Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-05 / 10. szám

vesztése után a 19,700 K bevétel a szükségletekre éppenséggel nem elegendő. így következett be az az eset, a melyről múltkori közleményünkben szóltunk. Ez a körülmény a döntésnek bizonytalan időre való kitolásával és kétséges voltával együtt hozták meg a leglényegesebb fordulatot. Szinte azt mondhatjuk, hogy új mederbe terelték a kérdést. Dombóvár ugyanis e három körülmény találkozásából, nem alaptalanul, azt következtette, hogy gimnáziumunkat nem kaphatja meg. 120,000 koronás ajánlatából 40,000 a telekre, 40,000 az új épületre lévén számítva, a hátramaradó 40,000 K jövedelme, a gimnázium átvihető 19,700 K bevételével együtt messze marad a szükségletek összegétől. A remélhető tandíjakkal, az épület és telek béregyenértékével együtt 31,900 K bruttó jövedelemre lehet számítanunk, míg a bruttó szükségletek 38,900 K-t tennének ki, a mi évenként 7000 K deficzitet jelent. Dombóvár ugyan nem tett ínég végleges ajánlatot, de mikor a fentartó testület halasztó határozatáról értesült, úgy látta, hogy nemcsak anyagi akadályok állanak előtte, hanem véglegesen elejtett versenyzőnek érezte magát. Az egy év óta tartó mozgalom ott oly hullámokat vetett, hogy midőn így az első kedvezőtlen hírt kapták, a sikert más utakon igyekeztek keresni. A középiskolát a társadalom életszükségletnek érzi, követeli szinte máról-holnapra. Mikor a r. kath. lakosság elérhetetlennek látta a ref. gimnáziumot, áldozatkészsége még fokozódott; de most már r. kath. főgimnáziumért szállott síkra. Esterházy herceg ós Zichy pécsi püspök nyilatkozatai rövid idő alatt végleg elzárták az utat a lehető ref. gimnázium elől. Az ő közbenjárásukra a kultuszminiszter is jóakaratot mutatott. Ily előzmények után jelentkezett kihallgatásra Dombóvár 80 tagú küldöttsége Zichy és Hieronymi minisztereknél, január 10-én. A kihallgatás eredménye a lapokból ismeretes. Mind a két államférfiú elismerte, hogy a nagyjövőjű Dombóvárnak szüksége van középiskolára; nemcsak helyi, de országos érdekek kívánják azt. Oly határozott formában Ígérték meg támogatásukat, a milyen hasonló alkalmakkor szokatlan. Felkereste a küldöttség br. Barkóczy miniszteri tanácsost is. Vele a kérdés anyagi oldalairól tárgyaltak; az építkezés, az évi járulék mértéke, az állam hozzájárulása mind szóba kerültek. Barkóczy felvilágosításainak hatása hamar nyilatkozott. Iskolánk számára a község mindenestül 120,000 K-t ajánlott meg s ebbe az összegbe beletudta a herczeg, az egyesek és a keresk. miniszter adományát is. Most ezt a határozatot megmásították. Mivel a herczeg telket igért, az annak megfelelő 40,000 K-t is készpénzben adja a község; az egyesek 30,000 ajánlatát se tudják bele az összegbe, hanem maga a község adja a 120,000 K-t. A herczeg ad 40,000 K értékű telket, s az eddigi 30,000 K gyűjtéshez még újabb gyűjtést indítanak. így a nekünk megajánlott 120,000 K már eddig is 190,000-re emelkedett, s a keresk. miniszter ajánlata és az újabb gyűjtés felülemeli a 200,000 koronán. A pécsi püspök segélyéről még határozott számot nem tudunk. Ez események után nem azt mondjuk, a mit előbbi czikkünkben, hogy t. i. Dombóvár 20—30 év alatt nálunk nélkül is kap középiskolát, hanem egész bizonyossággal állítjuk, hogy meghozza azt a jelen évtized, sőt talán a ránk következő öt év is. A hol anyagi erő, felsőbb támogatás, a lakosság áldozatkészsége, a vezető férfiak buzgósága és rátermettsége oly szerencsésen találkozik a közszükséglettel, mint Dombóváron, — ott a siker nem késhetik soká. Nem azt nézzük mi e fordulat hatása alatt, mily kilátások nyílhattak előttünk Dombóváron egy év munkája után; nem is azt, mint söpörte el azokat a kilátásokat egy hónap más irányú mozgalma ; mert hiszen az okokat meg nem szüntethetjük, az eseményeknek eléje már nem állhatunk: csak azokkal a következményekkel akarunk most számolni, a melyek a gyönki iskolára kétségtelenül el fognak jönni. Le akarjuk vonni egyszerűen a tanulságokat. (Folyt, köv.) Baky István. KÖNYVISMERTETÉS. Legújabb theológiai irodalom. Német irodalom. A) Bibliai tudományok. Fallft J. C. E. Siwah. Die Oase des Sonnengottes in der libyschen Wüste. Mainz, 1910. 48 1. M 2.—. Meyer R. M. Altgerm. Religionsgesch. Leipzig, 1910. 645 1. M 16.—. Weinel H. Ist das liberale Jesusbild widerlegt? Tübingen VII, 111 1. M 1.60. Heinrici C. F. O. Paulus als Seelsorger. Gr. Licliterfelde. 34 1. M —.50. Böhtlinyk A. Zur Aufhellung der Christusmythologie. Frankfurt a. M. (15 1.). M —.20. Jensen |P. Hat der Jesus der Evang. wirklich gelebt? Antwort an Prof. D. Jiilicher. Frankfurt a. M. 32 1. M —.50. Schaefer H. Jesus im psychiatr. Beleuchtung. Berlin. 178 1. M 2.40. Koch C. Gleichnisse Jesu. Übers. aus d. Danischen. Gütersloh. VII, 216 1. M 3.20. Hashayen. Die Gleichnisse des Herrn. Gütersloh. 142 1. M 1.10. Ooebel S. Die Reden unseres Herrn nach Johannes. 2. Hálfte. Gütersloh. III, 460 1. M 6.—. Möhring P. Die Sittenlehre Jesu. Leipzig. 143 1. M 1.—. Vischer E. Der Ap. Paulus u. s. Werk. Leipzig. 143 1. M 1.—. Fouard C. Der heil. Petrus u. die ersten Jahre des Christentums. Würzburg. 444 1. M 7.50.