Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

Ötvennegyedik évfolyam. 12-ik SZ3.II1. Budapest, 1911 márczius 19. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal : HAMAR ISTVÁN. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési Főmunkatársak: Hirdetési díjak : díjak stb. küldendők. Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Csak egy ember. Naumann Frigyes—V. J. — Vezérczikk: A Presbiteri Szövetség magyar országi ülése. íJr. K. I. — Iskolaügy: A gvönki ref. gimnázium áthelyezésének kérdéséhez Baky István. — Könyv ismertetés : Legújabb theológiai irodalom. Dr. D. Gy. — Belföld : Szlavóniai levél. Vásárhelyi Pál. — Falusi levél. Balatoni István. — Külföld: Olasz-. Német, és Oroszország. Dr T. I. — Irodalom, — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Csak egy ember! „. .. Jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a né­pért, mintsem az egész nép elvesszen." Ján. 11. f t . Egy ember nem sokat számít. Mondják, hogy né­hány évvel ezelőtt húszezer keresztyént öltek meg Ör­ményországban. Mi ehhez képest egy ember? Ha a nemzeti hadseregek nagy csatára készülnek, akkor csak százak s nem az egyesek számára vannak sirok. Ha egy embernek a nyomorúságáról beszélnek, a boldogok azt mondják: Csak egy ember pusztul el, — a szerencsétle­nek pedig azt mondják : Ismét egy ember ! Egy ember száz esetben nem számít egyet sem. Minél magasabban állnak a föld hatalmasai, annál kevésbbé szokták tekin­tetbe venni az egyes embert. Ezreket, tömegeket megbe­csülnek, de mit számit egy ember? Nos, ilyen egyes ember volt Jézus is, mikor Jeruzsá­lembe ment. Korábban körülözönlötték ugyan és fölemel­ték a tömegek, de aztán úgy elpárologtak s úgy magára hagyták, hogy még kevés hű tanítványától is azt kérdezte : Ti is el akartok menni? Túlságosan szent volt 0 a tömeg előtt. Mivel nem volt a bűn gyermeke és a bűn szolgája, hanem Isten Fia: a világban magános, egyedülálló ember volt. A magános, egyes ember fölött pedig könnyen napi­rondre térnek a világ hatalmasai: Jobb, hogy egy. em­ber haljon meg! A hol egy egész népről van szó. ott nem jöhet számba az egyes ember. Kajafás végigtekintett Izrael népén és nagyon veszélyes kórjeU'ket vett észre. A régi tekintély már nem volt szilárd. A farizeusokat a nevetség tárgyává merték tenni. Az erkölcsöt és a rendet „emberi rendeléseknek" tartották. A papságtól független, szabad hitet hirdettek. Ha ez így folyna tovább, a legkomolyabb veszedelem támadna abból minden fennálló rendre, Jeru­zsálemre és a vallásra. Még van idő. Még meg lehet menteni a népet. Feszítsétek keresztre azt az egy embert s megszűnik a veszedelem ! L)e hát miért kell keresztre feszíteni, ha nem tett semmi olyat, a miért érdemes volna a halálra? Igazság­talanság volna megölni. Igazságtalanság? Miért vagytok oly bátortalanok, ti papok? Kajafás igy szól hozzájuk: Ti nem tudtok semmit és nem gondoltok meg semmit! Nem tudjátok, hogy az igazságosság csak a hatalom köntöse. Nem is gondoljátok meg, hogy van „magasabb igazságosság" is, és a szerint a veszedelmet el kell hárítani, bármibe kerüljön is! S aztán ennek a maga­sabb igazságosságnak az erejével ölték meg Jézust, mint valami szükséges áldozatot, a nép megmentése érdekében. Egy embert föláldoztak a többiekért. Vájjon gonoszlelkű ember volt-e Kajafás ? Én nem hiszem. Úgy gondolom, hogy a kegyes, jó polgárok iránt nagyon atyai indulatú volt. De ha a zsidó nép létalapját fenyegette veszedelem, ha a szent dolgokat akarták megingatni, akkor úrrá lett ra jta az az erős ér­zés, hogy itt minden kímélet pusztulást okozna és min­den elnézés vétek volna. Ilyenkor naggyá és határozottá lett s messze kimagaslott, mint főpap, az egész körülötte levő aggódó, kicsiny nép közül. A veszedelmes embert föl kell áldozni. S ő föl akarja azt áldozni. Isten gyakran olyan szavakat ad némely embernek az ajkára, hogy azoknak sokkal messzebb menő értelmük van, mint a mit gondol és akar maga a szavak kiniondója. Ugy történt ebben az esetben is. Ezek a szavak : „jobb hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem az egész nép elvesszen", közelebbről a nép megmentése érde­kében való gyilkosságot, reánk nézve azonban az em­beriség megváltása czéljából való áldozatot jelentenek. Kajafás tudtán kívül jövendölt. Azt hitte, hogy kormá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom