Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

sorban, ha ugyan nem kizárólag az ő érdeme. Azzal a tettével forrasztotta össze a lelkét leginkább szebb jövő után áhítozó magyar ref. egyházunkkal. Ez a díszes könyv is ennek a lelki összeforradásnak az ékes gyümölcse. Vajha arra hivatott testületeink, társulataink, egyesületeink sem mulasztanák el ezt Claparéde Sándornak, a bennünket valóban örök hálára kötelező, leiekben immár magyar reformátussá vált genfi barátunknak illő formában megköszönni! Dr. K. I. BELFÖLD. Kulturkep. Nem egyszer mutattunk már reá arra a tényre hogy az utóbbi esztendőkben az állami középiskolák körében milyen egyoldalú ós pedig klerikális irányzat vált úrrá. Hogy nemcsak a tanári állások betöltésénél nyernek feltűnő előnyt a kir. katholikus középiskolák tanárai, hanem hogy a Mária-kongregácziók megalakításával és azokba a tanárok és tanulók bevonásával mily egyoldalú felekezeti irányban igyekeznek a tanítás és nevelés szellemét vezetni. Ezzel a türelmetlen szellemmel természetesen nem lehetnek megelégedve az állami középiskoláknak helyesen gondolkozó r. kath. és más vallású tanárai. De nehogy háborúságot támasszanak és előmenetelüket rontsák, inkább hallgatnak. A zombori állami főgimnázium nem róm. kath. tanárai azonban felemelték ellene szavukat, az intézet igazgatójához és tanári karához intézett memorandumukban. Ennek a kezünkhöz jutott terjedelmes memorandumnak fontosabb részeit alább közöljük és komoly figyelmébe ajánljuk mind a v. k. o. miniszternek, mind a középiskolai ügyeket vezető államtitkárnak. Szeretnénk különben a memorandum sorsáról is értesülni. Tekintetes Igazgató Úr! Tekintetes Tanári Kar! Tudomásunkra jutott, hogy az intézet ifjúságának egy részét Mária-kongregácziúba egyesítették. Mi, kik senki mást vallásos érzésében és vallása gyakorlatában a legkevésbbé sem akarunk akadályozni, ép' e lelkiismereti szabadság tiszteletéből kifolyólyag sérelmesnek tartjuk ez egyesület működését. Nem a magunk véleménye és nem a magunk véleményének védelme késztet a felszólalásra, mert hiszen felnőtt és kiforrott ember lelkiismereti ügyeit egyéniségének legjobb meggyőződése alapján intézheti, — hanem egyedül az ifjúság és az intézet jól felfogott érdeke indokolja felszólalásunkat. Intézetünk állami intézet, melyben mindenki a maga felekezete papja által nyerhet és nyer vallásos oktatást. De ép' ezt az egyenlőséget látjuk a kongregáczió által veszélyeztetve. Sérelmesnek és hatásában hátrányosnak tartjuk első sorban azért, mert e nemzetiségi vidéken, hol a magyarság minden erejét a nemzeti öntudat ébresztésére ós fenntartására kell fordítanunk : a felekezeti különválás olyan erős hangsúlyozása, mint a milyet a kongregáczió czéloz, az erőket szétforgácsolja és az ifjúság kebelében oly válaszfalakat emel, melyek őket egy szent eszmében összeforrni nem engedik. Nálunk a felekezeti különbség nemcsak lelkiismereti kérdés, hanem faji, nemzetiségi különválást is jelent, és mi, kik az ellentéteket kiegyenlíteni, tettre kész, türelmes és minden embertársát egyformán szeretettel ölelő ifjakat akarunk nevelni, fájdalmasan látjuk az ifjúság egy részének szigorú ós titkos elkülönítését, oly formán, hogy ezentúl közös munkára alig egyesíthetjük őket. Hová is vezetne az ilyen szellem! Mily zavaró hatással lehetne az egységes nevelésre, ha minden felekezet az iskolán kívül titkos egyesületbe csoportosulna, a mihez ezek alapján kétségkívül joga is volna, mert a mit egynek megengedünk, arra számot tarthat a másik is. Képzeljünk csak el intézetünk kebelében egy gör. keleti vezetés alatt álló vallásos egyesületet, egy Kálvin-Szövetséget, egy Luther-Társaságot, egy Czionistavagy Makkabeus-egyletet! Mily beláthatatlan károkra, mily átkos visszavonásra vezetne ez elkiílönödés; pedig állami intézetben mindegyik felekezetnek volna annyi jogczíme az ilyen tömörülésre, amennyi a róm. katholikusoknak a kongregaczióra. És ha ez egyesülés működését, alapszabályait legalább ismernők ! De az egyesület titkos; tagjaitól fogadalmat vagy épen esküt vesz ki e titkosság érdekében. Kérdjük első sorban: lehet-e fejlődő gyermektől fogadalmat, komoly és mélyreható erkölcsi jelentőségű esküt kivenni ? És miért titkos ? Ha czélja oly nemes, ha iránya oly nemesítő, miért kell titkolni ez üdvöt oly szigorúan? Hisz még a tanártól is esküben veszik ki azt az Ígéretet, hogy titkos egyesületnek nem tagja; miért sorakoztatják a fejletlen lelkű gyermekeket egy oly titkos egyesületbe, mely nem a felekezeti türelinességet, hanem a felekezetért való harczot hangsúlyozza ? Senki lelki szabadságát el nem akarjuk kobozni. Ha valamely egyház buzgó harczosokat akar magának nevelni, ám tegye, de keresse és szedje újonczait a felnőttek közt és ne hintse el a különválás érzésének magvát ifjaink lelkében, kiket mi egy abszolút valláserkölcsi eszmény tiszteletében nevelünk, mely eszmény csupa szeretet, egyetértés és mások megértésén alapuló türelmesség, nem pedig a mások iránti szeretetlenség, egyetlenség és a harczias felekezetiesség. íme kételyeink általánosságban a megalakult egyesülettel szemben. De vannak specziálisan iskolai ós pedagógiai ellenvetéseink is. melyek szerint egyenest iskolai szabályainkkal, pedagógiai elveinkkel és a középiskolai rendtartással jut ellenkezésbe az egyesület. Mert hogy egyesület, kétséget nem szenved. Egyesület voltára rávall latin és magyar neve egyaránt. A püspöki kar magyarul Mária-Társulatnak nevezi s alapszabályokat is alkotott részére, a mik a vallásos gyakorlathoz nem kellenek. Egyesület voltát bizonyítja, hogy tagjai s funkczionáriusai vannak s hogy r. kath. növendékeink sincsenek valamenyien benne, holott a vallásos gyakorlatokban kivétel nélkül nemcsak részt vehetnek, hanem részt is kell venniök. De legfőbb bizonyítéka egyesület voltának az, hogy meghatározott helyen és időben formaszerű gyűléseket tartanak s e gyűléseken határozatokat is hoznak. Viszont titkosságának ismertető jele, hogy a tagoknak tilos a hozott határozatokat nem-tagok előtt elárulniok. Iskolai szabályaink szerint azonban itt csak oly egyesület állhat fenn, melynek felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül mindenki tagja lehet. És íme egy egyesület, mely tisztán egy félekezetbeliek számára áll fenn. sőt még ez egy felekezetnek sem valamennyi tagja léphet oda be. Mire való ez elkülönítés, mely csak a kicsinylés és lenézés érzelmét váltja ki a tagokban