Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-06 / 45. szám

különböző részein tartott ú. n. kis tanácskozásokkal („Little Council"-okkal) kivánják ellensúlyozni. Ezeken a külföldiek csekélyebb számban vesznek részt és nem is minden egyházból. Mondjuk, eljönnek: a szövetség vezetősége és különböző külföldi egyházakból, Amerikából, Nagybritanniából 20—30-an. Néhány napra összejönnek annak az egyháznak a lelkészi karával, világi vezetőivel, presbitereivel. Mindkét részről: külföldiek, belföldiek részéről fölolvasások, előadások hangzanak el, természetesen tolmácsolás mellett. A külföldi testvérek megismerkednek annak az egyháznak a múltjával, jelen bajaival, küzdelmeivel, a jövőre irányuló törekvéseivel, terveivel; viszont ők meg számot adnak a körükben folyó munkáról, jó tanácsokkal szolgálnak. Az eszmék eme kicserélése úgy a látogatókra, mint a hazai egyházból egybesereglettekre erősítőleg, bátorítólag, a gyűléseken résztvevő hallgató közönségre pedig minden bizonnyal fölemelőleg hat. A helyi napilapok, az ország és a külföld egyházi lapjai tudomást szereznek az elhangzottakról és a napvilágot látott eszméket elhintik ilyeténmódon széles körökben. Á világszövetség ú. n. „keleti ága" (Eastern Section) a legközelebbi ilyen gyűlést Magyarországon kivánja tartani. Mint dr. Matheivs írja: „Közülünk mostanság csak néhányan tudnak valamit a magyar ref. egyházról és még kevesebben ismerik annak lelkészeit. Viszont a magyar lelkészek is óhajtják bizonyára megismerni a mi egyházainkat és az azokban folyó munkát. E mellet ez alkalmat adna mind a magyar, mind az angolul beszélő lelkészeknek a személyes megismerkedésre. Néhány napra találkoznánk..., kölcsönös baráti köteléket teremthetnénk és így különböző egyházainkat a mostaninál szorosabb kapcsolatba hozhatnók, bizonyára úgy a magyar, mint a mi egyházaink előnyére". Kiváló külföldi barátunk még a felől is biztosít bennünket, hogy ez mi reánk nézve semmi külön költséggel nem jár. Külföldi vendégeink önmaguk födözik úgy úti-, mint itteni elszállásolási-és ellátási költségeiket. íme, ilyen áldozatra készek külföldi testvéreink irántunk érzett őszinte szeretetükből kifolyólag. Ezt a szeretetet — mint az egy év leforgása alatt immár másodízben körünkben járó őszinte barátunk: Fermaud Károly, a keresztyén ifjúsági egyesületek világszövetségének főtitkára is mondotta — mindeneknél erősebben táplálja bennük az a tudat, hogy a magyar ref. egyházra nagy hivatás vár a minket körülvevő s az Evangélium igazi világosságát és erejét még mindig nem ismerő népek: Európa keleti részének evangelizálásában! Vajha mi, a kik oly büszkén szoktunk hivatkozni arra, hogy Nyugat keresztyénségét saját testünkkel védtük Kelet támadásai ellen, jövőbe látó szemmel látnók, hogy a nyugati evangéliumi keresztyénség áldásait minékünk kellene közvetítenünk a szomszédos Kelet fiaival. Nyugat fiai elsősorban azért jönnek, hogy erre a nagy hivatásra és föladatra figyelmeztessenek bennünket. Vajha minél többen éreznők, hogy ez a föladat nem kevésbbé lenne dicső, mint mikor a múltban vérünk hullásával védtük a nyugati keresztyénséget! Vajha éreznők, hogy erre csak úgy leszünk képesek, ha előbb saját repedező falainkat, omladozó bástyáinkat megerősítjük! Bizonyára ezt az érzést hozzák közénk nyugati testvéreink. Azért necsak tárt karokkal, de tárt szívekkel is várjuk, fogadjuk majdan őket! Dr. K. I. KÖNYVISMERTETÉS. Kálvin János ifjúkori levelei. Latin eredetiből fordította Pruzsinszky Pál. Ára 70 fill. Kapható Kis Tivadarnál Pápán. (Folytatás és vége.) A füzet a fordító bevezetéséből és 13 levélből áll. A bevezetés maga hatalmas, tömör s minden szavában súlyt rejtő kész tanulmány. Reámutat, sőt kifejti Kálvin leveleinek fontosságát Kálvin megítélésében. Hivatásukat abban jelöli meg, hogy „egész élettörténetének alapszínét is" megváltoztassák. Hivatkozik arra, hogy ezekből lehet az igazi keresztyénséget megismerni, azt, „a melyért élni, áldozatot hozni az emberi szív önkénytelenül felbuzdid". Reámutat annak a kornak egyházi, társadalmi viszonyaira, a melyek mind érintve vannak a levelekben, s ebből a korból kapjuk — Kálvin leveleit. Most csak a 25 éves Kálvinét, s tájékoztat bennünket azon szempontok felől, melyek a levelek kiválogatásában és az eléjük írt rövid tájékoztatók készítésénél vezették. Maguk a levelek az ifjú Kálvint mutatják be. Az első levél Dániel Ferencznek, Kálvin legkedvesebb barátjának szól. Tiszta, derült vidámság ömlik el az egészen. Egy ifjú lélek kedves megnyilatkozása egy másik előtt. Összesen nyolcz levélben szól hozzá Kálvin. Értesíti nővére sorsáról, ki apácza akar lenni, majd a maga dolgairól ír, majd orvost ajánl, bár tudja, hogy ez veszedelmes dolog, „mert kardot ránt ki hüvelyéből közromlásra, mert olyannak nyit útat, a ki — mint az író mondja — büntetlenül gyilkolhat". Egy következő levélben Dániel F. fivéréről számol be barátjának, majd könyve megjelenéséről értesíli és segítségét kéri annak terjesztésében. Másfél esztendeig: 1532. áprilistól 1533. októberig egy levele se maradt fenn Kálvinnak. Az első levél ismét Dániel Ferencznek szól, de már egész más a hang. Az eddigi levelek hangja derült, vidám, egy nagytudású, alapos képzettségű humanista elmének szinte játszi enyelgése. Az 1533-ik évi levélben