Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-11 / 24. szám

evang. egyház között is. Azonkívül mikor a magyar evang. egyház paritást kivánt és kapott a közös prot. intézményekben, nem lehetett túlszerény, mert mind számbeli, mind anyagi, szellemi és erkölcsi hozzájárulása jóval kisebb volt, mint a másfélszer oly népes magyar ref. egyházé. Ebből kifolyólag a paritás megsértése inkább ott fordulhatott elő, a hol kevesebb befektetés fejében nagyobb, mert egyenlő jogokat élveztek. Mi nem akarjuk felpanaszolni ezeket a jogokat, csupán hangsúlyozni kívánjuk a paritás jogának ellenértékét képező arányos kötelességet és teljesítő készséget. Azért félti továbbá Sztehlo a közös prot. theol. fakultást Debreczentől és a kálvinizmustól, mert az eredetileg radikálisabb kálvinizmus „megcsökönyösödött és Kálvinnal befejezettnek tekinti a reformácziót". Ezzel a maradi, orthodox kálvinizmussal szemben az eredetileg konzervativebb lutheri irány az újabb német bölcsészet és racionalizmus befolyása alatt szabadabb, haladóbb irányúvá lett. Ezért sürgeti Sztehlo, hogy az evang. egyház theol. tanárai s a ref. egyház szabadabb irányú theológusai is helyet találjanak a prot. theol. fakultáson. — Mi nem akarjuk az orthodoxia és a maradiság vádját egyszerűen visszafordítani a lutherizmusra és az evang. egyházra, mint a „Lelkészegyesület" „Theológus" aláírású czikkírója. Nem pedig azért, mert a kölcsönös vád nem alkalmas a történelmi igazság és a jelenkori tényállás megállapítására. A ki ismeri az egyház- és theológia-történ etet és a jelenkori világprotestantizmust, az tudja, hogy mind a ref., mind az evang. egyházban s általában az egész protestantizmusban megvolt mindig s különösen a 18. és 19. században a konzervatív és liberális, az orthodox és kritikai, az ú. n. pozitív ós ú. n. modern irányzat és megvannak ezek ma is sok más külön irányzattal együtt. A tudományos és egyházi érdek azt kívánja és a protestáns gondolatszabadság és szabadvizsgálódás is azt követeli, hogy mind a két főiránynak meglegyen a helye mind az egyházban, mind a theol. fakultáson és a vallástudományi életben. Mindkettőnek joga van az elismertetéshez és szabad munkássághoz, a míg meggyőződéses keresztyén és komolyan tudományos marad. A sekélyes raczionalizmus azonban sem az egyikkel, sem a másikkal nem egyeztethető össze. Azon már rég túlhaladt a történelmi fejlődés. Sztehlonak ettől is féltenie kellene a szabad keresztyén kutatást, valamint a hitvallásos orthodox lutheri iránytól is. Mi nem örülünk a szűkkeblű, maradi orthodoxiának, sem a merev kálvinizmusnak, sem a merev lutherizmusnak, de a felületes raczionalizmusnak és az önczélú radikális kritikának sem. Mi küzdünk az erőteljes, munkás prot. keresztyénségért és a szabad theol. tudományos kutatásért. A kettőnek nemes összhangja biztosíthatja egyházaink jövendőjét és a protestantizmus diadalmas haladását is. Ezt a két tényezőt kell összhangba hoznunk a debreczeni prot. theol. fakultás szervezésénél is. A két egyháznak és theol. iránynak nemes versenyéből származhatik áldás egyházra és tudományra egyaránt. Mindenesetre tisztább látással és nagyobb jóakarattal kell tárgyalnunk a prot. theol. fakultás ügyének itt szóba jött, valamint a többi kérdéseit is. Csak úgy remélhetjük a nagyfontosságú kérdésnek igazságos és értékes megoldását. V. J. KRÓNIKA. Az „új középkor'1

hajnalán. A kik talán kételkednek Tisza István gróf „új középkort" emlegető szavainak igaz voltában, azok olvassák el ezt a hiteles szövegű fogadalmat, a melyet érettségi előtt álló ifjak tettek „önként1

1

(!) több helyütt. „En N. N., e főgimnáziumból már-már kilépő VIII. osztálybeli tanuló, a mindenható Isten szent színe s a boldogságos Szűz Mária oltára előtt, szentséges atyánknak, XIII. Leó pápának „Humánum genus" kezdetű körlevelében kárhoztatott titkos társulatokat ezennel kárhoztatom és ünnepiesen megígérem, hogy semminemű ilyen hit- és egyházellenes szövetkezésekbe soha, bármily ígéretek és fenyegetések daczára be nem lépek, s ezt az igéretemet a kongreganisták szokása szerint évenként megújítom. Megígérem továbbá, hogy a római katholikus Anyaszentegyház által kárhoztatott s a kiközösítés büntetésével sújtott párbajra való kihívást semmi körülmény közt el nem fogadok, sem a magam részéről annak megtartására, kihívás vagy segédkezés által okot nem fogok szolgáltatni. Segítsen erre a szeplőtlen Szűz és tiszta jegyese, Szent József. Ámen." * * * A kiknek ez sem elég, azoknak még egy másik „hajnali fénysugárral" is szolgálunk. Egy nagyobb vidéki városban történt. Egy protestáns úri ember látogatóba ment egy r. kath úri családhoz. A család negyedik elemibe járó kis fia a látogatás közben illedelmesen elköszön a vendégtől és szüleitől. A vendég csodálkozva kérdi, hova ilyen korán? Csak nem megy még lefeküdni? A távozó fiúcska helyett az apa felel: „Megy előkészülni a holnapi szent gyónásra és áldozásra, mert fogadalmat tett a fiacskám, hogy minden héten kétszer meggyónik és áldozik". Egy negyedik elemista fogadalmat tesz (!), hogy minden héten kétszer gyónik és áldozik ! * * * S ha kérdezzük, kiknek az érdeme mindez ? A felelet nem lehet más, mint az, hogy egy magát Jézusról nevező, egyházunk történetében is oly sötét nyomokat hagyó rendé, a mely országos törvényeink ellenére nemcsak hogy itt él közöttünk, de a minisztériumokban és egyéb fontos őrhelyeken elhelyezett világi tagjai révén uralkodik is! Embereket emel, embereket sülyeszt, ellentétes irányzatokat háttérbe szőrit, jogaink érvényesítését lehetetlenné teszi.