Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

mutat ebben azokra a feledhetetlen emlékekre, a melyeket a magyarok tömeges zarándoklásukkal, emlékezetes magyar istentiszteletükkel, franczianyelvű történeti estélyükkel a genfiek és az ott összesereglett idegen nemzetbeliek lelkében hagytak. Igen szépen jellemzi a magyarokat. Az előszót legközelebb egész terjedelmében lefordítjuk ós közreadjuk lapunkban. Az első fejezet a genfi út előkészületeit és magát az utazást írja le. Szerző megemlékezik arról a látogatásáról, melyet 1908. év végén tett feleségével együtt Magyarországon s a mely alkalommal Budapesten alkalmuk nyílt megismerkedni azokkal is, a kik azután a genfi út rendezésének az ügyét kezükbe vették. Megemlékezik azokról az elŐhangokról, a melyek kiváltkép a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain jelentek meg, s a melyeknek nagy része volt abban, hogy a magyarok tömeges zarándoklásának gondolata oly erőteljes visszhangra talált országszerte. Egy ügyesen megrajzolt pontozott térkép föltűnteti, hogy Magyarország mely részei voltak képviselve Genfben. A legtöbb pont a Tisza felső részére és a Duna mellékére esik. Ezután sorba veszi az egyház, az emlékmű és az egyetem ünnepélyeit. Az első közé szövi a Szt. Péterkathedralisban tartott magyar istentisztelet, az Auditoriumbeli magyar estély és a Salle Centrale-beli fogadóestély részletes leírását. Az egyház ünnepélyével kapcsolatban egész terjedelmében közli Deyenfeld József gróf beszédét s a magyarországi ág. h. ev. és unitárius egyházak szép üdvözlő iratait. Ezek közlése még nem járt külön fáradsággal; de annál több munkát igényelt B. Pap Istvánnak a magyar istentiszteleten elhangzott elő- és Jánosi Zoltán utóimájának szószerinti francziára fordítása. Lefordította a gályarabok énekének elhangzott két strófáját is. Antal Gábor püspöknek már az istentisztelet megkezdése előtt franczia fordításban osztogatott egyházi beszédét szintén egész terjedelmében közzéteszi. Örömmel látjuk az istentisztelet végén énekelt nemzeti Himnuszunk teljes szövegének franczia fordítását, még inkább a zenéjét is. Az Auditórium-ban tartott franczianyelvű magyar estélyen elhangzott beszédeket, előadásokat, alkalmi költeményeket, énekszámokat is egész terjedelmükben adja a könyv. Az egyes részek mellett ott találhatjuk a szereplőknek külön, fényezett lapokon, művészi kivitelben készített arczképeit. Előbb, a „Semaine Religieuse"-nek — annak idején lapunkban is lefordított — szép czikke alapján, leírja az egész estélyt, majd dr. Pruzsinszky Pálnak a gályarab lelkészekről, dr. Kováts Istvánnak pedig a magyar ref. egyház múltjáról, jelenéről ós jövőjéről szóló terjedelmesebb franczia előadásait közli. Közben Gyökössy Endre Kálvin cz. költeményét s azokat a régi magyar egyházi énekeket olvashatjuk franczia fordításban, a melyeket Bélteky Lajos énekelt. Itt egy kis tévedés is csúszott be. Bélteky Rákóczi imáját énekelte, itt pedig a „Hej régi szép magyar nép" kezdetű kurucz dal fordítását látjuk. Majd Lampérth Géza „Magyarok köszöntője Kálvin szelleméhez" cz. költeményének, végezetül pedig az estély végén énekelt Szózat teljes szövegének a fordítását olvashatjuk. A reformácziói emlékmű ünnepélyéről való megemlékezés keretében részletesen ismerteti a szép eredmónynyel járt magyarországi gyűjtés előzményeiként a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1908 máj. 10-iki vezetőczikkét és szószerinti fordításban közli Baksay Sándor szép pásztorlevelét, melyben adakozásra buzdítja egyházkerületének kicsinyeit-nagyjait, szegényeit-gazdagjait. Szószerint közli Antal Gábornak a St. Gervais templomban tartott, részben franczia-, részben magyarnyelvű beszédét, úgyszintén az ORLE. képviselőjének, Kis József esperesnek írásban átnyújtott franczia üdvözletét. Külön fejezetben emlékszik meg a „kék-kereszt" mértékletességi egyesületnek július 6-án a magyar küldöttek számára tartott ismertető előadásáról és Szappanos István volt képviselő kedves epizódjáról, melyet a mi „Kálvin-jubileumi Emlékkönyv"-iink is megörökített. Az egyetem ünnepélyének vázolása keretében, latinul, úgyszintén franczia fordításban is közli dr. Erdős Józsefnek a külföldi tudósok körében is osztatlan elismerést aratott klasszikus latinnyelvű üdvözlő beszédét. A tiszteletbeli doktorrá avatások megemlítése után, a fejezet függeléke gyanánt bemutatja a magyarországi ref. theológiai tanárok és néhány volt tanár irodalmi munkásságát. Ez a részlet egymagában is értékes. Szerző volt az első, a ki — épen lapunk főmunkatársai segítségével — ilynemű gyűjteményt állított össze. Ha valaki érdeklődik theol. tanáraink irodalmi munkássága iránt, hiába keresi azt magyar nyelven, de megtalálhatja — francziául Claparéde Sándor könyvében. Ebből láthatjuk, hogy mégsem olyan szegény a theológiai irodalmunk, mint a milyennek gyakran hirdetjük. Az utolsó fejezet „A jubileum után" czímet viseli. Itt a genfi ünnepélyeknek az ott járt magyarokra gyakorolt feledhetetlen hatása bizonyságaként szószerinti fordításban közli dr. Kováts Istvánnak a P. E. és I. L.-ban az ünnepélyek után megjelent vezetőczikket, dr. Finkey Ferencznek a Sárospataki Ref. Lapokban közölt czikkét kivonatosan, az „Ébresztő" czikktöredékét, Eröss Lajos püspöki jelentésének a genfi ünnepélyekre vonatkozó részét. A magyarnyelvű emlékkönyvről is szép szavakban emlékezik meg. Fordításban adja az emlékkönyv bevezető és záró czikkét, B. Pap István és dr. Pruzsinszky Pál tollából. Meleg szavakkal adózik a Kálvin-Szövetségnek is, mely a genfi utat rendezte. Az utolsó lapokon megemlékezik a franczia- és magyarnyelvű református egyházak közt kifejlődött testvéri kötelékek ápolóiról: á Magyarországon járt két tudósról, Doumerque Emilről és Fulliquet Györgyről, majd a szépen szövődő kötelékek áldásos gyümölcseiről: a montaubani és a genfi ösztöndíjakról. Ismert szerénysége itt is nyilvánvalóvá válik. Rövidesen érinti a genfi ösztöndíjak létrejövetelének egyházunk életében bizonyára új korszakot teremtő nagy eseményét, pedig az első