Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-05 / 10. szám

közös érdekeinek; 5. hogy a választmány szerint az iskola nem az a hely, hol politikai, társadalmi és felekezeti ellentétek harczát megvívni, vagy ily ellentéteket ápolni ézabad volna." Ezekben a nyilatkozatokban s ebben a határozatban mi olyan állásfoglalást látunk, a mely bennünket a jobb jövő reménységével tölt el, abban a tekintetben, hogy a már dominánssá vált klerikális szellemet a tanárság ki fogja szorítani az állami középiskolákból és az egyetemekről. A mikor azonban a, nemcsak a liberalizmus, hanem a pedagógia szempontjából is csak helyeselhető állásfoglalás felett örömünket nyilvánítjuk, egy komoly óhajtásunkat is kifejezzük az orsz. tanáregyesülettel szemben. Ez pedig az, hogy: vigyázzon, nehogy állásfoglalása, mint visszahatás, beleessék a „reakczió" ama rendes nyavalyájába, a melyből kifolyólag nem elégszik meg a régi alapokra való visszatéréssel, hanem ezeken túl is szokott menni. Vigyázzon a tanáregyesület, nehogy a kelerikális szellem kiszorításával harczot indítson a keresztyén valláserkölcsi alapok ellen is, a melyeknek a nevelő-tanításban változatlanul meg kell maradniok. Ezt a komoly óhajtásunkat kifejezzük, nemcsak a történeti tapasztalatok alapján, hanem annak tudatában is, hogy azok között a tanárok között, a kik Kármán Mórt annyira ünnepelték, Mázy Engelbertet pedig lehurrogták és a határozatot nagy lelkesedéssel meghozták, voltak olyanok is, a kik nemcsak a klerikális denevért igyekeznek kiűzni a világosság hajlékaiból, de hajlandók volnának a valláserkölcsi szellem elől is elzárni az iskola ajtóit és ablakait. Ne essenek tehát bele, se a tanáregyesület, se a tanárok, se a tanárkarok egyik szélsőségből a másikba, hanem tartsák meg a nevelő-tanítás körében azt az aurea mediocritást, a mely hozzájuk, mint intelligens emberekhez és mint pedagógusokhoz illik. Ha megtartják : támogatásunkra mindenkor számíthatnak! Ellenkező esetben szemben találnak magukkal bennünket! H. I. ISKOLAÜGY. A gyönki ref. gimnázium áthelyezésének kérdéséhez.* III. Hosszú hallgatás után ismét igénybe veszem az olvasók szíves ügyeimét nagyfontosságú ügyünk ismertetésével. Ez a hallgatás nem a napirendről való levételt jelenti, hanem azokat a komoly fordulatokat, a melyek újabban beállottak s a kérdés fejlődését lényegesen befolyásolták. A mult év deczember 16-án tartott fentartó testületi üléstől az ajánlattevők döntést, vagy legalább az áthelyezés feltételeinek megállapítását várták. Ez azon* Az elözö czikkcket 1. a lap 1910. évi 49. és 51. számaiban. ban nem következett be. A határozat a tanári kart az intézet anyagi viszonyainak, szükségletének és jövedelmeinek kimutatására utasította, hogy tisztában legyen a maradás és áthelyezés pénzügyi oldalával és meg tudja szabni a szükséges feltételeket. Maga a munkálat elkészítése is időt kívánt, s most még a kiküldött bizottság, majd a fentartó testület maga is tanulmányozás és tárgyalás alá fogja venni. így áll az ügy egyik oldala. Míg itt halasztást hozott a fentartó testület határozata, addig egy másik kérdésben tisztázódott a helyzet. Az egyházkerület jogügyi bizottsága megállapította az alapítványok jogi természetét. A 266,000 K-t képviselő alapítványokból feltétlenül elvész 15,009 K, mert az alapítók expressis verbis Gyönkhöz kötötték alapítványaikat, üabasi Halász Lázár alapítványát illetőleg a jogügyi bizottság kétségben van; ezért mi ezt is az elveszők köré számítva, 21,000 K-ban jelölhetjük meg az iskola veszteségét. A Hajós-alap jövedelmei áthelyezés esetén — mint már múltkori közleményünkben is valószínűnek mondtuk — fentartásra nem használhatók, csak a tanulók segélyezésére, mert a gyönki gimnázium megszűnése esetén a „gyönki úri família" intézkedése szerint szegény sorsú, ref. vallású jó tanulók élvezik az alapítvány kamatait, tekintet nélkül arra, hogy mely ref. intézet növendékei. Megtörténhetik tehát, hogy a jogosítottak részben, vagy egészben más ref. gimnázium tanulóinak juttatják ez ösztön dijakat s ez esetben újabb 107,000 K tőkével lenne szegényebb a Gyönkről elhelyezett gimnázium. — Nem valószínű ugyan, hogy ez az eset bekövetkezik, mert az ösztöndíjak kiosztására jogosítottak között helyet foglalnak fentartó testületünk elnöke és az alapítvány mostani kezelője; sőt talán a „gyönki úri família" — melyet a régi gyönki földesurak alkottak — ma csak az említett férfiakból áll. Lehetséges-e ilyen helyzetben azt mondanunk, hogy a Hajós-alapítvány iskolánkra nézve elveszett ? Hiszen az ösztöndíjak kiosztói legközelebbi viszonyban, az áthelyezés esetén is, evvel a gimnáziummal lesznek. Csak a fentartásra nem fordíthatjuk e jövedelmet. Ha azonban mégis elveszne, akkor az összes tőkeveszteség 128,000 K-ra rúg. Az alapítványok több része : 138,000 K, áthelyezés esetén is a gimnázium birtokában maradhat a jogügyi bizottság véleménye szerint. Ebből 131,000 K a fentartásra, a többi segélyezésre van hagyományozva. Az alapítványok változásaival együtt jár a jövedelmek változása is. Az államsegélyt, mint illetékes informácziók után tudjuk, nem fenyegeti veszély; megmaradna az egyházkerület segélye is, és ezek a megtartható alapítványok kamataival együtt 19,700 K-t tesznek ki. Ez összegbe a Hajós-alap kamatai nincsenek íolvéve. 19,700 K lenne tehát a fenntartásra fordítható jövedelem. A Hajós-alap a jogosítottak kedvező rendelkezései szerint 25,000 K-ra emelhetné az összes jövedelmeket. A Hajós-alapnak a fentartási alapok közül való elvonása s így a jövedelmeknek 1

/6

részben való el-