Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-12 / 11. szám

170 kezéből kicsavarják a fegyvereket. Huszonöt év alatt a szabad egyházak számban nagyon megerősödtek: ma már 400 ezren vannak 698 egyházközségben,. 570 lelki­pásztor vezetésével. Az országban a nagy államegyház mellett valósággal vezetőszerepet játszanak a politikában. Kiváló eredményekkel dicsekednek egyházi, társadalmi, közjótékonysági, közművelődési és hittérítői téren. A sza­bad egyházak felődésének egyik oka az, hogy közöttük mindenben egyetértés uralkodik. Az államegyházban azonban két ellentétes irány szervezkedik egymás ellen, akárcsak Németországban: az orthodox és a liberális. Még néhány évvel ezelőtt a nagyobb városokban mindenütt az orthodoxia győzött. Ma már egymásután hozzák a lapok a két irány összecsapásait, melyekből legtöbbször a szabadelvűek kerülnek ki győztesen. Még Amsterdam­ban is liberális lelkipásztorokat választanak a hívek maguknak, a hol ezelőtt a másik irány megdönthetetlen­nek látszott. A mi nem régen Dordtrecht-ben történt, való­sággal botrányszámba megy. Itt is szabadelvű lelkipász­tort választott a közönség. Az ellentábor minden áron meg akarta semmisítteteni a választást, de nem sikerült. Mikor az új prédikátort be ktatták hivatalába, a szokásos kérdése­ket intézte hozzá a beiktató lelkész, melyekre ez a válasz: „Igen, egész lelkemből". A liberális lelkész megadta a választ, de nyomban magyarázatot is fűzött hozzá, a mely a válasz belső értékét nagyon leszállította. A beiktató orthodox férfiú erre abbahagyta a hivatalos ténykedést és felhívta az egyháztanácsot, hogy döntsön, vájjon érvényesnek tartja-e az ilyetén feleletekkel végzett ak­tust. És az egyháztanács a liberális lelkész érdekében döntött. Megemlítendő még, hogy Hollandiában a szabad­elvű papság egy követ fú a szocziáldemokratákkal, a hol ugyanis választásokról esik szó. A szocziálisták igen jól tudják azt, hogy a vallásnak igen nagy hatása van még a népre és ezt mindenáron értékesíteni törekszenek a maguk számára. Még a cselfogástól se riadnak vissza. A vallás híveinek mutogatják magokat és így tévesztik meg a tömeget. Nemrégiben az is megesett, hogy Stiens községében a holland szocziálisták vezére, Troelstra ügyvéd a szószékről tartott beszédet a néphez vallásos szertartások keretében. így nyomul bele a romboló szo­cziálizmus álszenteskedésével az egyház szentélyeibe. A jobb érzésű és élesebb látású tagjai az államegyház­nak már belátták azt, hogy a szabad egyházakkal kell szövetkezniük a közös ellenség letörésére. Ebben a tö­rekvésökben a szabad egyházak hathatós támogatására bizton számíthatnak. Frán csiaorsság. A héber tanszék megszüntetése. A híres Collége de Francé-ban a héber tanszéket különösen Renan tette nevezetessé. Utóda Berger tanár lett, a ki most állásáról leköszönt. Az intézet tanárai indítványára az állam a héber tanszéket eltörölte és ennek a nyelvnek a helyére Középázsia nyelveinek és történetének oktatását hozta be. A „Temps" napilap értesítése szerint ez az intézke­dés azért történt, mert az ifjúság már nem érdeklődött a zsidó nyelv iránt, csak a theológia növendékei. Sőt még ezeknek se nagyon ajánlják elöljáróik a héber alaposabb ismeretét, mert attól tartanak, hogy a bibliai alapszöveg értelmezésénél veszély fenyegethetné hitbeli meggyőző­désüket. Belgium. Uj szekta. A belga képviselőházhoz 160 ezer alá­írással ellátott kérvény érkezett. A főkép munkásosz­tályból való aláírások azt kérik a törvényhozástól, hogy ismerje el vallásfelekezetnek azt a vallást, melyet bizonyos Antal nevű férfiú alapított, a kit „Gyógyító" és „Nemes­lelkü" melléknevekkel dicsőítenek követői. Az új szekta tagjai az államtól semmiféle anyagi támogatást se akarnak, mert papjaik ingyen teljesítik vállalt kötelességeikeit. Főkép azt kérelmezik, hogy engedtessék meg nekik templo­mok építése. A férfitagok hosszú, fekete köntöst visel­nek, melyet lévita-köntösnek neveznek, a nők pedig olyan fejdíszt hordanak, mint az angol betegápolónők. Antal, a nagy „gyógyító", a „nemeslelkü", körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdette meg apostoli működését Belgium­ban. Egyszerű bányamunkás, alig tud írni és olvasni, de nagyon híres mély vallássoságáról és tiszta, erényes életéről. A külsejére nézve nagyon hasonlít Tolsztoj-hoz. Prédikácziói egyszerűek, leginkább isten- és embersze­retetről szólanak. Sok jót tesz a szegény néppel, külö­nösen pedig a betegekre van rendkívüli hatással, úgy, hogy orvosoktól elismert csodagyógyításokkal dicseked­hetik. Lapot is indított követői számára: „A lelkiismeret dicsfénye" czímen. A„ Chrétien belge" azt írja, hogy Antal tanításának tulajdonképen a keresztyénség az alapja, de van benne pantheizmus, spiritizmus, theozofia, scientiz­mus, sőt még vegetarianizmus is. Valóságos misztikus egyveleg. Követői olyan fanatikus ragaszkodásssl van­nak Antal iránt, hogy őt egyenesen az Üdvözítőjüknek, Istenüknek hirdetik. Németország. Az egyházi szabadelvüség. A düsseldorfi egyházi választások alkalmával a szabadelvű választó-bizottság ezen a czímen röpiratot bocsátott ki: „ Orthodoxia és az egyházi liberalizmus1 1 . Egyik oldalon arról beszél az irat, hogy mit tanítanak az orthodoxok, a másik oldalon, hogy mit tanítanak a szabadelvűek. Ez utóbbiak a többek között ezeket állítják: 1. A hitvallások kötelező erejét az evangéliumokból nem lehet kimagyarázni. Az evan­gélikus egyháznak nem szabad a mult hagyományaiból kényszerrendszert alkotni, hanem legyen a vallásszabad­ság hirdetője. 2. Még az apostoli hitvallásban is vannak olyan dolgok, a melyeket ma már nem fogadunk el, pl. a testnek feltámadását. 3. Nem szabad a bibliából pa­pirospápát csinálnunk. 4. A szentírásba való elmélyedés arra a meggyőződésre vezeti a gondolkozó főket, hogy az orthodoxia tanítása nem egyezik meg Jézus eredeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom