Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-02 / 14. szám

lógiai álláspontjáról. Mint nyíregyházi lelkész indította meg az „Evangélikus homiletikai folyóirat" czímű szak­közlönyt, majd átvette az „Evangélikus Őrálló" egyházi lap szerkesztését. Ezenkívül számos vidéki és fővárosi lapban írt aktuális kérdésekről ezikkelyeket. Mint szónok is kiváló. Számos ünnepi és alkalmi beszéde jelent meg nyomtatásban. — Az új püspököt a magunk részéről is a legszívesebben üdvözöljük! Új főrendek. A főrendiház márczius hó 17-én tar­tott ülésén jelentette, hogy az igazoló-bizottság a főrendi­ház új tagjai közé igtatta Dókus Ernő tiszáninneni ref. egyházkerületi főgondnokot és dr. Kenessey Béla erdélyi ref. püspököt. Az új főrendek munkásságára Isten áldá­sát kérjük! Claparéde Sándort, a magyarok lelkes és áldozat­kész genfi barátját a folyó évi tagajánlások során a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályába kültagul ajánlották a Saussure Cézár emlékiratának felfedezése körül szer­zett érdemeinek elismeréséül. A szatmári ref. egyházmegye új gondnoka. A szatmári ref. egyházmegyében elrendelt szavazás ered­ménye az, hogy az egyházmegye túlnyomó szótöbbség­gel Maclarassy Dezső tanácsbirót választotta meg gond­nokává. Lelkészbeiktatás csendőrfedezettel. Valóban szo­morú dolog az, a mi a komáromi ref. egyházmegyében levő Negyedben történt. Az ottani gazdag és népes gyü­lekezet ugyanis az egyházmegye esperesét akarta meg­hívni. Az időközben odarendelt segédlelkész B. Szabó János azonban, a ki pedig még ekkor második papi vizsgáját sem tette le, rövid pár hét alatt annyira meg­kedveltette magát az egyház szegényebb, nagyobb tö­megével, hogy nemcsak az esperes választása hiúsult meg, hanem utána két ízben a pályázat útján elrendelt lelkészválasztás is eredménytelen maradt. Erre a komá­romi egyházmegyei közgyűlés titkos szavazattal Sándor Benő bajkai lelkészt választotta meg a negyedieknek lelkészül. A negyediek erre a legdurvább eszközöket is megpróbálták, hogy az új lelkészt visszariasszák. Nem sikerült. A lelkész hurczolkodása alkalmával a 2400 lel­kes gyülekezetben senki sem vállalkozott arra, hogy se­gítségére siessen. 24 csendőr segítsége mellett idegen fuvarosok végezték a munkát. A beiktatás napján a vég­sőkig fel volt ingerülve az egész falu. Egy részük az egyházból való kitérést határozta el, s csak a csendőrök jelenlétének köszönhető, hogy vérontás nem történt. Egy szemtanú többek közt így ír a helyzetről: „. . . Majd a zavargó tömeg közt a csendőrök kettős sorfala által fentartott, úton bementünk a templomba. Mikor Sándor Benőt meglátták, felhangzott az üvöltés: „ez az, ez az, abczug, abczug!" És ő ment szótlanul, lehajtott fejjel, halvány arczczal, égő tövissel szívében a békesség és szeretet evangéliumának hirdetésére ..." Valóban nagy­pénteki jelenet lehetett! S mily szívetfacsaró az, a mely­ről ugyanaz a szemtanú ezt írja: „könnyeimtől alig látom betűimet, mert folyton előttem van, fülembe cseng a férje életéért aggódó, négy kis gyermekes papné, a mint ez „örömnapon" ágyra borulva zokogott; előttem vannak a szoba sarkában összebújt kis papgyermekek, kik mint védtelen gyenge madárfiókák remegve féltek a karvaly lecsapásától..." S mindezt a sok keserűséget egy ha­szontalan, a papi palástra nem méltó ember miatt kellett ennyi ártatlan embernek elszenvednie. Igazán ideje lenne már az ilyen visszaéléseket megszüntetni. Megakadályozni valami rendszabállyal azt, hogy az ilyen legtöbbször üresfejű, nagyhangú, haszonleső ember néha évek hosszú sorára tönkretegye egész gyülekezetek békéjét s kom­promittálja a lelkészi kart. Az ilyeneket, ha tényleg bű­nösök, egyszerűen meg kell fosztani lelkészi oklevelük­től, mert nem méltók a palást viselésére. Lelkészi értekezlet. Az alsó-baranya-szlavóniai ref. lelkészek márcz. hó 23-án értekezletett tartottak Kopá­cson, Kulcsár Sándor herczegszőllősi lelkész elnöklete alatt. Az értekezleten Szabó Péter, az egyházmegye esperese is részt vett; kívüle szép számmal jelentek meg a körhöz tartozó lelkészek és tanítók. Az értekezletet isten­tisztelet előzte meg, melyen az alkalmi egyházi beszé­det Lukácsy Imre laskói lelkész tartotta Márk. 1: 16—18. igék alapján. A templomot ez alkalommal a hívek zsúfo­lásig megtöltötték. Az értekezlet az iskolateremben folyt le. Legfontosabb tárgyát az új alapszabályok megálla­pítása képezte. A javaslatot Dömötör Lajos karancsi lelkész terjesztette elő. Eszerintj a lelkészi értekezlet átalakul „Egyházi értekezletté1 1 ; a körhöz tartozó min­den lelkész és tanító kötelezett tagja lesz; a lelkészek 2 kor., a tanítók 1 kor. tagdíjat fizetnek, ugyanennyit a világiak, kik tagjai óhajtanak lenni. Az alapszabály -javaslat az egyházmegye elé kerül megerősítés végett. Szalay Antal az egyházi számolások vezetésére szolgáló nyomtatványmintát ajánlott, a melyet az értekezlet egy­séges mintául elfogadott s az egyházmegyei közgyűlésre fölterjeszt. Ugyancsak Szalay Antal olvasott föl egy szép és alaposan megérvelt tanulmányt a lelkészárvák jövőjének biztosításáról, melyben kifejti, hogy a Kálvi­neum lelkészárva-otthon megközelítőleg sem enyhíti a nyomort úgy, a mint azt tőle a lelkesültség várja, sőt a sok ezer korona alig-alig segít a bajon. Egyetlen és végleges orvosság e téren a nyugdíjjárulék felemelése és kiterjesztése, hogy az árvák ne 100, hanem legalább 250 kor. ellátási díjat kaphassanak. Lukácsy Imre az 1908. XLVI. t.-cz. életbeléptésével kapcsolatban az idegen felekezetű tanköteles gyermekek iskolafentartási járulékainak arányáról terjesztett elő javaslatot, mely szerint a más felekezetű gyermekek szülői — ha gyer­mekeiket iskoláinkba járatják — tandíjat nem fizetnek, de iskolafentartás czimén ugyanolyan arányban kötelesek adózni, mint saját híveink, természetesen az adócsök­kentési segély kedvezménye nélkül. Az értekezlet jövő évi összejövetelét Laskón tartja. A hódmezővásárhelyi ref. egyház 1911 márczius 6-án tartott presbiteri ülésén nagyjelentőségű indítványt terjesztett be Tereli Gyula lelkész. Az indítvány kimon­dani kívánja azt, hogy a hódmezővásárhelyi ref. egyház hat önálló egyházközséggé szervezendő, melyek együtte­sen egy külön önálló egyházmegyét alkotnának. Az indo­kolás nagyon helyesen mutat rá arra a tarthatatlan álla­potra, hogy 40,000 ember lelki gondozását és két millió korona vagyon kezelését a jelenlegi szervezet keretében nem lehet teljes erővel és egységesen vezetni. Nagy­fontosságú megjegyzés az, mely rámutat arra a képtelen és visszás helyzetre, hogy nagy gyülekezetek lelkészei a rájuk halmozott munkák miatt kénytelenek segédlelkészt tartani s így épen tulajdonképeni hivatásukból folyó kö­telességeiket, melyek pedig a legfontosabbak, mások által végeztetni. Nagyjelentőségű az a határozat is, melyet a presbitérium hozott. Ez a következőképen hangzik: Mivel egyházunk a közelmúlt minden alkotásával az itt megjelölt czél elérésére törekedett és mivel a javaslat függeléke gyanánt bemutatott költségvetés a javaslat megvalósítását lehetőnek tünteti fel: azért a presbitérium a javaslatot elvileg elfogadja és mivel végleges keresztül­vitelét az egyház jól felfogott érdekében is kívánatosnak tartja, azért a részletes terv kidolgozására egy bizottsá­got küld ki. A tervezet áttanulmányozását mindenki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom