. Milligan G. Selections from the Greek Papyri. Cambridge, 1910. s. 5.—. Bainvel J. V. De scriptura sacra. Paris. 1910. Fr. 3.—. Mignot. L'óglise et la critique. Paris. 1910. Wiener H. M. Essays in Pentateuchal Critism. London. 1910. s. 3.6. Joyce G. C. The Inspiration of Prophecy, an essay in the psychology of revelation. London. 1910. s. 3"6. Tait A. J. Christ and the nations. Au examination of Old and New Testament teaching. London. 1910. s. 5.—. Savage H. E. The gospel of the kingdom; or the sermon on the niounth considered in the light of contemporary Jewish thonght and ideals. London. 1910. s. 1.—. Philips F. What was the resurrection ? London. 1910. s. 3.6. Bacon B. W. The fourth Gospel in Research and Debate. New York. 1910. $ 4.—. Murray A. Aids to devotion: thoughts on the Holy Spirit in the epistle to the Ephesians. London. 1910. s. 1.—. Underwood H. G. The religions of Eastern Asia. London. 1910. s. 6.6. Baljon J. M. S. Grieksch-theologisch woordenboek op het Niewe Testament. Utrecht. 1910. f. 14.50. Veldhuizen A. van. De bijbelsche theologie des Niewen Yerbonds. Utrecht. 1910. f. —.75. Mangenot E. La Rósurrection de Jésus. Paris. 1910. fr. 3.50. Dhorme P. La religion assyro-babylonienne. Paris. 1910. Schuré E. Roma and Moses, the Aryan cycle and the mission of Israel. 1910. s. 2.—. Schweitzer A. The qnest of the historical Jesus: a critical study of its progress from Reimarus to Wrede. London. 1910. Fr. 3.—. Grubb E. Notes on the life and teaching of Jesus. London. 1910. s. 1'6. Habershon A. R. The New Testament names and title oí the Lord of Glory. London. 1910. s. 1.—. Oort H. L. Het Onze Vader. Dordrecht 1910. F. 1.25. Thomson C. H. and J. Skinncr. Isaiah I—XXXIX. Cambridge. 1910. s. 1.6. Franks R. S. Bible notes. Vol. 6. The writings of Paul. London. 1910. s. 1.-. Maclaren A. II. Timothy, Titus, Philemon and Hebrews. London. 1910. s. 7.6. Dr. D. Gy. BELFÖLD. Ifjúsági törekvések és a konvent. Napjainkban, midőn a különböző eszmeáramlatok elkövetkezendő harczának körvonalai mindjobban kiélesednek, fokozottabb figyelem fordul az ifjúság felé, a melynek idejében e harczok egyik vagy másik áramlat győzelmére megvívatnak. Radikálisok és klerikálisok egyképen versenyeznek azon, hogy a jövő generácziót a maguk törekvései számára megnyerjék, a mely okból állandó és intenzív — erkölcsi és anyagi — támogatásban részesítik az egyetemeken és főiskolákon levő expozituráikat. Tisztábau van mindegyik irány azzal, hogy a melyik a maga számára tudja megnyerni az ifjúságot, annak javára dől el az elkerülhetetlen küzdelem. Ily körülmények között fokozottabb mértékben kellene egyházunknak is őrködni a protestáns ifjúságnak az általunk helyes elvnek és szenteknek tartott eszmék szolgálatában való megtartása felett. Hisz a mi ifjúságunk úgyszólván közprédájára van kitéve a valójában egyenlőkép veszedelmes ultraradikális és ultramontán törekvéseknek. Mindkét irány liivei juhoknak ruhájokban közelednek ifjaink felé, hogy a maguk szolgálatába állítsák őket s a segítségük mellett kivívott győzelem után a protestantizmus gyökerére vessék pusztító fejszéjüket. Ily veszedelmes szimptomák láttára összetett kezekkel nézni, mint hódítják el ifjainkat egymásután a ragadozó farkasok, egyenlő volna az öngyilkossággal. Sajnos, hivatalos egyházi szerveink, az adminiszráczió kisebb-nagyobb kérdéseivel bíbelődve, nem fordítanak elég gondot erre a nagyon is aktuális kérdésre. Legfelsőbb egyházi testületünk, a konvent például legutóbbi gyűlésén két határozatával azt a tanúságot szolgáltatta, hogy az ifjúsági törekvések iránt kevés rokonérzéssel viseltetik. Ezt mutatja az az elbánás, a melyben a Magyar Prot. Theológus Szövetséget és a Bethlen Gábor-Kört részesítette. Ezelőtt két évvel, 1909. februárban az összes magyar protestáns (ref., ev., unit.) theológiák kiküldték képviselőiket a kolozsvári theológus-kongresszusra, hogy a theológusok szövetségét megalkossák. Annak idején ez a lap is hírt adott arról, minő szép egyetértés, higgadt eszmecsere, komoly tudnivágyás foglalta el e gyűlések idejét. A hivatalos jegyzőkönyv szerint Nagy Károly ref. theol. igazgató, a gyűlés díszelnöke, „örömmel látta a kongresszus nagy eredményeit, melyeket a békés, szeretetteljes egyetértés hozott létre". Ugyancsak az ő támogatása és Kenessey Béla püspök védnöksége mellett alakították meg a szövetséget, melynek czélja a „magyar