Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-19 / 8. szám

a felvett irányban való továbbhaladáásr.t s kifejezte a Diákszövetség iránt érdeklődését és szeretetét. Végül hadd ragadjam meg ezt az alkalmat, hogy egy rövid szót intézzek azokhoz, a kik a Diákszövetség munkáját figyelemmel kísérik. Mikor egy híres misszionárius, — még egészen ifjú volt — az első — és utolsó — nagy útjára indult, barátai búcsúzás közben sajnálkozva emlegették, hogy semmivel sem járulhatnak hozzá munkájához. Az ifjú így felelt: „En leszállok a mélységekbe. Igaz, hogy nem jöhettek utánam, de ne feledjétek el, hogy ti tartjátok itt fenn a kötelet!" — Egy sereg magyar diák előkészült az Úr fegyvereivel, hogy leszálljon az egyetemeken, a főiskolákon ifjú társai közt dúló bűnök mélységeibe. Lesz-e, a ki tartja itt fenn a kötelet? Mikor ott, a munka mezején gúnyolnak, támadnak, számíthatunk-e a magyar protestáns keresztyének hatalmas táborának teljes szeretetére, mindennemű támogatására? Figyelik-e elegen, hogy mire van szükségünk, mi akadályozza munkánk folyását ? S lesznek-e, a kik a hiányzó eszközöket kezünkbe adják? Ifj. Benkö István. KÜLFÖLD. SvájCS. » Zsoltárdallamok szerzői. Genfben a Sz, Péter-katedrálisban hangversenyt rendeztek, hogy annak jövedelméből a két nevezetes genfi zsoltárdallam-szerzőnek: Bourgeois Lajosnak és Dagues Péternek emléktáblát készítsenek. A két zeneszerző életéről és műveiről Delétra Dávid lelkész tartott előadást. Bourgeois Párisban született és onnan hívták meg Genfbe énekmesternek 1545-ben. Az ő helyére került azután 1556-ban Dagues. Mind a ketten a népdalokból és népénekekből indultak ki és azok után alkották meg dallamaikat Marót Kelemen és Béza Tódor verseire. Az első ötven zsoltár éneke Bourgeois- tói származik, a többié Dagues-tói. Téves tehát az a felfogás, hogy a szóban forgó énekeket Goudimel irta. Goudimel Kolos róm. kath. vallású volt és Rómában a híres pápai zeneakadémiának volt az igazgatója, melynek Falestrina is volt egykoron növendéke. Goudimel először Párisban hallotta Bourgeois dallamait, melyek őt egészen elragadták és talán ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy áttért a református vallásra. 0 ezeket a dallamokat csak harmonizálta, két-, négyszólamú énekeket szerzett. Ezek Kálvinnak sohase tetszettek; ő jobban szerette, ha a nép egy szívvel-lélekkel, egy hangon énekelt, különösen, mikor nagyobb tömeg gyülekezett össze a templomban. Volt még Genfnek akkoriban egy harmadik híres kántora is: Franc Vilmos, a ki később hasonló minőségben Lausanne-ba került. 0 is írt zsoltárdallamokat, de ezek nem értek föl Bourgeois műveivel és csakhamar el is tűntek a nyilvánosság teréről. Miksa herczeg alapgondolata. A „Perseveranza" egyik munkatársa nem régiben társalgást folytatott Miksa herczeg, freiburgi tanárral, a ki — mint tudjuk — a „Roma e VOriente" czímű olasz folyóiratban azt a nevezetes czikket írta. A „Perseveranza" munkatársa főkép azt akarta megtudni, hogy mi indította tulajdonképen a herczeget czikke megírására. A tanár azt mondotta, hogy a keleti orthodoxokat meg akarta nyerni a nyugati egyház számára, már csak azért is, mert a róm. kath. egyház Európában egyre több hívet veszít el soraiból. Szerinte a keleti egyház megtarthatná rítusát és egyházjogi intézkedéseit, a dogmatikus pontokba pedig nem kellene nagyon belekapaszkodnia. Czikkével — mint bevallotta — azt akarta mondani Keletnek és Nyugatnak : „Nézzétek csak, mint tör előre a protestantizmus és ti egymással czivódtok, testvérharczot vívtok! Nézzétek, mint kezd bevonulni Konstantinápolyija az újtörök kormányzat alatt és mint kezd bevonulni Görögországba, annak fővárosába!" — Az orthodoxok között azon felül még belháború is dühöng, mely tönkre teszi az egyházat és a protestánsok munkája könnyebbül. A freiburgi tanár azt hitte, hogy XIII. Leó és X. Pius nagyobb előzékenységgel fognak bánni a keleti testvérekkel, de íme csalódott. — Miksa herczegnek tehát — mint az olasz lap írja — tulajdonképen az volt a terve, alapgondolata, hogy a veszedelmesnek ítélt protestantizmus előtt Keleten elvágja az útat. Németország. Császár az alkoholizmus ellen. Az utóbbi években a német császár többször felszólalt az alkohol túlságos élvezése ellen. Kikelt a főiskolákon divó mértéktelenség ellen. Legutóbb Mürwik-ben a tengerésziskola növendékeit intette és figyelmeztette a szeszes italoktól származó veszedelmekre. A császár a többek között ezeket mondotta: „Jól tudom, hogy az ivás az Ős germánoktól reánk származott örökség. Önuralomra van azonban szükségünk, hogy ettől a bajtól megszabaduljunk. Biztosíthatom önöket, hogy 22 éves uralkodásom alatt arra tapasztalatra jöttem, hogy a gonosztettek kilencztizedrészét az alkohol szülte. Fiatal tisztkoromban magam is láttam, hogy a tanult fiatalság büszke volt arra, hogy minél nagyobb mennyiségű alkoholt képes megbírni. Ez nem való a mi korunkba, a 30 éves háború idejében még valahogy bevált. A tengerésztiszt és legénység hivatása igen nehéz, már nehezebb alig lehet. A legközelebbi háború és tengeri csatában azonban erős, friss idegzetre lesz szükség. A csatát az idegek munkája fogja megnyerni. Az idegeket azonban az alkohol megtámadja. Az a nép fogja a világot uralni, melynek idegei a legegészségesebbek. Azt kötöm önöknek szívökre, hogy a legénységnek egykoron, ha az iskolából a tengerre kerülnek, jó példát nyújtsanak. Ajánlom, lépjenek be a Kék-Kereszt-egyesületbe. Tengerésztisztjeim közül már többen beléptek. Utalok az angol tengerészeire, a hol már mintegy 20 ezren, tisztek és legénység, tagjai az önmegtartóztatási egyleteknek. Országom jövője részben