Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-16 / 29. szám

prot. theol. ifjúság állandó érintkezésének fenntartása, gyakorlati és tudományos önművelésének kölcsönös kicserélése és fokozása" lett volna. Vagyis azt akarták e szövetséggel elérni, hogy az egyes theológiák ifjúsága ne gyökeresedjék bele abba a szűklátókörű kerületi életbe, mely a magyar prot. egyházak nem egy nemes törekvésének már annyiszor kerékkötője volt, hanem az összetartozandóság érzésétől vezettetve, igyekezzék a kölcsönös megértésre, korunk mozgató eszméinek megvitatására, a kollegiális együttműködés előkészítésére. S hogy ez a szövetkezés nem üres és hamar ellobanó szalmaláng volt, bizonyítja az a lelkes áldozatkészség, a mellyel a szegény theológusok a maguk pénzéből rövid idő alatt százakat adtak össze a theológusok külföldre menetelének előmozdítására. Á szövetség vezetőinek semmi kétsége sem volt afelől, hogy az illetékes egyházi fórumok a legnagyobb jóindulattal fogadják a leendő papság e tisztán tudományos és praktikus szervezkedését, a mely egyik bástyája lett volna a mostani veszedelmes eszmeáramlatok elleni küzdelemnek. Az ág. hitv. ev. és unit. egyházak vezetősége csakugyan megértette a szövetkezés intenczióit és jóváhagyásával sietett ellátni az ifjú szövetséget. Es a református konvent? Ott két álló esztendeig hevertették az alapszabályokat, a mely idő alatt a szövetség vezetőségének keze a legfelső jóváhagyás hiánya miatt meg volt kötve és a nemes ügy holt pontra jutott. Végül most, két esztendei halogatás után, a konvent az egész mozgalom felett meghúzta a halálharangot, midőn kimondta a Theologus-Szövetség szükségtelen voltát s az alapszabályok megerősítését megtagadta. A konvent határozatának indokolását még nem ismervén, vele polemizálni nem lehet. Csak kettőre vagyok kíváncsi. Először, vájjon miért kellett e negatív határozatra két hosszú esztendeig várni? Másodszor, vájjon ez a határozat nem dezavuálja-e az ev. és unit. egyházak vezetőségét? A konventnek az ifjúsági törekvésekkel való elbánását jellemző második határozat a Bethlen Gábor-Kört illeti. Ez az egyesület, melyet a budapesti prot. egyetemi és főiskolai hallgatók alkotnak, eléggé nem méltányolható missziót teljesít. Ennek a missziónak fontosságát csak az képes megérteni, a ki közelről ismeri a budapesti egyetemi élet szövevényes labirintjeit; a ki látja azt a tülekedést, a melyet egyes túlzó — s reánk protestánsokra nézve egyenlően vészthozó — irányok hívei folytatnak azért, hogy a jövendő értelmiség tagjait a maguk részére megnyerjék. Ebben a tülekedésben a mi ifjaink úgy állanak, mint egy kis kiemelkedő sziget a mindenünnen fenyegető áradat között. Hol az egyik, hol a másik hullám sodor le belőle kisebb-nagyobb darabot s keveri el a maga szennyes habjai közé. A Bethlen Gábor-Kör ennek a kis szigetnek megoltalmazására hivatott. A prot. ifjúságot akarja megmenteni, Istennek, hazának, egyháznak. Valósággal herkulesi munkát végez. Csakhogy magára van hagyatva. Az egyház-társadalom korántsem részesíti abban az erkölcsi és anyagi támogatásban, melyre rászolgál. íme, a magas konvent is ridegen elutasítja egy kérelmével, azzal a megokolással, hogy a kérelem teljesítése nem tartozik hatáskörébe. De máskor is ezzel a szűkkeblüséggel találkozott már a Bethlen Gábor-Kör, mikor némi anyagi támogatásért fordult a konventhez. A felelet volt: nincs reá alap. Ám a Lorántffy Zsuzsanna, meg a Filadelfia-egylet részére van. Vájjon mikor jut a konvent arra a belátásra, hogy az ifjúság megmentése is van olyan fontos feladat, mint a diakonisszák képzése? Valóban, az efajta határozatok épen nem fokozzák, sem a theologiai képzés intenzitását, sem a jobbérzésű ifjúság egy háziasságát, hanem elkedvetlenedést, elernyedést okoznak. Pedig nekünk, úgy theologiánkon, mint főiskolai ifjaink körében nem erre, hanem a fokozottabb és jó indulattal segített és támogatott tevékenységre volna szükségünk ! Eöri Szabó Dezső, a M. P. Th. Sz. és a B. G. K. volt elnöke. Az ország 1909. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Horvát-Szlavonországokban 1909-ben összesen 498 vegyesházasság köttetett. A gyermek vallására vonatkozólag 160 megegyezés létesült. Az apa vallására 61, az anya vallására 99 esetben. A róni. kath. egyház javára 135, gör. kath. 2, ref. 7, ev. 3, gör. kel. 13. Azon 33 vegyesházasságnál, hol a vőlegény róm. kath ;

a menyasszony ág. h. ev., 16 esetben az apa vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 16. Azon 38 vegyesházasságnál, hol a vőlegény t

ág. h. ev., a menyasszony róm. kath., 2 esetben az apa, 15 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség : 13. Azon 33 vegyesházasságnál, hol az egyik fél ág. h. ev., a másik fél nem róm. kath., de más vallású, a létesült 2 megegyezésből az egyik az ág. h. ev., a másik a gör. kel. egyház javára. Nyereség-veszteség: 0. Azon 31 vegyesházasságnál, hol a vőlegény róm. kath., a menyasszony ref., megegyezés szerint 7 esetben az apa, 2 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 5. Azon 53 vegyesházasságnál, hol a vőlegény ref., a menyasszony róm. kath., megegyezés szerint 5 esetben az apa, 29 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 24. Azon 30 vegyesházasságnál pedig, hol az egyik fél ref., a másik fél nem róm. kath., de más vallású, egy megegyezés szerint, a más, illetőleg az ág. h. ev. vallást fogják követni a gyermekek. Veszteség 1. A róm. kath. egyház Horvát-Szlavonországokban, a két protestáns egyháztól fent kimutatott hódításon kivül (itt is a gör. kath. egyház leszámításával, bár fennálló szabályaik ellenére ezek között is 2 megegyezés létesült a róm. kath. egyház javára), a 251 nem evang. vagy ref., de más vallásával, ez esetben csak a görög keleti-