Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-06 / 6. szám

a konventnek az egyházi VII. t.-cz. 30. §-ában adott végrehajtási felhatalmazás keretébe a kérdés eldöntésére való jogosultságot kissé nehéz lesz beleszorítani: mégis azon meggyőződésben vagyunk, hogy a kérdés elől kitérni nem lehet s a konvent döntésének irányadó szempontja csak egy lehet: a katekheták jogos érdeke. Mert a mai állapot fenntartása, a jogosított tagság álláspontja mellett csak azon néhány egyházközség érdekét lehetne felhozni, mely a vallástanító-lelkésze után járó évi 2% fenntartói járulékot önként megajánlani ma nem hajlandó. De az ilyen szűkkeblűség — igénytelen véleményünk szerint — nem érdemel támogatást. A katekheták jól felfogott érdekének a kötelező tagság intézménye felel meg. A vallástanító -lelkészek java része már ma is tagja az intézetnek s így ezekre a kötelező tagság nem jelentene mást, mint némely esetben a fenntartói járulék áthárítását az illetékes vállakra: egyházközségeikre. Azokra nézve pedig, kik az intézetbe gyülekezeteik szűkkeblűsége miatt be nem léphettek, lehetővé válnék az annak áldásaiban való részesedés és mindnyájukra nézve megadatnék a lehetőség, hogy a kerületi és egyházmegyei segélyeket már ma igénybe vegyék s ne legyenek kénytelenek majd később, rendes lelkészekké válván, tetemes járulékaikat talán évtizedekre visszamenőleg is, külső segítség nélkül, kongruájukból való levonások útján törlesztgetni és ellenséget látni abban az intézményben, mely a sors csapásaitól való aggodalmaktól akarja őket megszabadítani. De mivel semmi sem gyűlöletesebb, mint az akaratunk ellenére való boldogítás, kérdem: mit szólnak ehhez a katekheta urak? Dr. Benedek Zsolt. KÖNYVISMERTETES. A Herzog-féle prot. reálencziklopédia. Ezen nagyszabású mű a 21-dik és a tárgymutatót tartalmazó 22. kötet megjelenésével harmadik kiadásában most már megint teljessé lett, a mi a theol. irodalom terén valósággal korszakos eseményszámba megy. Aaért méltó, hogy röviden e lapok hasábjain is beszámoljunk róla. Az erlangeni egyetem luth. theol. fakultásán, Bajorországnak pfalzi uniált egyházára való tekintettel, fennáll egy ref. theol. tanszék is. Ennek tanára volt Herzog, ezen reálencyklopédia megalapítója. A mű első kiadása 54 évvel ezelőtt kezdett megjelenni, s már kezdettől fogva tüköré akart lenni az egész prot. theologiának és így luth. és ref., pozitív és liberális, német és más nemzetbeli, sőt profán szerzők is írták meg, terjedelmes részletességgel, valóságos kis monográfiákban az egyes czikkeket. Már a második kiadástól fogva Hauck Albert erlangeni, majd később lipcsei egyetemi tanár vette kezébe a mű kiadását és ugyancsak ő adta ki az imént befejezett harmadik kiadását is. Azt lehet mondani, hogy a reálencyklopédia minden újabb kiadása mindig újabb haladást tudott felmutatni, és annyi bizonyos, hogy a mostani harmadik kiadás is teljesen a theol. tudomány mai színvonalán áll. És hogy egyhamar el se avuljon, a szerkesztő és kiadó már most elhatározták, hogy a legközelebbi években még pótló köteteket fognak kiadni, melyek a régebben megjelent czikkeket az azóta nem pihenő theol. munka színvonalára fogják emelni. Az előttünk fekvő 20. és 21. kötet is visszatükrözi az egész mű képét, szellemét. Mind a két kötet épúgy feltünteti, különösen a történeti theologia nagy haladását és termékenységét, mint az előző kötetek. Találkozunk itt is sok egyháztörténeti alakkal, teszem a különböző nevű pápákkal; a reformáczió korából első sorban Zwinglível, a kiről Giider. majd Stáhelin R. nyomán Egli írt. E czikk 41 lapra terjed. Megemlítendő az a sok újabbkori theologus is, mint Twesten, Uhlhorn, Vilmar, Vinet, Volck, Walther, Weizsacker, Knier, a polyhistor Zöckler, a belmisszió atyja Wichern, a korán elhúnyt radikális Wrede stb., a kikről legtöbbnyire olyanok írtak, a kik hozzájok közelálltak vagy életüket, munkásságukat jól ismerték. Természetes, hogy szükséghez képest vannak a két kötetben bibliai, különösen ó testamentomi czikkek is, főleg Benzinger, Orelli, Kittel, Kautzsch, Beer tollából. Az új szövetségi czikkekből kiemeljük Feine-ét a glossolaliáról, a nyelvbeszédről. Aránylag sok a rendszeres theologiai czikk e két kötetben. Kiemeljük Kirn czikkét a szentháromságról, a kiengesztelésről és az újjászületésről, Seeberg dolgozatait a csodáról és Isten igéjéről. Runze az akarat szabadságáról és a halhatatlanságról, Káhler az erényről, Hunzinger az ubiquitásról, Kunze az érdemről, Lobstein a gondviselésről s Kieme a jó cselekedetekről írt. És ha nem azonosíthatjuk is magunkat minden czikk fejtegetésével, azt mondhatjuk, hogy mindegyik magán viseli a szerzők szakavatottságának bélyegét. Természetes, hogy minket különösen érdekel az a két czikk, mely hazánkra vonatkozik, t. i. a 20. kötetben Müller erlangeni ref. theol. tanár czíkke a magyar konfessziókról és Révész Kálmán czikke Magyarországról, melyet Balogh Ferenez írt volt és ő mostan átdolgozott. Az előbbi czikk tárgya az egervölgyi hitvallás, azután az átvettek: Béza Confessiója és Bullinger Confessio helvetica posteriorja, tehát csupa ref. egyházi hitvallások, míg a hazai ev. egyház hasonló hitvallást alkotó működéséről (Confessio pentapolitana, heptapolitana) nincs szó. Révész czikke Magyarország különböző egyházainak statisztikáját és életét ismerteti. Befejezésül szól a magyar protestánsok egyházi, irodalmi munkásságáról. A 22. kötet 482 kéthasábos lapon adja a 21 kötetes mű részletes és alapos név- és tárgymutatóját, mely azt könnyen és gyorsan használhatóvá teszi. A tárgymutató előtt 36 lapon fel van sorolva a több mint 400