Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-11 / 24. szám

S a mikor a református papok százai és százai a „magyar jezsuita tartománynak" Rómából való törvénytelen fölállítása ellen fölírnak a konventhez, az átteszi azt a protestáns közös bizottsághoz. Annak érdemes előadója pedig egy-két kegyes, helyeslő fejbólintás után „mégsem tartja czélszerűnek, ha ezen sérelem orvoslása a protestáns egyházak részéről szorgalmaztatik, mert a pápai intézkedés nem a protestáns egyházak (!), hanem a magyar állam és a magyar király jogait sérti, ezen jogok fölött pedig nem a protestánsok vannak hivatva elsősorban őrködni". Eliez a határozathoz, a mi különben a ref. konventre nézve csak véleményes javaslat lehet, csak egykét kérdést fűzünk. Tagja-e a négymillió protestáns, avagy az az 1600 ref. lelkész nevében határozó lelkésztábor a jogaiban megsértett magyar államnak? S az a magyar jezsuita tartomány ha nem sérti is közvetlenül a mi egyházaink jogait, engedi-e szabadon érvényesíteni nagy küzdelmek árán kivívott jogainkat? Yégíil: kitol várja az előadó úr a megsértett jogok megoltalmazását? Talán csak nem a kultuszminisztertől, vagy báró Barkóczytól? * * * Magyar misszionárius-nő Afrikában. A Bethania és Filadelfia-egyletek egyik legtevékenyebb s nagy munkásságot végző tagja Pauer Irma testvér, diakonissza a Bethesda kórházban, elhatározta, hogy egy még felelősségteljesebb munkát kezd meg s belép az afrikai misszió szolgálatába. Örömmel s egyszersmind Isten iránt való hálával közöljük ezt a hírt, mert ez a tény egy hatalmas jelentőségű fejlődésre mutat reá a magyar ref. egyház életében. Mert hisszük és valljuk, hogy a külmisszió iránt való érdeklődés és áldozatkézség csak fejlettebb egyháztársadalmi és vallásos élet mellett lehetséges. Ez a tény mindig koronája, vagy inkább gyümölcse egy erőteljes belmissziói életnek. Rendkívül bensőséges tehát a mi örömünk, hogy Magyarországon is, ha lassan is, kezdünk eljutni idáig. — Reméljük, hogy e nagyjelentőségű ténnyel szemben legalább is mérsékeltebb hangot fognak majd használni azok, a kik a külmisszió iránt való érdeklődés helyett inkább ama bizonyos csúfolóknak kényelmes karosszékében foglalnak helyet s onnan kicsinyelnek le minden olyan törekvést, mely az erőteljesebb egyházi és vallási élet megteremtését tűzi ki czéljául Magyarországon. ISKOLAÜGY. Az új egyetem s a prot. jogakadémiák. A „Jogtudományi Közlöny" f. évi május 19-iki számában „Az egyetem köréből0

cz. czikknek B. A. jegyű írója, a mely jegy alatt különben sok valószínűséggel magának a tekintélyes szaklapnak szerkesztőjét sejthetjük, a budapesti rektor évzáró beszédét kommentálva, maga is arra a már nem új eredményre jut, hogy az egyetemek, különösen pedig az egyetemi jogi karok jelenlegi körülményei s tanulmányi rendje a hallgatóság zömének komoly tanulmányait nem biztosítja stb., hogy tehát a mai rendszer reformra szorul stb. A czikkírónak e közismert igazságokat újból megállapító tételének nincs miért ellentmondanunk. Kevésbé fogadható el azonban ily általános érvényű axiómaként az írónak czikke további folyamán hirdetett ama felfogása, hogy a jelenlegi főiskolai rendszerrel való szakításnak s minden további rendezésnek előfeltétele, még pedig mindenki előtt világos (!) előfeltétele azon városok jogakadémiáinak, a melyeknek egyetemre sem most, sem a belátható jövőben kilátásuk nincsen, a megszüntetése. A czikk értelme szerint az egyetemre a jelenlegi jogakadémiai székhelyek közül Pozsony, Kassa és Debreczen, továbbá Szeged bírván auspicziumokkal, meg kell szüntetni a kecskeméti, egri, eperjesi, mármarosszigeti és sárospataki felekezeti akadémiákat. Eltekintve attól, hogy ez intézetek felsorolása tendencziózusnak látszik, mert hiszen a felekezeti akadémiákat sem kivétel nélkül akarja törleni, mert a kir. kath. akadémiákat, sőt a nem kir. pécsi kath. akadémiát sem említi a megszüntetésre megért iskolák között — a czikkíró adós marad annak az indokolásával, hogy miért lenne az egyetemi tanulmányi rend reformjának előfeltétele a felsorolt intézetek törlése. Talán azért, mert e csekélyebb számú hallgatósággal rendelkező iskolákban vagy azok túlnyomó részében jórészt már ma meg van valósítva a látogatási és kollokválási kényszerrel e hallgatóság komoly foglalkoztatásában álló ama czél, a melyhez a monstrum-egyetemek csak nagyobbszabású átreforinálás után fognak közelíteni vagy elérkezni. Mert, hogy a joghallgatók közül a jogakadémiákon végzők átlaga az abszolutórium kézhezvételekor valóban nagyobb képzettséggel rendelkezik, mint az egyetemet végzők átlaga: letagadhatatlan tény. Ha tehát az akadémiák ma ebben előnyösen különböznek az egyetemi eredményektől, vájjon a harmadik egyetem egyszerre megváltoztatja-e majd a viszonyokat s feleslegessé teszi-e ez intézeteket? Mindenki előtt nyilvánváló, hogy erre csak tagadó válasz adható; mert ha a harmadik egyetem felállításával az összes felsorolt intézetek kaszszáltatnak, akkor az innen kiszorult hallgatósággal s a mostani egyetemek hallgatóságának az illető vidékre eső százalékával mindjárt az első években annyira népes lesz az új egyetem jogi fakultása is, hogy tanítási feladatának a hallgatóság nagy számánál fogva ép oly kevéssé tud megfelelni, mint a mostaniak. E meggondolás alapján nyilván helyteleníteni kell azt az álláspontot, mely szerint a harmadik egyetem egyszerre feleslegessé tenné az összes felekezeti akadémiákat. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a felállítandó egyetem székhelyéhez közeli jogakadémia lesz felesleges. De hogy a szegedi egyetem jelentősebben befolyásolná a szigeti vagy eperjesi akadémia szükségességét, alig