Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-02 / 14. szám

ségenlcint és szám szerint közölje az évkönyvben, a melyből azután az egyházak átvehetnék az adatokat s egyházi közigazgatással és cura pastoralissal orvosolnák a bajt ott, a hol az jelentkezik. Az ügy tehát alkotmányos eljárás tárgyát képezi s eredményét figyelemmel fogjuk kísérni. A magunk részéről örömünknek adunk kifejezést a felett, hogy e téren 17 év óta önzetlenül kifejtett munkálkodásunknak egyelőre legalább az lett az eredménye, hogy az illetékes egyházi faktorok is nemcsak belátják már a tényleg óriási veszéllyel fenyegető bajt, hanem már annak orvoslására is komolyan gondolnak. Ezek előrebocsátása után tájékozásul megjegyzem, hogy ha bárki nekem módot nyújtana arra, hogy ezen itt részletesen feldolgozott és közölt adatokat, melyek elég érdemesek arra, hogy azokat legalább minden lelkész különös figyelemre méltassa, — külön füzetben kinyomassam s minden protestáns lelkészi hivatalnak megküldjem, készséggel vállalkozom arra; de azt senki sem kívánhatja tőlem, hogy az adatok gyűjtésén és közlésén kívül még anyagi áldozatot is hozzak. Ezek után, a m. kir. kormány jelentése és statisztikai évkönyve alapján, a számok kétségtelen világításánál lássuk az ország 1909. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotait. I. Népesség. A magyar korona országainak népessége az 1900. évi népszámlálás szerint 19.254,559 főre rúgott, mely számból az anyaországra 16.838,255, a társországokra pedig 2.416,304 lélek jutott. A népszámlálás óta lefolyt kilencz év alatt a népesség természetes szaparodása 2.026,258 volt, ha tehát a népesség fejlődésére csak a születések és halálozások közötti különbség, a természetes szaporodás, gyakorolna befolyást, hazánk népessége az 1909. év végén már 21.280,817 főből állana; leszámítva azonban e számból a vándorlási különbözetet, a kiszámított népesség az 1909. év végén 21.130,724-tet tenne, a melyből 18.437,396 esnék az anyaországra és 2.693,346 a társországokra. E számok alapul vételével a magyar birodalomban 65"0, az anyaországban 65*3 s a társországban 63'3 volna a népsűrűség egy négyzetkilométerre. Tekintetbe véve azonban azt, hogy a kivándorlás a legutóbbi népszámlálás óta rendkívül megnövekedett s a korábbi évtized vándorlási különbözete ma már nem fedi a valóságot, valószínű, hogy államunk népessége az 1909. év végén még nem érte el a 21 milliót. A mult év végén megejtett népszámlálás adatainak nyilvánosságra hozatalát kíváncsi érdeklődéssel várjuk. A hitfelekezetek aránya az 1900. évi népszámlálás szerint a birodalomban a következő volt: róm. kath. 51'5, gör. kath. 96, ref. 12'7, ág. h. ev. 6'7, gör. kel. 14'6, unit. 0'4, izraelita 4'4, egyéb 01. Az 1909. év végén (összehasonlítás végett, zárójelben az előző 1908. évi adatok vannak) róm. kath. 52*19 (52*14), gör. kath. 9*67 (9*65), ref. 12*47 (12*48), ág. h. ev. 6*45 (6*48), gör. kel. 14*28 (14*32), unitárius 0*35 (0*35), izraelita 4*50, egyéb 0*09 (0'08). Ezen tanulságos számok szomorúan bizonyítják a hazai protestantizmus népességarányának jelentékeny hanyatlását. A ref. arány 12'7-ről 9 év alatt 12*47-re, az evangélikus 6*7-ről 6'45-re esett, a mivel szemben a róm. kath. emelkedett 51*5-ről 52*19-re. A protestantizmusnak e számaránycsökkenését előidézi a természetes szaporodás kedvezőtlen volta, miben jelentékeny rész esik az immár az országos közegészségi tanács által is helyeselt s a nép szélesebb rétegei között is egyre jobban terjedő egygyermekrenclszer rovására ; előidézi azt továbbá a kivándorlás, az áttérések, a kilépések, a gyermekek vallásárá kötött megegyezések, s a közöny helyett mondjuk azt a nemtörődést, mellyel mindezt tétlenül nézzük. Hogy a legutóbbi népszámlálás eredménye e tekintetben nem javulást, hanem tetemes rosszabbodást fog felmutatni, arra előre el lehetünk készülve, a menynyiben mindazon okok és tényezők, melyek e számaránycsökkenést előidézik, a legutóbbi évtizedben csak fokozódtak. (Folyt, köv.) Homola István. KÜLFÖLD. Németországi szemle, Res catholicae. Azt olvasom, hogy Miksa szász kir. herczegnek, az ismert nevű freiburgi egyetemi professzornak a keleti egyház keletkezéséről szólott tanulmánya ellen a pápás Index-kongregáczió azt a vádat emelte, hogy írásmagyarázati s egyháztörténeti és egyházjogi kifogás alá esik. Hát mi állhatná meg helyét az Index fóruma előtt, a hol egész modern irodalmunk és költészetünk is átok alá került, s a hol szépen fér meg egymás mellett Comte és Kant, Goethe és Schiller, vagy Paulsen és Nietzsche ? Az eredmény ismeretes. Schellhez hasonlóan a kir. herczeg is „ad limina apostolorum" került és „laudabiliter se subjecit". Mert hát így kívánja ezt a pápás dogma és a hierarchia érdeke. Sok szó esett a német r. kath. és a prot. sajtóban a modernista esküről is, a melyre vonatkozólag a nagyhírű archaeológusról: Kraussról elnevezett társaság egy felhívást adott ki, olyan r. kath. papok vagy theológusok anyagi támogatása érdekében, a kik az antimodernista esküt letenni nem hajlandók. Tudjuk, hogy e kérdésben a minap a német birodalmi kanczellár is bátor szót mondott ki és óvást emelt a Vatikánnak legújabb német- és protestánsellenes kirohanásai ellen. Úgy látszik, a 70-es évek ó-kath. martiriuma megismétlődik a r. kath. világban és Németországban egy új kulturharcz előtt állunk. Miután Róma a pápás országokkal : Franczia-, Spanyol- és Olaszországgal már végzett, most a prot. országokra kerül a sor. Azt is olvasom, hogy az antimodernista eskü igen