Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

Istentől nekem adatott tehetségeim mértéke szerint igyekezni fogok a gondjaimra bízott növendékeket fel­világosodott, kegyes, hitbuzgó, hithű lelkipásztorokká kiképezni, olyanokká, kik a hitben állhatatosan meg­állani tudók legyenek. Isten engem úgy segélyen!" (E. T. 27. §.) A theológiai tanárok hivatali kötelességeit az E. T. 28-ik fejezete részletesen a következő formában so­rolja elő: „A theológiai tanárok kötelessége magya­rázni a Szentírást és megvédelmezni annak tiszta tan­igazságait minden tévelygés ellenében. Tanításaikban főtörekvésük kell hogy legyen az, hogy a theológiai hallgatókat a Szentírás helyes értelmezésébe bevezessék és őket az Igének hatalommal és hatással való hirdetni tudására megtanítsák. E ezél elérése végett kötelességük a theológiai hallgatókat az exegetikai, az egyháztörté­nelmi, a szisztematikai és a praktika theológiai tantár­gyakban oktatni." Tanári nyugdíjintézet, a szó európai értelmében véve nincs, a mennyiben a nyugdíjintézmény, mint ilyen, az amerikai közszolgálatnak majdnem összes ágában, kivéve a hadsereget és a postát, szinte ismeretlen. Ez bizonyos tekintetben visszatetsző, lehangoló, sőt érthe­tetlen előttünk, kik a szellemi munka és a közszolgálat értékességét megbecsülni szeretjük; de ha tekintetbe vesszük az amerikai viszonyokat, egyfelől nevezetesen azt, hogy itt minden állással tisztességes és olyan jöve­delem van összekötve, mely megadja az alkalmat a ta­karékosság szép erényének gyakorlására is, másfelől a yanke ész praktikus gondolkozását, mely ebben az or­szágban csak az aktiv munkáért szokott megfizetni, de viszont ingyenes munkát senkitől sem kíván és sine­curákat még az állami életet irányító, magasabb szem­pontból elbírálható funkczionáriusok érdemeinek elisme­résére sem hajlandó kreálni: nem lehet csodálkozni afelett, ha a tanügy munkásainak, sőt az egyház szolgái­nak is hasonló kilátások képének befogadására kell előkészíteniük lelküket, midőn maguknak e pályát elvá­lasztják. Mindazonáltal az újabb időben e téren is javu­lás állott be, a mennyiben a lelkészi nyugdíj- és árva­intézet mégis megalakult, sőt már működésben is van; a theológiai tanárok szolgálatképtelenné válása esetén pedig gondoskodás van az E. T.-ben arról, hogy: „Ha egy theológiai tanár gyengeség folytán szolgálatképle­lenné válik, hivatali állásától el nem mozdítható addig, míg az egyházkerület által gondoskodás nem tétetett abban az irányban, hogy az ilyen theológiai tanár tisz­tességes megélhetése biztosítva legyen" (E. T. 31. §). Érdekes, méltányos ós a tanári állás értékességét meg­becsülő rendelkezés az amerikai ref. egyház törvény­könyvében az, hogy a theologiai tanárok épen olyan ren­des tagjai az egyházmegyének s kerületnek, papi nyug­díjintézetnek, mint a lelkészek. (Folyt, köv.) Harsányi Sándor, homesteadi és vid. ref. lelkész. KÖNYVISMERTETES. Claparéde Sándor: Lss Voix Magyares au Jubilé de Cal-vin (Magyar hangok a Kálvin-jubileumon). Genéve, 1909. Edition Atar (Corraterie, 12, Genéve1 . Ára 3 fraük. Claparéde Sándor, a mi szeretetben felülmúlhatat­lan barátunk, karácsonyra valóban értékes és váratlanul szép ajándékkal lepett meg bennünket. Igaza volt annak a lelkész barátomnak, a ki azt írta nekem, mikor ezt a díszes könyvet kézhez vette és végiglapozta, hogy Cla­paréde S. szeretete szinte megszégyenít bennünket. A szeretetnek az áldozatkészség a legbiztosabb fok­mérője. Ha ezzel mérjük is egyházunk iránt immár annyi­szor megmutatott őszinte rokonszenvének eme legújabb bizonyságát, akkor is a lehető legmagasabb fokot mu­tatja. A finom papírra nyomott, 158 lapos kötet, 32 gyö­nyörű kivitelű képpel, nemzeti színeinkben ékeskedő czíinerünkkel a fedőlapon, mely alatt szerényen húzódik meg a svájczi és a genfi czímer, már magában is ékes bizonysága irántunk táplált szeretetének. Ha már a külső is ezt a meleg vonzalmat sugározza, mennyivel inkább a könyv belseje ! Minden lapjáról az a bensőséges, odaadó szeretet beszél, a melyet már eddigelé is annyiszor megmutatott, hazánknak, ref. egyházunknak ez a kiváló barátja. 0 látja el a genfi egyházi és napilapokat egyházunkról szóló hírek­kel. Sokirányú elfoglaltsága mellett Ő küldözgeti hűsé­gesen lapunk számára azokat a franczianyelvű folyóira­tokat, lapokat, a melyekben egyházunkat csak a leg­távolabbról is érintő hírek jelennek meg. 0 fáradozik azon, hogy több kiváló, genfi eredetű munka magyar nyelven is világot lásson, újabban pedig azon, hogy magyar munkák is jelenhessenek meg franczia nyelven. E mellett ő maga is vesz tollat a kezébe, s hol kisebb czikkeket ír, hol önálló munkákat ad ki egyházunkról. A jubileum évében, a genfi nagy napokat megelőzőleg jelent meg — annak idején lapunkban is ismertetett — munkája, melyben egyházunk múltját és egyházi törvé­nyeink kivonatos fordítása alapján mai szervezetét, életét is megismertette. Most pedig, a nagy napok elmultával, díszes kötetbe foglalta a jubileumi ünnepélyeken elhang­zott magyar szavakat. Az Atar-czég díszes füzetekben ismertette a jubi­leum előkészületeit és lefolyását. Az is megemlékezett, a magyarok dolgairól. Csak nemrégiben jelent meg a genfi Lelkészek Társaságának kiadásában a jubileumi ünne­pélyek első részének emlékkönyve (Jubilé de Calvin á Genéve). Ez is szól rólunk. Ezek mellett az elszórtan hozott hírek, leírások mellett azonban valóban kívánatos volt, hogy a számra nézve legtekintélyesebb magyar kül­döttség dolgairól külön, összefüggő egészet alkotó képet nyerjenek franczianyelvű hitrokonaink. Erre vállalkozott Claparéde Sándor, s ezt a vállalkozását, fáradságot, költ­séget nem kímélve, igazán minden tekintetben kifogás­talanul oldotta meg. Az emlékkönyvet nagyobb előszó nyitja meg. Rá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom