Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

11. szám. 171 vallásával. 5. Az a hit. mely Jézusban egyszerűen csak József és Mária fiát látja, — a kit ugyan az Isten lelke különösen betöltött — bibliai alapon nyugszik. '6. Jézus nem követelte az emberektől azt, hogy az ő halálának iidvözitő erejében higyjenek, hanem megmutatta nékik azt az utat, a mely őket mennyei Atyjokhoz vezeti az Isten országába. 7. De ez a szabadabb magyarázat se zárja ki Jézus halálának vallási jelentőségét és él azért az a hit, hogy Jézusban valósággal isteni erő működik, mely meggyőzte a világot és a bűnt. Ha Krisztus feltámadását csak szellemi értelemben vesszük, úgy se vétünk a biblia szövege ellen. 8. Igaza van Luthernak, mikor azt mondja, hogy a csodák kicsinyes dolgok azokhoz a csodákhoz képest, melyeket Jézus lelki ereje művel. — Ilyesféle tanításokat tartalmaz a düsseldorfi röpirat. A végén azt kérdik a liberálisok, vájjon ilyen meggyőződés alapján nincs-e nekik létjoguk az egyházban és annak kormányzásában? „Mi csak ezért a jogunkért harczolunk ; mi nem akarjuk az orthodoxokat kiüldözni az egyházból. A két irány egészítse ki egymást az evangélikus egyházon beliil, egymást tűrje és fejlessze." Ezek a végszavai az írásnak. Dr. Kerner és dr. Weber azonban a röpirat ellen uagy népgyűlést hívtak össze és azután az orthodoxok 700 szavazattöbbséggel győztek az egyházképviseleti választásokon. Dr. T. 1. RÉGISÉG. Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. Azon levéltári kutatások részleges eredménye gyanánt, a melyeket magyar protestáns egyházunk történelmének Mária Terézia uralkodásával egybeeső idejére vonatkozólag több levéltárban évek óta végeztem, Nagy Sámuel bécsi ágens levelezésében található vallásügyi vonatkozásokat veszi itt az olvasó. Irodalmi viszonyaink nem olyanok, hogy előre látható időn belől remélhettem volna mindazon fontos és érdekes egyháztörténelmi emlékeknek nagyobb terjedelemben való együttes kiadását, a melyek még kötetekre menő mennyiségben vannak gyűjteményemben. De azt sem akarom, hogy örökre itt melengessék egymást nálam, az ismeretlenség homályában. Menjenek azon az úton, a hol számos elődjük már megjelent és „valeant quantum velere possunt." A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap csak szép múltjához marad következetes, a mikor a régi idők beszédes emlékei előtt készséggel megnyitja hasábjait, llis/.en magyar protestáns egyháztörténelmiinkre vonatkozólag fokozottabb mértékben lehet, sőt kell alkalmaznunk Szilády Áronnak a magyar irodalomtörténetírásra vonatkoztatott szavait: „A kiválasztás ideje még nem érkezett cl... A mi irodalmi viszonyaink között az ismeretlenség egymaga is elég ok arra, hogy egy-egy régi íróról a mit tudunk, azzal előhozakodjunk." Nekünk ez idézetben csak az író-1 kell esemény-nyel helyettesítenünk ós előttünk áll a legilletékesebb helyről elhangzó ítélet a mely régi emlékekeink értékét és fontosságát megállapítja. Ez a meggyőződés indított arra, hogy a hol csak alkalom adódott, megbolygassam a régi levéltárak százados porát azokon az írásokon, a melyek őseink küzdelmeire vetnek több-kevesebb világosságot. Az alábbi közlemények, a melyeket Nagy Sámuel vallásügyi ágensünknek másfélszázat meghaladó leveleiből vettem, számos egyházat érdekelnek: Aba, Acsa, Alsó-Némedi, Bánrév, Csaba, Czegléd, Debreczen, Etyek, Foktő, Gödöllő, a gömöri egyházak, Győr, Harta, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Iklad, Komárom, Kiskőrös, Kúnhegyes, Kömlőd, Lutziny, Mórágy, Monor, Nagybajom, Nagymegver, Nemesoroszi, a nógrádi tíliálisok, Petrovácz, Péczel, Radvány, Rimaszombat, Sámod, Sárospatak, Sajószentpéter, Szigetszentmiklós, Túr, Turkeve, Tiszaföldvár és Vajszló, — mind találnak egy-egy parányi adatot régi multjuk ismeretéhez. Tárgyi vonatkozásban pedig érintik a Mária Terézia-korabeli vallási sérelmek egész körét és a míg egyrészt megvilágítják a vallásügyi agentia működésének módját, ugyanakkor rámutatnak a minden bajok eredő forrásának, a hatalmas kanczelláriának sötét működésére is, a melynek hideg, szigorúan bécsi diplomata arczán csak akkor jelentek meg barátságosabb, reménykeltő mosolygások (1. a XXXIII. sz. a. közlendő levelet), ha a pénz- és véráldozat előteremtésénél számítani kellett a tulajdonképeni magyar társadalom vezetőinek, egyházunk oszlopos embereinek közreműködésére. I. Basilea 1760 május 17. . .. Pétzeli Praedikator ( ramnak az Urak közül való kimenését magam is nagyon sajnálom, nem gondoltam volna, hogy ő kegyelme ez úttal tsak ugyan ki mozduljon. Én az itt Helvetiába való ifjú Academicusokat mind akik itt Basileaban, mind akik Bernában. Tigurumban s Genevában is vágynák, mind esmérem, és gondolkoztam eránta mellyiket lehetne közülök az Urak köze comendalnom. Igaz, hogy mind többire jó és betsiiletes emberek, de talán minyájok közül legalkalmatosabnak gondolnám Lukáts Uramat, ki Genevában vagyon beneficiumon, mind azért, hogy szelid erköltsű és fedhetetlen magaviselésű, amennyire eleitül fogva s még a Collegiumban is esmertem, külömben is Lossontzi fi, Tisz. Kármán Uram néhai tanítványa, ki az Uraknak legtöbbet fog rola szolhatni, ha tsak életben maradott, mivel az Úrfinak hozzám írni nem sajnált kedves levelebül ertettem kettséges kimenetelű betegsegét szegény jó embernek, kit valójában sajnálnék ha meg talált volna halni.