Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-02 / 14. szám
nagy port vert föl a német irodalomban és nagy elégületlenséget szült a r. kath. papi karban. Az egyik lelkész azt írja: „Fájó szívvel bár, de a szükségnek és a kényszerhelyzetnek engedve, letettem én is az antimodernista esküt. Ez az eskü a legnagyobb bizalmatlanságot jelenti az alsóbb papsággal szemben, mely pedig hithűség, türelmesség, engedelmesség, önfeláldozás és példás alázatosság tekintetében példányképül szolgálhat a többieknek. A német birodalom semmiféle más hivatalnoki kara nem engedné elkonfiskálni szónélkül a maga jogait, mint épen a papi kar." Majd így folytatja: „Rómában a tan az uralom és a hatalom érdeke. Testestől lelkestől Róma zsarnokságának vagyunk szolgailag alávetve s ezzel az idegen, külföldi, zsarnoki uralommal szemben nincs védelem az államnál. Papjaink ma pápás szolgák és nem német állampolgárok. Eddig és ne tovább! Németország elvégre is nem egyházi állam." — Egy másik nagyobb terjedelmű röpiratban: „Ein Protest gegen den pápstlichen Modernisteneid" (München, 1911) czímmel Wieland lelkész így érvel: „Az apostoli tradiczió ellene van a legújabb pápai szózatóknak. A római püspök s a pápás clique uralomvágya megöl minden lelkiismereti szabadságot és vallási önállóságot." Röpiratában meggyőző okokkal mutatja ki, hogy a kijelentés örök igazságainak semmi közük a pápás kathedraszózatokhoz s hogy utóbbiakban sok az emberi tévedés- ós gyarlóság. Ilyenek Mária túlzott tisztelete, a fogadalmak, az egyházi törvények, egyházi adók, házassági akadályok, a breviárium, az Index, a pápa ós a püspökök közötti hatalmi viszony, a laikusok jognélkülisége az uralomvágyó klérussal szemben, a szentek és Jézus szívének tisztelete s több eféle. Végül műve harmadik részében óvást emel a római theologia istenfogalma, eredendő bűntana, miseáldozata és Krisztus helyettesítő elégtétele ellen, mely felfogások tudvalevőleg a középkori iskolás bölcseletből kerültek a római egyházi theológiába. JRes judaicae. „Szomorú statisztikának" mondja egy német zsidó folyóirat azokat a számadatokat, a melyek Zollschau Ignácz nevű német zsidó tudós „A faji probléma, különös tekintettel a zsidó faji kérdésre" cz. művében foglaltatnak. A vegyes házasságok s a keresztelések számarányát a következő adatokkal illusztrálja: „A keresztelések száma a XlX-ik században 240 ezerre tehető. Ebből esik Németországra 22,000, Angliára a gyarmatokkal együtt 28,000, Ausztria-Magyarországra 44,000, Oroszországra 84,000 és Amerikára 13,000 keresztelés. Berlinben a keresztelések számaránya 1—146 s Bécsben 1—260. Az utolsó 25 év alatt Bécsben 10 ezer ember hagyta el a zsidóságot, úgy hogy míg 1890-ben a kereszteltek száma 300-ra rúgott, addig az 1904-ik évben ezeknek a száma 661-re emelkedett. A férfiak inkább a magasabb rangúak, míg a nők inkább a proletár osztályok közül kerültek ki. A vegyes házasságot illetőleg Bécsben 100 zsidó házasságkötésre esik 13 vegyes házasság. Budapesten, a hol a legközvetlenebb az érintkezés a műveltebb nyugat s az orthodox kelett között, a vegyesházasságok száma 1907-ben 19%"r a emelkedett. Németországban 24, niajnai Frankfurtban 30, Berlinben 40 és Hamburgban 46%"r a emelkedett a vegyesházasságok száma. De különösen Olaszországban hatott ronibolólag a vegyesházasságok nagy száma a zsidó lakosságra. De Triesztben is káros ez a befolyás s 1907-ben 61%~r a emelkedett a vegyesházasságok száma. Dániában 35%'ról legújabban 83°/o_r a emelkedett a számarányuk, s Francziaországban, sőt Angliában is állandóan emelkedőben van. Ezzel szemben forrásunk szerint a vegyesházasság nagyon jelentéktelen szerepet játszik Oroszország, Galiczia, Amerika és Anglia keleti zsidó lakosságánál. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉG. Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. IV. Bécs 1762. aug. 3. A tudva lévő Agentia dolgába, én meg vallom senkinek egy szót is sem nem irtain, sem nem szollottam a Tettes Uron kivül bizonyos okokbul. Az Isten még is a Debretzeni Sz. Ecclesia Uri s Tiszt, tagjainak elmejeket, ugy igazgatta, hogy rólam önként meg emlékeztenek, mellyel itt mingyárt subnectalando Tettes Domokos Marton Ur leveleből fog a Tettes Ur meg tapasztalhatni, melly igy következik: Bizodalmas etc. etc. Utolsó levelére jó Uramnak most egyebet nem irhatok az idő is rövid lévén, hanem tsak egy kérdést: resolvalna é jó Uram magát a Bétsi Agentiara, ha Uraink benne meg edgyeznének? mi a kik itt vagyunk, plenaire meg nyugodtunk rajta, nem tsak, hanem írtam az Urnák Ráday Uramnak, és Curatorunk Dobozi Uramnak is. Már mig nagy Jó Uram válaszát nem veszem, addig masova nem kívánnék irni, hanem ha talán az Urnák Szathmari György Uramnak tennek jelentést. Adta volna az Isten, hogy bár Patakon jutott volna eszemben ez a dolog, holott edgyütt valánk az Examenbe. Való hogy ott más proiectaltatott; de akik az embert esmérik, azt mondjak, nem éri el benne a Református Status a maga tzélját, mint ifjú Prokatorban, praetereaque nihil. Kérem tartsuk ezt magunkban még most, akar tetzenék a conditio, akar nem. Ha tettzenék, javallanám, írna jó Uram az Urnák Ráday Uramnak hova hamarébb. Erről való akarattyát elvárom első postán és maradok etc. etc. Debretz. 20 jul. 762. Domokos Marton mp. Melly levelére én ezen Jó Urnák tartozó respectussal mingyárt masodnapon feleltem, és ezen Uri s kegyes gratiajokat, s meg nem erdemlett erantam való reflexiojokat, amint tudtam meg köszönvén, magamat, minden illendő modestiaval ajanlottam, hogy a Főbb Uri Patronusok s Tisztelendő Atyák akarattya is bennem talal
