Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-06 / 6. szám

pasztalat enged annyi világosságot hozzáférkőzni, hogy ez a tizenegyedik kötet, mely a közgyűlés tartásától számítva épen V4

esztendőre jut az érdekeltek kezéhez. Miért ezzel dicsekedni ? Az érdekeltek egész serege csodálkozással kérdi. Az első, a mi magára vonja figyelmünket: Dr. Baksay Sándor püspök. Nem mehetünk el mellette, hogy kalapunkat meg ne emeljük és tisztelettel ne vegyük a kiváló férfiú megjutalmaztatását. Nagyon helyesen, örömmel vettük, hogy ott a Dr.-i czím, mert szükséges, hogy a kerület hivatalosan is dokumentálja nagyrabecsülését a genévei egyetem iránt a megtiszteltetésért, mellyel püspökünket illette. Első kiemelkedő pontja a gyűlésnek, de a jegyzőkönyv bevezetéshez is méltó akkord: a püspöki jelentés. Ezt magas irodalmi értéke miatt is kiemelem. De azért nem húnyok szemet a kívánnivalók előtt sem, a melyeket maga után hagy. E kívánnivalók benne vannak a levegőben, közóhaj már, de a nagy tisztelet a püspök személye iránt nem találta még meg a lrangját, módját, mellyel megjelenjék az előtt, a ki az illő ruhában nála zörgető elől nem zárja el a meghallgattatás reményét. A püspöki jelentós, felfogásom szerint — az általános érdekű országos egyházi ügyektől eltekintve az egyházkerület fényképe, egy évi életének hű mása. Tökéletes csak úgy lehet a fénykép, ha a lerajzolt alak minden vonása visszatükröződik. Egyes részek összevonása az eredetinek hű képét nem adhatja. így például a nagy gonddal és sok figyelemmel tárgyalt, sőt istentiszteleti aktus magaslatára emelt perselyek a hitélet legkézzelfoghatóbb bizonyságai. Ezek mellé sorakoznak az „Isten dicsősége" szép czíme alá foglalt, viszontszolgálatot kizáró adakozások. Miért marad el ezeknek egyházmegyénkónt, egyházanként való kimutatása ? Nemcsak rovat szerint, hanem úgy sorról-sorra, a mint a megyei jegyzőkönyvek feltűntetik. Mert bár a míg megemlíttetik Jászberény 170 kor. persellyel, minden lélekre eső 9 fillérrel, addig tudok gyülekezetet, hol a 205 kor. perselygyűjtelékből 55 fillér esik minden lélekre, tehát minden vasárnapra egy, s.még az ünnepekre is egy fillér, a csecsszopóktól is. E példa világos bizonysága annak, hogy szükséges volna, a kerületi hitélet teljes képének felmutatása ós a gyülekezetek papjainak teljes tájékoztatása végett a perselyek és adakozások adatait gyülekezetről-gyülekezetre Összeállítani, a mi azután a püspöki jelentés függelékeképen jelennék meg a jegyzőkönyvben. Az építkezések szintén az önkéntes adakozások rovatába tartoznak, méltók volnának tehát a külön-külön felemlítésre. így azután különös gyönyörűséggel sétálnánk a kerület gyülekezeteinek kertjeiben, látván a gyülekezet angyalának szárnya rebbenése által előidézett mozgást, a hitnek növekedését, virágozását, gyümölcsét. Szépen emlékezik meg a püspöki jelentés az Ür elhunyt szolgáinak seregéről is. De mintha hiány volna itt is az elhunyt tanítók megemlítésének elmaradásával. Pedig voltak derék munkásai az istenországának azok soraiban is. Nem volnának-e méltók azoknak néma porai egy megemlékezésre? Azután az újonnan jötteknek is jól esnék egy kis „Isten hozott". A püspöki jelentés után jönnek a határozatok sorba; kereken 229. Hatalmas numerus! Nem szándékom végigmenni e számtömegen, csak a 22., 23., 30., 36., 45., 46. számú határozatokat illetőleg van egy tiszteletteljes elvi kérdésem, mely a mult tapasztalatain alapszik. A gyülekezetek lelkészeire utalásnak ugyan van-e valami kötelező ereje ? A mult nem felel igennel. Elvileg helyes és szükséges eszmékre sokszor hozott már üdvös határozatot a kerület, de soha se tétetett külön intézkedés, hogy a lelkészek az illető határozatokat végre is hajtsák. A lelkészek azután, ha elolvasták is azokat, a teendők felőli teljes tájékozatlanságuk miatt csak tudomásul vették, de csak itt-ott teljesítették. Nem gondolja-e szerkesztő úr, hogy a lelkészeknek az illető pontok fejlett hozott határozat és utasítás kiadása nélkül a kerület csak bekötötte a liozzáfolyomodók szemét, szépen határozott: s ezzel mindent megtett.1 A 32. és 34. pont felett sem lehet elsiklani szó nélkül. Igen üdvös dolog felett mondott ítéletet a kerület ezekben hozott határozataival. A perselykérdés kerül itt szóba. Az egyik persely felfelé, a másik le felé van irányítva, szóval teszi a maga Kálváriaútját, míg végre hozzánk ér! S mi mit csinálunk vele? Nem igen merjük kihirdetni. Hiszen szegény perselypénz igen igénybe van már véve. Gyámpénztár, Nagypénteki társaság, domesztika, folyamodó egyházak sokan, most lelkészárvák, majd a Bethlen-kör stb. stb. — hiszen mind nagyon üdvös, de tudom, hogy népünk türelmének újabb próbáratétele lesz ezek kihirdetése. Egy másik tapasztalatom : hogy a kerület sohase ellenőrizte hozott határozatainak tényleg megvalósítását, vagy lomtárba helyezését. Ez is még jobban bizonyítja, hogy a kerület határozatai sokszor csak a jegyzőkönyv vastagabbá tételére szolgálnak ! A többiről majd máskor. Balatoni 1. MISSZIÓÜGY. A keresztyén diakónia. (Folytatás és vége.) Ezeknek, már meglevő intézményeknek erősítését minden, tőlünk telhető eszközzel elő kellene mozdítanunk. A diakonissza a ker. belmisszió körében, ennek szinte minden ágában nélkülözhetetlen és senki más által nem teljesíthető munkát végez. Minden belmissziói munkát tulajdonképen a kiáltó szükség hoz létre. És mily sokfelől hangzik az egyház 1 De nagyon is gondolom és látom. Szerk.