Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-21 / 21. szám

A végtelen út fölött kiterjed az örökkévalóság tiszta látóhatára. A roppant mindenségen végig ömlik az Örök Nap teljes fénye. S az örökkévalóság eme távlatában elváltozik a dolgok aránya, rendje, rangja és értéke. Az eltorzult kép művészi összhangú életté s isteni szépséggé alakul. A középpontba kerül az istengyermeki személyiség, az isteni ember. Köréje helyezkednek el az élet körei, értékük szerint, mind magasabban, mind szélesebben. Az érdek fölé az igazság, a jóllét fölé a szeretet, a jogra a kötelesség, az ösztön fölé az eszmény, a tudás fölé a jellem, a kultúra fölé az ember. A családra a társadalom, a nemzet fölé az emberiség élete. A mára a történelem, az időre az örökkévalóság. Az emberi világra az isteni világ. S mi újjászült lelkű zarándoksereg, Istennek öröklétű gyermekei, megfogjuk Jézus Krisztus kezét, rázendítünk az örökélet szent himnuszára s küzdve és bízva megyünk előre és fölfelé az örökkévalóság távlatában V. J. A Prot. Közös Bizottság kérdéséhez. (Válasz a kérdésre.) Az Evang. Őrálló, legközelebbi számában, vezetőhelyen foglalkozván lapunknak a prot, közös bizottságot illető álláspontjával és a bizottságnak új egyházkormányzati szervként tekintése mellett törvén lándzsát, a mi felfogásunkat formulákon való nyargalásnak nevezi és felteszi elénk a kérdést, hogy: „tulajdonképen milyen czéllal küldetett ki a prot. közös bizottság, ha nem épen azért, hogy legyen a két prot. egyháznak oly állandóan szervezett bizalmi testülete, a mely a két prot. egyházegyetem körében külön-külön felmerült panaszok, sérelmek, jogtalanságok orvoslása érdekében a minisztériummal szemben a közvetítést gyakorolja. Es pedig gyakorolja azt azzal a fokozott tekintéllyel, súllyal és erővel, a mely a bizottságnak mindkét prot. egyház egyeteme által való megbízatása tényében rejlik." Tisztelt laptársunk kérdésére, a mi a prot. közös bizottság református felét illeti, megadjuk a feleletet az 1892/3. évi ref. zsinatnak ama határozatával, a mely a prot. közös bizottság felállítására vonatkozik. E határozat (714. szám) így hangzik: „Mindkét zsinat (t. i. az evang. és a ref.) utasítsa az egyetemes konventeket, hogy a mindkét egyházat közösen érdeklő ügyekben való közös értekezés czéljából, évről-évre, vagy az évek bizonyos sorára egyenlő számú bizottságokat válasszanak, kik a szükséghez képest értekezés végett összejönni és a nélkül, hogy őket a végleges elhatározás joga megilletné, tanácskozásuk eredményéről a kiküldő konventnek véleményes jelentést tenni tartoznak." Ez utasítás alapján s annak elvei szerint küldötte ki a ref. konvent 1893. évi márcziusi gyűlése 64. sz. jegyzőkönyvi határozata által a közös bizottság református tagjait. Sem az első, sem a második budapesti ref. zsinat nem konstituálta a prot. közös bizottságot s nem illesztette be az egyház kormányzó szervei közé. Czélját és hatáskörét tehát, a református felet illetőleg, az 1892/3. évi zsinat határozata az irányadó ma is. Nem formulákon nyargalunk tehát, a mikor — addig, míg az újabb zsinat esetleg másként nem intézkedik — a prot, közös bizottságnak határozó és intézkedő jogot nem akarunk adni, hanem meg akarjuk tartani annak eredeti értekező és véleményező jellegét. Tudjuk, hogy az evang. egyház más felfogással javasolta a bizottság szervezését. Az evang. zsinat bizottsága már 1892-ben intéző és kifelé képviselő bizottsággá kívánta azt tenni s ilyen hatáskörrel küldte ki és küldi ki az egyet, gyűlés a maga bizottsági tagjait. Ez azonben a bizottság ref. felére nézve nem lehet irányadó, hanem csak a zsinat határozata. S hogy ez a határozat érvényben van és kötelező, az kitűnik a ref. konventnek legközelebb nyilvánított véleményéből is, a mellyel, az evang. részről a prot. közös bizottság hatáskörének kiterjesztésére tett indítványhoz azért nem járult hozzá, mert a hatáskör bővítésére magát feljogosítottnak nem érezte. Mindezekből pedig az látszik, hogy a prot. közös bizottságban egy olyan testületünk van, a melynek két fele nem egyforma hatáskörrel van fölruházva. Az ev. félnek meg van adva az intéző jog, míg a ref. fél csak értekező és véleményező joggal rendelkezik. Épen e felemás jogkör-megállapításnak tulajdonítható, hogy miután az evang. fél fel van jogosítva az intézkedésre és a kifelé való képviseletre, e bővebb joga által beleviszi a ref. felet is olyan dolgokba, a melyre annak nincs mandátuma. A mi pedig laptársunknak azt az utolsó megjegyzését illeti, hogy a prot. közös bizottság csak olyan dolgokban intézkedik, a melyekre nézve a két egyház egyeteme már megelőzőleg nyilatkozott, — egyszerűen hivatkozunk a ref. konventi gyakorlatra, a mely szerint a konvent a prot. közös bizottság elé utalható ügyeket érdemileg nem tárgyalja, hanem egyszerűen átteszi a közös bizottsághoz; s hivatkozunk a bizottság jegyzőkönyveire, a melyek olyan ügyekben való intézkedést tartalmaznak, a melyeket sem a ref., sem az evang. konvent előzőleg nem tárgyalt. Végül ismételjük, a mit már mondtunk: a prot. közös bizottság ügyét szükség lesz napirenden tartanunk. H. L BELFÖLD. Egy fontos kúriai határozat az alapítványok ügyében. Az utóbbi esztendőkben sok panaszkodásra adott alkalmat az a körülmény, hogy a közalapítványi igazgatóság úgy értelmezte az állami jus supremae inspectionist, hogy az egyházi és iskolai ezélokra tett végrendeleti hagyományok csak abban az esetben adatnak át, ha a róluk szóló alapító-leveleket a kultuszminiszter