Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-21 / 21. szám
PROTESTÁNS EGYTTÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési cs hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Az örökkévalóság távlatában. V: J. — Vezérczikk: A Prot. Közös Bizottság kérdéséhez. H. I. — Belföld : Egy fontos kúriai határozat az alapítványok ügyében. — A dunamellóki ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése. Tudósító. — A Szatmármegyei Loránlffy Zsuzsánna-Egyesület jubileuma. Dr. K. I, — Külföld: Svájcz, Franczia- és Németország. Dr. T. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az örökkévalóság távlatában. — Mennybemenetel napjára. — „Felele Jézus és monda nékik: ...tudom, honnan jöttcin és hová megyek ;... Ján. 8.u . Emberi életünk nagy hibája, hogy nincsen megfelelő távlata. Olyan távlattalan sokszor, mint a kezdetleges tájképfestők tájképei. Máskor meg olyan ferde távlatú, mint a kinai porczellán-festniények. Csak egy kicsiny kört látunk az egész emberi élet és a világegyetem mérhetetlen nagy köreiből. Csak azt a nemzeti, faji, felekezeti, osztály-, foglalkozási és családi életet, a melynek részesei vagyunk. Itt is megszűkítik látóhatárunkat az alsóbb életkörök helyi érdekei s nem látjuk meg a magasabb és tágasabb életkör nagyobb fontosságú érdekeit és követelményeit, A nemzeti élet fejlődését faji, felekezeti és osztályérdekek harczával pusztítjuk vagy akadályozzuk. A társadalmi haladást családi érdekek előtolásával gátoljuk. A közérdeket a magánérdek szolgálatába akarjuk kényszeríteni. Így aztán utoljára a család is háttérbe szorul az egyén önző érdekei mögött s családok sokasága sínyli egy-egy családtagnak önös életét. Az egyén életében is fontosabb lesz az érdek az igazságnál, a jóllét a szeretetnél, a jog a kötelességnél, az ösztön az eszménynél, a tudás a jellemnél, az emberi függetlenség az Isten szolgálatánál. Az idő határai között élünk s azt hisszük, hogy a születés és a halál között levő idő az egyetlen birtokunk. Ebben a szűk távlatban látjuk parányi életünket. Rövidsége miatt panaszkodunk, gyors és lelkiismeretlen kihasználására vetjük magunkat, vagy szomorú lemondással törődünk bele a lét múlandóságába. Szemhatárunk a jelen pillanatig hat, nem nézünk szemébe komolyan a mögöttünk levő rengeteg múltnak s még kevésbbé irányítjuk tekintetünket a jövendő történelemre. Vagy ha gondolunk a jövendő történelemre, a földi halhatatlanságra, nem merünk beletekinteni az isteni örökkévalóságba. Úgy élünk, mintha örökké ezen a földön élnénk s úgy halunk meg, mintha nem is éltünk volna. Nincs távlatunk, a melyben láthatnék a dolgok egyetemes összefüggését és igazi arányait, A kép előterében minden eltorzultan nagy, élesen megvilágított és fontos, hátterében pedig minden eltorzultan kicsiny, elmosódott és jelentéktelen. A tárgyak egymásra halmozódnak, vagy szeszélyesen szétesnek. A sokféleségben elvesz az egység, az akarásban az élet, az időben az örökkévalóság. Nos, ebbe a távlattalan életbe beleáll a Názáreti Jézus hatalmas alakja. Ajkáról s isten fiúi személyiségéről lelkünk mélyéig zeng a tiszta csengésű, férfias, erős hang: „Én tudom, honnan jöttem és hová megyek!" Jöttem a názáreti iparosházból. Jöttem a próféták, zsoltárosok és a törvények népének sokszázados életéből, tüzes lelkéből. Jöttem az istenkereső és üdvszomjúhozó emberiség reménykedő szivéből és látomásokban élő képzeletéből. Jöttem az élő Istennek, az Atyának szerető szivéből. Jöttem embert szeretni, Istent szolgálni. Jöttem Isten gyermekéül. Jöttem, hogy mint elsőszülött Fiú kézen fogjam minden embertestvéremet, Atyánkhoz vezessem s Isten gyermekévé legyen a veszendő ember. Megyek a Jordánhoz János prófétához megkeresztelkedni. Megyek Pétert hívni, Máriát menteni, Zákeust szabadítani. Megyek hegyen imádkozni, Gecsemánéban zokogni, Kajafáshoz megveretni, Pilátushoz vért hullatni, Golgothára kereszten meghalni, Atyámhoz örökké élni. Istenfiúi személysége előtt megnyílik a menny, isteni nagy lelke belép a teljes örökkévalóságba az Atya trónusához s mint szellemi hatalom országol az embervilág fölött, A megnyílt mennyen át elénk tűnik rövid életútunk örök folytatása, a végtelenbe ivellő pálya.
