Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-18 / 25. szám

hírt, hogy a Sancta Congregatio Indicis f. hó 5-én Rómában tartott ülésén az Index librorum prohibitorum-ba sorozta Prohászka püspöknek „Az intellektualizmus túlhajtásai", „Modern katholiczizmus" cz. munkáit és az „Egyházi Közlöny" karácsonyi (1910 decz. 23.) számában megjelent „Több békességet" cz. vezérczikkét. A tényállás az, hogy a Kongregácziónak ezt a pápa megerősítésével kiadott határozatát az „Acta Sedis Apostolicae" cz. vatikáni hivatalos lap június 6-iki száma (III. óvf. 8. sz.) közzétette s ezzel minden igazi római katholikus embernek megtiltotta a nevezett munkáknak, mint az egyház hivatalos tanításával meg nem egyező tartalmú műveknek olvasását, újra kiadását vagy a kiadott példányoknak használatra való megtartását. A hivatalos lapnak ez a száma már megérkezett Prohászka püspök főhatóságához, a magyar herczegprimáshoz s így ettől a naptól fogva Prohászka Ottokár a tiltott egyházi írók közé tartozik. Nem egész irodalmi munkásságát, hanem csak megnevezett műveit, illetőleg azoknak némely tételeit és részleteit nyilvánította az egyházi tanítással meg nem egyezőknek a pápai szék. És Indexen lesz Prohászka mindaddig, a míg tanítását vissza nem vonja s alá nem veti magát a római kath. egyház csalatkozhatatlan tanító tekintélyének. A tényállás megvilágosításához tartozik még az, hogy a közvélemény egyik része a jezsuitákat s azok vezetőit, Tomcsányi Lajos és Bus Jakab pátereket, a másik része pedig Pécsi Gusztáv dr. esztergomi theol. tanárt tartja a feljelentés és az indexretétel előidézőinek. Tehát magyar részről való feljelentésre, a kifogásolt művek latin és olasz fordítása alapján történt az indexretevés. Végül a híradások szerint Prohászka püspök azt a nyilatkozatot tette, hogy aláveti magát az egyház tekintélyének. Már most az esetnek a jelentőségével kell számot vetnünk. Az Index intézménye nem újabb keletű alkotás. A római katholikus egyház történetében nagy szerepet játszott. Működött a reformáczió előtt s folytatta megnövekedett munkásságát a reformáczió után is. A 19. században is nagy szerepet játszott, a vatikáni zsinat előtt is, után is. Az ó-, reform-, haladó és modern katholiczizmussal szemben folytatott küzdelemben gyakorta vette használatba a pápai szék. A modernizmussal a 20. század első tizedében s különösen az utóbbi években vívott harczban sok tennivalója volt a Congregatio Indicisnek. Az Indexet alkalmazta a pápai szék egyházán belül és kívül álló írókkal és tudósokkal, világi és szerzetes papokkal, sőt magasabb egyházi méltóságot viselőkkel, püspökökkel szemben is. Nemcsak Descartes-ot. Zolát, Spencert vagy Lamennais-t, hanem Aquinoi Tamást, Kopernikuszt, Feneiont, Cusanit, Contarenit és Petruccit, előkelő egyházi méltóságok viselőit is indexre tette a pápai szék. Segneri jézustársasági atya, Schell Hermán, a német reformkatholiczizmus vezérembere és legközelebb Miksa szász herczeg szintén indexre kerültek. A magyar főpapok közül Pázmány Péternek is volt dolga az Index-Kongregáczióval. A 18. században P. Hevesi Gábor jezsuitának, Kollár Ádám Ferencz egyházjogásznak, a 19. században pedig (1859.) tótváradi Kornis Károlynak a munkái jutottak indexre. A közelmúltban Hock Jánosnak egyik munkája jutott hasonló sorsra. Tehát r. kath. főpapok, közelebbről magyar r. kath. papok művei is voltak már indexen. A modernista tudósok művei közül is sok került a tiltott könyvek jegyzékébe. így a franczia Loisy, az olasz Murri és az angol Tyrrell munkái. A modernizmus ellen való küzdelemben nem takarékoskodott a pápai szék az Index-szel, az egyházi átokkal és a kiközösítéssel. Prohászka Ottokár az indexre tett írók sorozatában a legújabb, Koch és Wecker német theológusokkal együtt. Ha a csak napjainkat néző szemlélő előtt talán példátlanul szokatlannak látszanék is Prohászka indexre-tétele, de ha történeti megvilágosításban nézzük, a római rendszerbe illőnek találjuk az ő esetét is. Az a kérdés azonban, hogy Prohászka tanítása minő viszonyban van a római katholikus egyház tanításával, a modernizmus elveivel, a protestantizmus szellemével s általában a szakadárság és eretnekség gondolatvilágával ? Prohászka tulajdonképen nem más, mint a 20- századbeli r. kath. egyház modern apologetája. A modern hitvédelmi irányok közül a lélektani irányhoz tartozik. Saját egyháza tudósai, pl. a budapesti egyetemen való utódja, dr. Zubriczky Aladár is a pszikhológiai apologeták közé sorozzák. Különösen a modern természettudományok ós a vallás kibékítését munkálja tudományos irodalmi tevékenységével. Ezenkívül a modern társadalmi haladás és a római egyház összhangba hozataláért is küzd tollal, szóval ós társadalmi munkával. Képviselője korunkban annak a keresztény szocziálizmusnak, a melynek megalapítója a mult század közepe táján a franczia Lamennais volt. Munkása bizonyos mértékig a keresztyén demokratikus törekvéseknek, már t. i. annyira, a menynyire azt a r. kath. egyház arisztokratikus-feudalisztikus szervezete megengedi. Mint a lélektani irányú hitvédelem embere rokonságban van a modernizmussal, mely a valláslélektani módszerrel magyarázza a dogmák kifejlődését. Állást foglalt akadémiai székfoglalójában is az intellektuálizmus túlhajtásai ellen s bölcsészeti felfogása a voluntarizmushoz hajlik, melyT

az emberi lélek és élet akarati tevékenységének adja az első helyet. Ezzel tanítványa Bergsonnak, az intuiczionista franczia bölcselőnek s közeli szellemi rokonságba jut a franczia modernistákkal, bár a római egyház voluntarista theologusaival való összefüggését is megtartja. Azonban a modernizmus másik alapelvével, a kritikai történelmi módszerrel s ebből kifolyólag a római kath. egyház történeti előállásának és kifejlődésének elvével nem ért egyet. 0 a római egyházi isteni eredetét és csalatkozhatatlan tanítói tekintélyét vallja. Az egyháznak és a modern világnak kibékítésére irányuló törekvésben osztozik a modernistákkal, de nem a védelem módszerében s főleg nem a történeti módszernek alkalmazásában. Ezek alapján