Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

Németország. Halottégetés és a temetési szertartás. A greiz-i egyháztanács, a reusz-i kormányzóság hozzájárulásával kimondotta, hogy az evangélikus lelkészeknek nem szabad hivatalosan megjelenni a halotthamvasztásnál, sem a hamvak elszállításánál a temetkezés helyére. Az indokolás az, hogy az egyházi szokás a halottégetést nem ismeri. Azt azonban megengedi az egyháztanács, hogy a lelkész a hallottasháznál vagy a temetőben a hátramaradtakhoz vigasztaló beszédet intézzen és imádkozzék ; de ezt is csak abban az esetben teheti meg, ha meg van győződve arról, hogy e miatt a hívek nem botránkoznak meg. Azt a sírt, melyben a hamvakat elhelyezik, külsőképen nem szabad a többi sírtól megkülönböztstni. A temetésnek magának teljes csendben és minden ünnepélyesség nélkül kell történni. Még a sírkövön sem szabad megjegyezni azt, hogy alant krematoriumból kikerült földi maradványok pihennek. Dr. Warnech Gusztáv elhunyta. WarnecJc, a hatte-i egyetem kiváló theológiai tanára, 77 éves korában meghalt. Theológiai tanulmányait Halle-ban végezte. Hittéritőnek készült, de életkörülményei eltérítették ifjúsága szép terveitől. Szászország több községében működött, mint buzgó lelkipásztor. Később szerkesztője lett az ^ Aligemeine Missions-Zeitschrift"-nek. melynek színvonalát magas képzettségével igen fölemelte. Egész seregmissziói művet írt, melyeket holland, angol, svéd, dán és franczia nyelvekre egymás után lefordítottak. Őt tekintették Németországban a hittérítői élet és működés legkiválóbb írójának. A halle-i egyetem theológiai kara az ő számára külön tanszéket emelt, melyen nagy buzgósággal és tudással fejtegette a szakmájába vágó kérdéseket. Nevezetesebb munkái: Az apostoli és a modern misszió ; a missziói tudomány az egyetemen ; a missziók iránt való érdeklődés fölkeltése a keresztyén országokban ; a modern misszió és a műveltség egymáshoz való viszonya; a protestáns missziók története. Legutóbbi műve 1907-ben jelent meg: „Kell-e alkalmazni a modern vallástörténetírók módszerét a missziókra?" — Warneck nemcsak történetírója volt a misszióknak, hanem elméleti bölcselője is. Ázsia. Palesztinai lelet. Az angol társaság, mely Palesztina földjének kutatásával foglalkozik, legutóbbi hivatalos jelentésében rendkívüli érdekes leletről számol be. Erre Reisner amerikai tanár bukkant Samária (ma Sebastije) városa romjainak kiásása alkalmával. Egy hatalmas épület lábánál, melyet Omri és Achab királyok idejéből való palotának tartanak, mélyen a föld színe alatt 120 cserépedényt találtak. Az edények oldalfalain héber fölírások olvashatók. 60—70 darabon egészen tisztán meglátszanak a betűk vonásai. A följegyzések olaj, borvásárlásokra és a küldönczök íizetésére vonatkoznak. A leleten sok zsidónév is fordul elő. A törmelékek közt asszír ékírásokat is leltek, melyeken Achab és Asszyria akkori királyának a neve is előfordul. A tudós világ kíváncsian várja a lelet pontos földolgozásának eredményét. Kétségkívül ez lesz a régi zsidó írásemlékek között a legfontosabb. Dr. T. 1. IRODALOM. Befejező felelet dr. Daxer válaszára. A dr. Daxer munkája körül Lapunkban folyt vitát a vita eredményeinek megállapításával óhajtom befejezni. Azt hiszem, az eddigi vitából bebizonyult, hogy : 1. a szerző a nem-német theológusokat ós theológiát egyoldalúan mellőzte; 2. a német theológusok közül is Tröltschöt, illetőleg az ő állásfoglalása ismertetését kihagyta dolgozatából; 3. Lemrne s a magyar Szeremlei és Kiss János álláspontját, műveik nem ismerése, illetőleg nem használhatása folytán szintén nem ismertette; 4• a c/im nyomán a kérdést történeti s nem rendszeres theol. módszerrel dolgozta föl. Ezeket maga a szerző is elismerte, tehát vitán fölül állnak. Vita tárgyát képezi még a Cremer, Zöckler, Müller, íhmels, Seeberg, Grützmacher, Lobstein és Masznyik álláspontjának a tárgyalása, illetőleg mellőzése. Én ezeknek a mellőzése ellen s tárgyalása szükséges volta mellett írtam. A szerző ellenben a tárgyalást szükségtelennek nyilvánította, részben azért, mert a nevezett theológusok csak a régi theol. tanokat ismertetik (Zöckler és Masznyik), részben azért, mert a szóban levő kérdésben pozitív feleletet, részletes kifejtést nem adtak (Cremer, Miiller, íhmels, Seeberg, Grützmacher és Lobstein.) Azonban ha a szerző, mint állítja, csak a tárgyalt kérdésben részletes, pozitív feleletet és kifejtést adó theológusokat lett volna köteles tárgyalni, akkor Ritschlt, Bachmannt, Seeberget s másokat is kénytelen lett volna dolgozatában mellőzni. Szerintem az újabb theológusoknak a tárgyalt kérdéssel szemben való állásfoglalását kellett ismertetnie. Ebbe pedig még az olyan nemleges állásfoglalás is bele tartozik, mint a Kitschlé, Lobstein é vagy a kérdést a tudományos theológiából elutasító Tröltsché, még inkább a többieké. Döntsék el rajtunk kívül álló szakemberek, hogy az általam, illetőleg dr. Daxer által idézett helyeken mennyiben szólnak vagy nem szólnak az illető theológusok a szóban levő kérdésről, valamint azt is, hogy kellett volna-e ezeket tárgyalni a bírált dolgozatban vagy nem. A Tröltsch mellesleg említett czikke és a theológiai irány kérdése teljesen háttérbe szorul a főkérdésekkel szemben. Az elsőt szerzője után az általános jellemzésnél említettem s hogy a hasonló czímű két heh' közül melyiken jelent meg, csak utólag nézhettem meg a nálam is meglevő mutatványszámban. Másnak theológiai irányát tiszteletben tartom és ezirányú érzékenységét nem szándékoztam s nem szándékozom megsérteni. Az alapos, szakszerű munkát bármelyik theol. irány képviselőinél mindig megbecsülöm, amint azt dr. Daxer munkájával szemben is volt alkalmam megmutatni. V. J. Angol czikkek egyházunkról. A Presbyteri Világszövetség évnegyedenként megjelenő hivatalos lapjának, a „Quarterly Regisler"-nek legutóbbi, februári számában két czikk jelent meg egyházunkról. Az egyiket az ősz-