Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-19 / 8. szám

szág legtöbb főiskolája: theologiák, a budapesti egyetem, akadémiák, tanítóképzők s ezeken kivül néhány gimnázium is. Kevés kivétellel valamennyien olyan diákok voltak, a kik már biblia-tanulmányozó körök munkájában részt vettek. Azt a diadalt, a mit szövetségünk e gyűlésen a számok terén aratott, a mult félév csendes munkája vívta ki. Arról, liogy e gyűlés hatásairól számoljunk be, még nem lehet szó. Az egyetlen, a mit tisztán láthatunk magunk előtt: a gyűlés alaphangja, mely úgy a tanulmányokban, előadásokban, közös üléseken, mint a magánbeszélgetésekben, a közös étkezésnél, szeretetvendégségeken egyaránt megnyilvánult. — „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon : hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek." (Ján. 15., 6

.) Jézusnak ezen szavai lettek a Diákszövetség jeligéjévé a mult évi februári konferenczián. Tehát az Istentől való folytonos függés s az eredményes munka. Az egyik alázatosságra, a másik bizonyos félelemmel párosult elfogódásra tanít. Alázatosság mindazzal szemben, melyre rendeltettünk. Ezek jellemezték a gyűlés hangulatát. Az ülések tárgya is e szerint alakult. A reggeli áhítatokon s a biblia-tanulmányozó órákon kivül is foglalkoztunk Jézus Krisztus személyiségével egy sorozatos előadás keretében („Kinek mondotok engem?" 1. Az embernek fia. 2. Az élő Istennek fia. 3. Te vagy a Krisztus!) Megvizsgáltuk a szentírás és annak igazságai ellen történt támadásokat. (A természettudomány támadásai. A történelemtudomány támadásai. A keresztyénség, mint a szocziális bajok feltalálója, — mint azok orvoslója.) A legjellemzőbb kiilmissziói munkák ismertetésében láttuk az élő Krisztus munkáját. (Keletázsia belépése a világtörténelembe. Krisztus és Mohamed küzdelme Afrikáért.) Csoda-e, ha annak a nagyszerű valóságnak, a ki láthatatlan, de „munkáiban megláttatik", szemléletébe, szinte kézzelfogható bámulatos ténykedésének csodálásába elmerülve, — elfelejtettünk gratulálni egymásnak a szép számért, melyben összegyültünk, a munkáért, melyet utolsó találkozásunk óta végeztünk. Ez a konferenczia nagyon hallgatag és nagyon komoly volt. Az, a ki „elválasztott", a maga munkájával, velünk szemben emelt igényeivel, lényének csodálatos érdekességével rá nehezedett azokra, „a kiket elválasztott". A fent említett sorozatok töltötték ki a négy nap három első délelőttjét. A negyedik nap, vasárnap délelőttjén a budapesti vasárnapi iskolák megtekintése még egy vonást csatolt az eddig kialakult Krisztus-képhez. Az, a ki a maga nagy terveibe bevonja Afrika, India, Khina, Japán millióit, épen olyan hűséggel és szer .tettel foglalkozik az elhanyagolt kis gyermekekkel is; a ki képes arra, hogy a legnagyobb tudósok elméjét foglalkoztassa, képes arra is, hogy az apró gyermekek szűk is gondolatvilágában érdeklődést tudjon kelteni maga iránt. A végtelen tenger, mely körülöleli a benne fürdő kis gyermeket, — ugyanakkor átkarolja a föld összes kontinenseit. A délutánokon a jelige másik része, a munka, melyre rendeltettünk, adott tárgyat. Itt természetesen először önmagunkra kellett fordítani figyelmünket. „Én rendeltelek titeket..., hogy akármit kértek az Atyától, megadja néktek." íme a gyümölcstermésnek, a maradandó eredményeknek titka. A Diákszövetség munkáját kívülről nem fenyegeti veszély, ha bármilyen hatalmas ellenfelei támadnak is, addig, a míg a reá lőtt nyílnak az előtte járó Urat kell találnia. A veszedelem belül, az egyének lelkére leselkedik. A lelkiekért harczoló táborra nézve csak magában a lélekben lehet a vereség forrása: a tudatlanság és a bűn. E két ponton törtek meg a legszebben megindult mozgalmak s a legtöbb reményre jogosító egyéni életek. Különösen ifjak és diákok életében a Scilla és Charibdis szerepét játszák. Egyetlen út a belőlük való szabadulásra a saját énünkkel való alapos és becsületes foglalkozás, különösen a bűn felismerése és szubjektív elítélése, mely már magában is a diadal forrását képezi egyénekre ós szövetségekre nézve egyaránt. A ki egyszer a bűnnel szemben határozott állást foglalni képes volt, annak még csak a belső világ folytonos kísértéseivel szemben kell megállania helyét s ezzel alkalmassá vált arra, hogy a saját környezete fölött is győzelmet igényeljen és szerezzen, szóval Isten országának munkása legyen. E négy összefüggő tárgy képezte a délutáni ülések első programmszámát, egy közös czím alatt: „A diadalmas élet útja". A másudik számot egy igen érdekes sorozat: „A diákmozgalom jelentősége" töltötte be, mely a legaktuálisabb kérdésekkel foglalkozott, a következő czímek alatt: „Bajok és veszedelmek nemzetünk életében." „A diákságban felhalmozott lehetőségek." „A diákévek értékesítése." íme, ilyen sokféle szempontból vettük szemügyre a reánk bízott munkát. Kiélesedtek előttünk annak körvonalai, arányai, fontossága, akadályai és a nagyszerű czél, melyet nem a bizonytalan jövőben, hanem még ebben a nemzedékben várunk. A diákmozgalomra Magyarországon épen most van szükség. A diákmozgalom Magyarországon épen most a leginkább lehetséges. Mindezek a tények oda sorakoztak a legfőbb tény mellé : „Én rendeltelek titeket ." — s a határozott parancsszó alakját vették fel mindazokra nézve, a kik eddig még talán csak a saját életük megtisztításával, széppé és igazzá tételével törődtek. Meg kell még emlékeznem két előadásról. Az egyiket dr. Szabó Aladár ref. lelkész tartotta, rámutatván arra a figyelemreméltó tényre, hogy a Szentírás Krisztus-alakja képes még a vérszopó és kéjencz Heródes érdeklődését is felkelteni, míg az ú. n. megtisztított Krisztus-képeket maguk az alkotóik is unalmasaknak találják. A másik beszédet dr. Antal Géza orsz.-gyűl. képviselő és theol. tanár ajkáról hallottuk, ki buzdított