Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

meg, mely a keleti és nyugati egyház uniója mellett való küzdelmet tűzte ki főczéljául. Az első számban Miksa herczeg is írt czikket „Gondolatok az egyházak egyesítéséről" czímmel. Ez a czíkk több állításával nagy megütközést keltett r. kath. egyházi körökben s a lap szerkesztője sietett kijelenteni az Osservatore Romanoban, hogy a herczeg felfogásában nem osztozik, mert az sok tekintetben ellenkezik a r. kath. egyház tanításával. Miután a Roma e l'Orient első száma a herczeg czikke miatt félig-meddig indexre került és a forgalomból kivonatott, az eretnekség gyanújába keveredett herczeg fejtegetései csak többé-kevésbbé pontos kivonatok alakjában ismeretesek. A Neue Freie Presse és az Egyházi Közlöny adatai szerint a következőket írta a herczeg : A keleti egyház sohasem fogadja el az uniót olyan feltételek mellett, mint a milyeneket annak Rómában szabni akarnak. Rómában a pápaság hatalma előtt való teljes meghódolást követelnek; pedig a keleti egyház nem frakczió, hanem önálló egyház. Péter és Pál egyenlő rangú testvérek voltak, — így egyenlő rangú a nyugati és a keleti egyház is. Kelet fölött a pápaság csak indirekte gyakorolt hatalmat, midőn az egyetemes egyház dolgaival foglalkozott. Nyugaton sem volt az egyház szervezete kezdetben abszolút monarchia, a püspökök önállóan kormányozták egyházmegyéiket. Abszolút monarchiává a pápaság csak akkor vált, a mikor ál-Izidor hamisításait a pápák a maguk hasznára kezdték fordítani. A pápaságnak az abszolút hatalom után való törekvése idézte elő az egyház keleti és nyugati felének szétválását. S a szétszakadásért a büszke I. Miklós pápa ép úgy felelős, mint Photius és IX. Leó pápa épúgy, mint Caerularius. Ha tehát meg akarják teremteni az uniót, mondjanak le Rómában a feltétlen meghódolás követeléséről és adják meg a keleti egyháznak az önkormányzatot. A keleti egyház el fogja ismerni azokat a jogokat, a melyeket a pápa a szakadás előtt gyakorolt, — de az eutokrác^ia elismerésére ne n hajlandó. A mi a dogmatikai különbségeket illeti, azokra nézve meg kellene állapítani, hogy azok csak a formulákban vannak meg. A r. kath. egyház definicziói csak konklúziók. Hányan vannak az egyházban olyanok, a kik nem hisznek mindent. így meg kellene elégednie azzal, hogy a keletiek elismernék a r. kath. egyháznak a formulákon belül történt továbbfejlődésének helyességét, egyebekben azonban megmaradjanak régi hitükben és a saját formuláik mellett. A Miksa herczeg czikke által támasztott emócziónak, s némelyek ama reményének, hogy a herczegben talán egy fejedelmi reformátora támad a pápás egyháznak, — igen gyorsan vége szakadt, a mennyiben a herczeg Rómába utazott, ott készséggel aláírta a pápaság isteni intézményére és abszolút hatalmára vonatkozó orthodox théziseket s így laudabiliter se subjecit. Ennek megtörténte után a pápa kegyesen fogadta és kijelentette, hogy tévedéseit megbocsátja s tanári állásában továbbra is meghagyja, (h.) Franciaország, Szeszes italoktól való tartózkodás és az iparosok. Combé nevű úrnő, a ki Francziaország északi részein az alkoholizmus ellen küzd, a „Gazette de Lausamie"-ban a következőket írja: „A munkások közül sokan az antialkoholizmust majdnem úgy tekintik, mint magát a vallást. A szövőgyárban történt: egyik munkás, a ki történetesen alkoholellenes volt, nem régen lépett be a gyárba. Mellette dolgozó társának leszakította a gép az ujját. A mentőkkel együtt ő is elkísérte a sebesültet a kórházba. Erősítésül az apácza megkínálta a beteget pálinkával és őt is, mert látta, hogy milyen gonddal forgolódik társa körül. „Köszönöm — mondá a nővérnek — nem iszom szeszes italt." Alig hogy visszatért, félóra múlva hivatja a gyár főnöke és kérdi: „Protestáns Ön?" „Nem" válaszol néki. „De bizonyára alkoholellenes?" „Igen" — hangzott az ember válasza. „Nagyon sajnálom — folytatta a főnök — akkor kénytelen vagyok Ont elbocsátani a gyárból." — Combé megjegyzi, hogy a gyárakban az alkoholista munkásokat jobban szeretik, mert erejöket könnyebben ki lehet szipolyozni az üzlet, előnyére. Ezekben ugyanis nincs már meg a kellő akaraterő, ellenálló képesség, az önérzet, mely tiltakozik az ember leigázása ellen; nincs meg a tiszta ítélőképesség, mely a teljesített munka értékét meg tudná állapítani. A szeszes italoktól tartózkodók között — írja Combé — aránylag jóval több a protestáns. Azért mondotta egyik gyárban a munkavezető : „Ezek a protestánsok kemény ficzkók. Nem isznak és mindig okoskodnak". A szennyirodalom ellen. Creusot városában már évek óta működik egy bizottság, mely a tanulóifjúságot és az utcza népét az erkölcstelen irodalmi termékektől megoltalmazni törekszik. Egy ízben körlevelet intézett a város újságelárúsítóihoz és könyvkereskedőihez és megkérte őket, hogy a körlevélben névleg megnevezett újságokat, lapokat és könyveket vonják ki a forgalomból. Erre az egyik lapkiadó beperelte a bizottságot. Az autun-i biróság a kiadónak adott igazat és az alperest 1000 frank kártérítésre ítélte. Az ítélet ellen azonban a dijon-i törvényszékhez felebbezett a bizottság, mely az autun-i biróság ítéletét megsemmisítette és a kiadót a perköltségek megtérítésére utasította. Megjegyzendő még, hogy ez az érdekes pör teljes három évig húzódott. Hétéves gyermekekről. A pápa — mint tudjuk — elrendelte, hogy a hétéves gyermekeket az áldozáshoz kell vezetni. A „ Temps" ebből az alkalomból megemlíti, hogy ez nem az első eset Francziaországban a hétéves gyermekeket illetőleg. 1680-ban ugyanis a franczia róm. kath. főpapok azzal a kérdéssel fordultak XIV. Lajos királyhoz, engedtessék meg, hogy a protestáns gyermekek hétéves korukban már áttérhessenek a r. katholikus vallásra. A király hajlott a papok kérésére és 1681. július 17-iki rendeletével kimondotta, hogy a hétéves gyermekek már elég érettek arra, hogy meg tudják ítélni, mik szolgálnak az ő lelkük javára és így vallást is változtathatnak. Az egész rendelet tulajdonképen csak arra