Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

Istentől nekem adatott tehetségeim mértéke szerint igyekezni fogok a gondjaimra bízott növendékeket felvilágosodott, kegyes, hitbuzgó, hithű lelkipásztorokká kiképezni, olyanokká, kik a hitben állhatatosan megállani tudók legyenek. Isten engem úgy segélyen!" (E. T. 27. §.) A theológiai tanárok hivatali kötelességeit az E. T. 28-ik fejezete részletesen a következő formában sorolja elő: „A theológiai tanárok kötelessége magyarázni a Szentírást és megvédelmezni annak tiszta tanigazságait minden tévelygés ellenében. Tanításaikban főtörekvésük kell hogy legyen az, hogy a theológiai hallgatókat a Szentírás helyes értelmezésébe bevezessék és őket az Igének hatalommal és hatással való hirdetni tudására megtanítsák. E ezél elérése végett kötelességük a theológiai hallgatókat az exegetikai, az egyháztörténelmi, a szisztematikai és a praktika theológiai tantárgyakban oktatni." Tanári nyugdíjintézet, a szó európai értelmében véve nincs, a mennyiben a nyugdíjintézmény, mint ilyen, az amerikai közszolgálatnak majdnem összes ágában, kivéve a hadsereget és a postát, szinte ismeretlen. Ez bizonyos tekintetben visszatetsző, lehangoló, sőt érthetetlen előttünk, kik a szellemi munka és a közszolgálat értékességét megbecsülni szeretjük; de ha tekintetbe vesszük az amerikai viszonyokat, egyfelől nevezetesen azt, hogy itt minden állással tisztességes és olyan jövedelem van összekötve, mely megadja az alkalmat a takarékosság szép erényének gyakorlására is, másfelől a yanke ész praktikus gondolkozását, mely ebben az országban csak az aktiv munkáért szokott megfizetni, de viszont ingyenes munkát senkitől sem kíván és sinecurákat még az állami életet irányító, magasabb szempontból elbírálható funkczionáriusok érdemeinek elismerésére sem hajlandó kreálni: nem lehet csodálkozni afelett, ha a tanügy munkásainak, sőt az egyház szolgáinak is hasonló kilátások képének befogadására kell előkészíteniük lelküket, midőn maguknak e pályát elválasztják. Mindazonáltal az újabb időben e téren is javulás állott be, a mennyiben a lelkészi nyugdíj- és árvaintézet mégis megalakult, sőt már működésben is van; a theológiai tanárok szolgálatképtelenné válása esetén pedig gondoskodás van az E. T.-ben arról, hogy: „Ha egy theológiai tanár gyengeség folytán szolgálatképlelenné válik, hivatali állásától el nem mozdítható addig, míg az egyházkerület által gondoskodás nem tétetett abban az irányban, hogy az ilyen theológiai tanár tisztességes megélhetése biztosítva legyen" (E. T. 31. §). Érdekes, méltányos ós a tanári állás értékességét megbecsülő rendelkezés az amerikai ref. egyház törvénykönyvében az, hogy a theologiai tanárok épen olyan rendes tagjai az egyházmegyének s kerületnek, papi nyugdíjintézetnek, mint a lelkészek. (Folyt, köv.) Harsányi Sándor, homesteadi és vid. ref. lelkész. KÖNYVISMERTETES. Claparéde Sándor: Lss Voix Magyares au Jubilé de Cal-vin (Magyar hangok a Kálvin-jubileumon). Genéve, 1909. Edition Atar (Corraterie, 12, Genéve1

. Ára 3 fraük. Claparéde Sándor, a mi szeretetben felülmúlhatatlan barátunk, karácsonyra valóban értékes és váratlanul szép ajándékkal lepett meg bennünket. Igaza volt annak a lelkész barátomnak, a ki azt írta nekem, mikor ezt a díszes könyvet kézhez vette és végiglapozta, hogy Claparéde S. szeretete szinte megszégyenít bennünket. A szeretetnek az áldozatkészség a legbiztosabb fokmérője. Ha ezzel mérjük is egyházunk iránt immár annyiszor megmutatott őszinte rokonszenvének eme legújabb bizonyságát, akkor is a lehető legmagasabb fokot mutatja. A finom papírra nyomott, 158 lapos kötet, 32 gyönyörű kivitelű képpel, nemzeti színeinkben ékeskedő czíinerünkkel a fedőlapon, mely alatt szerényen húzódik meg a svájczi és a genfi czímer, már magában is ékes bizonysága irántunk táplált szeretetének. Ha már a külső is ezt a meleg vonzalmat sugározza, mennyivel inkább a könyv belseje ! Minden lapjáról az a bensőséges, odaadó szeretet beszél, a melyet már eddigelé is annyiszor megmutatott, hazánknak, ref. egyházunknak ez a kiváló barátja. 0 látja el a genfi egyházi és napilapokat egyházunkról szóló hírekkel. Sokirányú elfoglaltsága mellett Ő küldözgeti hűségesen lapunk számára azokat a franczianyelvű folyóiratokat, lapokat, a melyekben egyházunkat csak a legtávolabbról is érintő hírek jelennek meg. 0 fáradozik azon, hogy több kiváló, genfi eredetű munka magyar nyelven is világot lásson, újabban pedig azon, hogy magyar munkák is jelenhessenek meg franczia nyelven. E mellett ő maga is vesz tollat a kezébe, s hol kisebb czikkeket ír, hol önálló munkákat ad ki egyházunkról. A jubileum évében, a genfi nagy napokat megelőzőleg jelent meg — annak idején lapunkban is ismertetett — munkája, melyben egyházunk múltját és egyházi törvényeink kivonatos fordítása alapján mai szervezetét, életét is megismertette. Most pedig, a nagy napok elmultával, díszes kötetbe foglalta a jubileumi ünnepélyeken elhangzott magyar szavakat. Az Atar-czég díszes füzetekben ismertette a jubileum előkészületeit és lefolyását. Az is megemlékezett, a magyarok dolgairól. Csak nemrégiben jelent meg a genfi Lelkészek Társaságának kiadásában a jubileumi ünnepélyek első részének emlékkönyve (Jubilé de Calvin á Genéve). Ez is szól rólunk. Ezek mellett az elszórtan hozott hírek, leírások mellett azonban valóban kívánatos volt, hogy a számra nézve legtekintélyesebb magyar küldöttség dolgairól külön, összefüggő egészet alkotó képet nyerjenek franczianyelvű hitrokonaink. Erre vállalkozott Claparéde Sándor, s ezt a vállalkozását, fáradságot, költséget nem kímélve, igazán minden tekintetben kifogástalanul oldotta meg. Az emlékkönyvet nagyobb előszó nyitja meg. Rá-