Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

mutat ebben azokra a feledhetetlen emlékekre, a melye­ket a magyarok tömeges zarándoklásukkal, emlékezetes magyar istentiszteletükkel, franczianyelvű történeti esté­lyükkel a genfiek és az ott összesereglett idegen nem­zetbeliek lelkében hagytak. Igen szépen jellemzi a ma­gyarokat. Az előszót legközelebb egész terjedelmében lefordítjuk ós közreadjuk lapunkban. Az első fejezet a genfi út előkészületeit és magát az utazást írja le. Szerző megemlékezik arról a látoga­tásáról, melyet 1908. év végén tett feleségével együtt Magyarországon s a mely alkalommal Budapesten alkal­muk nyílt megismerkedni azokkal is, a kik azután a genfi út rendezésének az ügyét kezükbe vették. Meg­emlékezik azokról az elŐhangokról, a melyek kiváltkép a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain jelentek meg, s a melyeknek nagy része volt abban, hogy a magyarok tömeges zarándoklásának gondolata oly erőtel­jes visszhangra talált országszerte. Egy ügyesen meg­rajzolt pontozott térkép föltűnteti, hogy Magyarország mely részei voltak képviselve Genfben. A legtöbb pont a Tisza felső részére és a Duna mellékére esik. Ezután sorba veszi az egyház, az emlékmű és az egyetem ünnepélyeit. Az első közé szövi a Szt. Péter­kathedralisban tartott magyar istentisztelet, az Audito­riumbeli magyar estély és a Salle Centrale-beli fogadó­estély részletes leírását. Az egyház ünnepélyével kapcsolatban egész terje­delmében közli Deyenfeld József gróf beszédét s a ma­gyarországi ág. h. ev. és unitárius egyházak szép üdvözlő iratait. Ezek közlése még nem járt külön fáradsággal; de annál több munkát igényelt B. Pap Istvánnak a magyar istentiszteleten elhangzott elő- és Jánosi Zoltán utóimájának szószerinti francziára fordítása. Lefordította a gályarabok énekének elhangzott két strófáját is. Antal Gábor püspöknek már az istentisztelet megkezdése előtt franczia fordításban osztogatott egyházi beszédét szintén egész terjedelmében közzéteszi. Örömmel látjuk az isten­tisztelet végén énekelt nemzeti Himnuszunk teljes szöve­gének franczia fordítását, még inkább a zenéjét is. Az Auditórium-ban tartott franczianyelvű magyar estélyen elhangzott beszédeket, előadásokat, alkalmi költe­ményeket, énekszámokat is egész terjedelmükben adja a könyv. Az egyes részek mellett ott találhatjuk a szereplőknek külön, fényezett lapokon, művészi kivitel­ben készített arczképeit. Előbb, a „Semaine Religieuse"-nek — annak idején lapunkban is lefordított — szép czikke alapján, leírja az egész estélyt, majd dr. Pruzsinszky Pálnak a gályarab lelkészekről, dr. Kováts Istvánnak pedig a magyar ref. egyház múltjáról, jelenéről ós jövő­jéről szóló terjedelmesebb franczia előadásait közli. Közben Gyökössy Endre Kálvin cz. költeményét s azokat a régi magyar egyházi énekeket olvashatjuk franczia fordításban, a melyeket Bélteky Lajos énekelt. Itt egy kis tévedés is csúszott be. Bélteky Rákóczi imáját énekelte, itt pedig a „Hej régi szép magyar nép" kez­detű kurucz dal fordítását látjuk. Majd Lampérth Géza „Magyarok köszöntője Kálvin szelleméhez" cz. költemé­nyének, végezetül pedig az estély végén énekelt Szózat teljes szövegének a fordítását olvashatjuk. A reformácziói emlékmű ünnepélyéről való megem­lékezés keretében részletesen ismerteti a szép eredmóny­nyel járt magyarországi gyűjtés előzményeiként a Pro­testáns Egyházi és Iskolai Lap 1908 máj. 10-iki vezető­czikkét és szószerinti fordításban közli Baksay Sándor szép pásztorlevelét, melyben adakozásra buzdítja egy­házkerületének kicsinyeit-nagyjait, szegényeit-gazdagjait. Szószerint közli Antal Gábornak a St. Gervais temp­lomban tartott, részben franczia-, részben magyarnyelvű beszédét, úgyszintén az ORLE. képviselőjének, Kis József esperesnek írásban átnyújtott franczia üdvözletét. Külön fejezetben emlékszik meg a „kék-kereszt" mértékletességi egyesületnek július 6-án a magyar küldöt­tek számára tartott ismertető előadásáról és Szappanos István volt képviselő kedves epizódjáról, melyet a mi „Kálvin-jubileumi Emlékkönyv"-iink is megörökített. Az egyetem ünnepélyének vázolása keretében, latinul, úgyszintén franczia fordításban is közli dr. Erdős Józsefnek a külföldi tudósok körében is osztatlan elis­merést aratott klasszikus latinnyelvű üdvözlő beszédét. A tiszteletbeli doktorrá avatások megemlítése után, a fejezet függeléke gyanánt bemutatja a magyarországi ref. theológiai tanárok és néhány volt tanár irodalmi munkásságát. Ez a részlet egymagában is értékes. Szerző volt az első, a ki — épen lapunk főmunkatársai segít­ségével — ilynemű gyűjteményt állított össze. Ha valaki érdeklődik theol. tanáraink irodalmi munkássága iránt, hiába keresi azt magyar nyelven, de megtalálhatja — francziául Claparéde Sándor könyvében. Ebből láthatjuk, hogy mégsem olyan szegény a theológiai irodalmunk, mint a milyennek gyakran hirdetjük. Az utolsó fejezet „A jubileum után" czímet viseli. Itt a genfi ünnepélyeknek az ott járt magyarokra gya­korolt feledhetetlen hatása bizonyságaként szószerinti fordításban közli dr. Kováts Istvánnak a P. E. és I. L.-ban az ünnepélyek után megjelent vezetőczikket, dr. Finkey Ferencznek a Sárospataki Ref. Lapokban közölt czikkét kivonatosan, az „Ébresztő" czikktöredékét, Eröss Lajos püspöki jelentésének a genfi ünnepélyekre vonatkozó részét. A magyarnyelvű emlékkönyvről is szép szavak­ban emlékezik meg. Fordításban adja az emlékkönyv bevezető és záró czikkét, B. Pap István és dr. Pruzsinszky Pál tollából. Meleg szavakkal adózik a Kálvin-Szövet­ségnek is, mely a genfi utat rendezte. Az utolsó lapokon megemlékezik a franczia- és magyarnyelvű református egyházak közt kifejlődött testvéri kötelékek ápolóiról: á Magyarországon járt két tudósról, Doumerque Emilről és Fulliquet Györgyről, majd a szépen szövődő kötelékek áldásos gyümölcseiről: a montaubani és a genfi ösztöndíjakról. Ismert szerény­sége itt is nyilvánvalóvá válik. Rövidesen érinti a genfi ösztöndíjak létrejövetelének egyházunk életében bizonyára új korszakot teremtő nagy eseményét, pedig az első

Next

/
Oldalképek
Tartalom