Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-19 / 12. szám

182 nyoz, pedig őt kormányozták. Az emberek gonosz cselekvésre gondoltak, de az Isten jóvá tette azt. Isten a legnagyobb igazságtalanságot arra használta föl, hogy minket elvezéreljen az igazságosság útjára. Naumann Frigyes. Ford. Tr

. A Presbiteri Szövetség magyarországi ülése. Már megemlékeztünk arról, hogy református egyházunk számottevő, mondhatnók, új korszakot kezdő 'eseményeknek néz elébe a f. év őszén. A Presbiteri Világszövetség keleti ágához tartozó testvéregyházak küldötteinek nagyobb csapata látogat el hozzánk, eddig szinte elfeledteti élő magyar ref. egyházunk megismerése és a hosszú időkön át elhanyagolt testvéri kapcsok szorosabbra fűzése czéljából. Mihelyt megérlelődött ez az eszme, a konvent megbízásából nyomban megalakult a külföldi összeköttetések ápolása terén immár némi múlttal is bíró Kálvin-Szövetség kebelében a Presbiteri Szövetség magyarországi gyűlését előkészítő bizottság. Megkezdődtek a tárgyalások, egyfelől a Világszövetség lelkes ősz főtitkárával, dr. Mathews-szal, másfelől tekintélyesebb egyesületeinkkel, hogy a gyűlés idejét olyankorra tennők, a mikor több egyesület tarthatná azzal párhuzamosan, avagy azt megelőzőleg, illetve követőleg a gyűléseit. A tárgyalások mindkét irányban sikerre vezetlek. A gyűlés szeptember 20. és 21-én lesz. Az első nap estéjén a Protestáns Irodalmi Társaság, a másodikon a Kálvin-Szövetség tartja ülését; a megelőző nap, 19 én pedig a Lelkészegyesület. Ennek a napnak az estéjén lesz látogatásunkra jövő testvéreink fogadtatása is. Ilyen módon külföldi hitrokonaink első tömeges látogatása a hazai erők tömörítésének első diadalát is eredményezi s igy nemcsak hozzájuk, de egymáshoz is közelebb hoz bennünket. Előkészítő bizottságunk körében megszületett az a vágy is, hogy külföldi testvéreink necsak Budapestet lássák és necsak az alatt a két nap alatt ismerkedjenek meg egyházunk viszonyaival, vezetőivel, lelkészeivel, hanem a fontosabb kálvinista góczpontokat is látogassák meg és közvetlenül merítsenek tapasztalatokat egyházi viszonyaink felől. Az eszmét a Világszövetség vezetősége magáévá tette. így a budapesti gyűléseket megelőzőleg nagy napok elé néznek vidéki góczpontjaink is. Hírt adtunk arról is, hogy a Szövetség fáradhatatlan főtitkára a hivatalos lapban, a „Quarterly Register"ben megjelenő czikkek útján is ébresztgeti az érdeklődést magyar ref. egyházunk iránt. Most pedig külön körlevélben fordul a Presbiteri Világszövetség vezető tagjaihoz. Egyházunk iránt oly meleg és bensőséges szeretet szól annak minden soraiból, hogy kár volna lapunk hasábjain is meg nem örökíteni fordításban. „A magyar evangéliumi reformált egyház — mondja — a második legnépesebb presbiteri egyház a világon. Több mint 2000 gyülekezetből áll és több mint 2000 rendes lelkésze van. Bár alá van vetve az állam főfelügyeleti jogának, mindazonáltal mégis független egyház, mert önkormányzattal bír és legnagyobbrészt saját erejére támaszkodik. Van öt theologiája, melybe több száz theologus jár; valamint nagyszámú felekezeti iskolát tart fenn a különböző fokozatokon. Így kollégiumai, közép-és elemi iskolái vannak. Mindezek elkerülhetetlenül szükségesek egy r. kath. többséggel bíró országban, az egyházhoz tartozó ifjúság megőrzése végett. Nem sokkal Kálvin halála után a magvarok legnagyobb része eggyéforrt a reformácziói áramlatával. Miután elfogadták a kálvini tanokat, a második helvét hitvallást tekintették hitük zsinórmértékéül. Az ország földrajzi helyzete, — Európa keleti részén — az egyfelől Rómával, másfelől az izlammal folytatott küzdelmek, melyek oly hosszú időn át bilincsekbe verték nemzeti életük erejét; a nép különleges nyelve okozta azt, hogy ez az egyház mindezideig kiszorult azokból a nagy egyházi mozgalmakból és életnyilvánulásokból, a melyekből a nyugati egyházak oly sok előnyt merítettek. Megjavult társadalmi és politikai viszonyai azonban a közelmúltban már lehetővé tették, hogy keresse és ápolgassa a világ többi presbiteri egyházaival való testvéri kötelékeket. Néhány éve belépett a Presbiteri Világszövetségbe. A testvéri kötelékek szorosabbra fűzésének vágyáról tanúskodik az a körülmény, hogy a ref. egyház egy nagy konferenczia tartására készül, a melyen az ő és a Világszövetség keleti ágához tartozó többi egyházak képviselői, egyfelől a régi történeti emlékek felelevenítése, másfelől tapasztalataik kölcsönös kicserélése révén egy sokkal tartósabb és bensőségesebb krisztusi közösség alapjait rakják le a jövőre nézve. Ez a gyűlés f. é. szeptember havának 20. és 21-én lesz Budapesten, a mikor is a magyar ref. egyházat kiváló lelkipásztorainak és híveinek nagy csoporja fogja képviselni. A testvéri érzés eme megnyilvánulásától indíttatva, Szövetségünk keleti ága legközelebbi ülésen tekintélyes tagokat számláló nagybizottságot küldött ki a végből, hogy az ilyen gyűlés előkészítéséhez szükségeseket megtegye. A reformáczió óta egyházaink történetében sohasem volt még ilyen találkozása a Keletnek és a Nyugatnak, és Szövetségünk történetében sohasem fordult még elő, hogy a mi nyugati egyházaink ily szoros viszonyba léptek volna a magyar ref. egyházzal. A magyar ref. egyház eme előkészületeinek viszonzásául Szövetségünk keleti ága küldöttséget szervez, mely az ősszel ellátogat Budapestre. Kívánatos, hogy ez a küldöttség ne csupán képviselje Szövetségünket, de számos tagból is álljon. A nagyobb számban való megjelenésben ugyanis ki se fejezhető hatás rejlik, kiváltképen akkor, a mikor — mint most — a gyűlés, az azon mindkét oldalról résztvevők által ref. egyházaink történetében egy új korszak kezdetét jelenti. Ezenfelül magyar testvéreink azt is óhajtják, hogy ennek a küldöttségnek a tagjai ne csupán szép főváro-