Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
Ötvennegyedik évfolyam. 12-ik SZ3.II1. Budapest, 1911 márczius 19. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal : HAMAR ISTVÁN. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési Főmunkatársak: Hirdetési díjak : díjak stb. küldendők. Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Csak egy ember. Naumann Frigyes—V. J. — Vezérczikk: A Presbiteri Szövetség magyar országi ülése. íJr. K. I. — Iskolaügy: A gvönki ref. gimnázium áthelyezésének kérdéséhez Baky István. — Könyv ismertetés : Legújabb theológiai irodalom. Dr. D. Gy. — Belföld : Szlavóniai levél. Vásárhelyi Pál. — Falusi levél. Balatoni István. — Külföld: Olasz-. Német, és Oroszország. Dr T. I. — Irodalom, — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Csak egy ember! „. .. Jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem az egész nép elvesszen." Ján. 11. f t . Egy ember nem sokat számít. Mondják, hogy néhány évvel ezelőtt húszezer keresztyént öltek meg Örményországban. Mi ehhez képest egy ember? Ha a nemzeti hadseregek nagy csatára készülnek, akkor csak százak s nem az egyesek számára vannak sirok. Ha egy embernek a nyomorúságáról beszélnek, a boldogok azt mondják: Csak egy ember pusztul el, — a szerencsétlenek pedig azt mondják : Ismét egy ember ! Egy ember száz esetben nem számít egyet sem. Minél magasabban állnak a föld hatalmasai, annál kevésbbé szokták tekintetbe venni az egyes embert. Ezreket, tömegeket megbecsülnek, de mit számit egy ember? Nos, ilyen egyes ember volt Jézus is, mikor Jeruzsálembe ment. Korábban körülözönlötték ugyan és fölemelték a tömegek, de aztán úgy elpárologtak s úgy magára hagyták, hogy még kevés hű tanítványától is azt kérdezte : Ti is el akartok menni? Túlságosan szent volt 0 a tömeg előtt. Mivel nem volt a bűn gyermeke és a bűn szolgája, hanem Isten Fia: a világban magános, egyedülálló ember volt. A magános, egyes ember fölött pedig könnyen napirondre térnek a világ hatalmasai: Jobb, hogy egy. ember haljon meg! A hol egy egész népről van szó. ott nem jöhet számba az egyes ember. Kajafás végigtekintett Izrael népén és nagyon veszélyes kórjeU'ket vett észre. A régi tekintély már nem volt szilárd. A farizeusokat a nevetség tárgyává merték tenni. Az erkölcsöt és a rendet „emberi rendeléseknek" tartották. A papságtól független, szabad hitet hirdettek. Ha ez így folyna tovább, a legkomolyabb veszedelem támadna abból minden fennálló rendre, Jeruzsálemre és a vallásra. Még van idő. Még meg lehet menteni a népet. Feszítsétek keresztre azt az egy embert s megszűnik a veszedelem ! L)e hát miért kell keresztre feszíteni, ha nem tett semmi olyat, a miért érdemes volna a halálra? Igazságtalanság volna megölni. Igazságtalanság? Miért vagytok oly bátortalanok, ti papok? Kajafás igy szól hozzájuk: Ti nem tudtok semmit és nem gondoltok meg semmit! Nem tudjátok, hogy az igazságosság csak a hatalom köntöse. Nem is gondoljátok meg, hogy van „magasabb igazságosság" is, és a szerint a veszedelmet el kell hárítani, bármibe kerüljön is! S aztán ennek a magasabb igazságosságnak az erejével ölték meg Jézust, mint valami szükséges áldozatot, a nép megmentése érdekében. Egy embert föláldoztak a többiekért. Vájjon gonoszlelkű ember volt-e Kajafás ? Én nem hiszem. Úgy gondolom, hogy a kegyes, jó polgárok iránt nagyon atyai indulatú volt. De ha a zsidó nép létalapját fenyegette veszedelem, ha a szent dolgokat akarták megingatni, akkor úrrá lett ra jta az az erős érzés, hogy itt minden kímélet pusztulást okozna és minden elnézés vétek volna. Ilyenkor naggyá és határozottá lett s messze kimagaslott, mint főpap, az egész körülötte levő aggódó, kicsiny nép közül. A veszedelmes embert föl kell áldozni. S ő föl akarja azt áldozni. Isten gyakran olyan szavakat ad némely embernek az ajkára, hogy azoknak sokkal messzebb menő értelmük van, mint a mit gondol és akar maga a szavak kiniondója. Ugy történt ebben az esetben is. Ezek a szavak : „jobb hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem az egész nép elvesszen", közelebbről a nép megmentése érdekében való gyilkosságot, reánk nézve azonban az emberiség megváltása czéljából való áldozatot jelentenek. Kajafás tudtán kívül jövendölt. Azt hitte, hogy kormá-
