Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

falragaszokon szólítják fel, hogy szabadelvű lelkészt kö­veteljenek maguknak. Az egyháztanács azonban nem enged, meggyőződése ugyanis az, hogy a szabadelvű lel­készek működése nem nagyon mondható áldásosnak a hitélet emelésére nézve. Hamburg evangélikus templomai is azt bizonyítják. A város három előkelő, fő templomá­ban pl. a szabadelvű hitszónokoknak vasárnaponkint alig akad 50—100 hallgatójuk, a pozitiv irányú lelké­szek beszédeit azonban tízszer annyian is hallgatják. A szabadelvű lelkészek híveitől nem egyszer lehet hal­lani ilyenféle beszédet: „Minek menjünk mi a templomba, már akkor inkább olvassuk odahaza Goethét vagy pedig kimegyünk a természetbe és ott keltjük lelkünket áhítatra". Haeckel Ernő kilépése az egyházból. Haeckel Ernő, jénai tanár kilépett az evangélikus egyházból, hogy a monizmus híveit hasonló cselekedetre buzdítsa. 0 maga ezeket írja a „Berliner Tágeblatt"-ban : „Bensőmben ezt a kilépésemet már ötven évvel ezelőtt megcselekedtem, mikor meggyőződtem tudományos kutatásaim alapján arról, hogy a keresztyén vallástételek nem fogadhatók el. Most azért lépek ki nyilvánosan is, mert családi körülményeim úgy követelik." Más újságok azonban nem ezt említik indítóokul. Azt állítják ugyanis, hogy Haeckelt a kleri­kális és konzervatív sajtó folytonos és éles támadásai késztették erre a lépésre. Az evangélikus Kepler-szövetség és a jezsuita Sz. Tamás-szövetség évek óta azzal vádol­ják a tudós jénai tanárt, hogy meghamisította a tudo­mányt ismert embrio-képeivel. Haeckel a jezsuiták táma­dásaira röpirattal készül felelni, melynek czíme lesz: „ Gandalion, ngilt válasz a jezsuiták vádjaira Portugália. Az új kormány erélyesen megkezdette munkáját a klerikálizmus ellen. A szerzetesek vagyonát már min­denhol lefoglalta. A szerzetesi vagyon hovafordításáról a parlament rövid időn belől határozni fog. A miniszter­tanács elhatározta, hogy a kultuszkiadásokat tetemesen csökkenteni fogja és csak azokat a papokat fogja az állam fizetni, a kiknek más oldalról semmiféle jövedel­mük sincs. A főpapok: érsekek és püspökök az állam­tól nem fognak kapni seminitse, valamint azok a papok se, a kik hivatalukhoz az új köztársaság kihirdetése után jutottak. Az államnak az egyháztól való teljes el­választása nemsokára bekövetkezik. Oroszország. Protestáns felekezetek elnyomása. A belügyminisz­ter rendeletet bocsátott ki a protestáns felekezetek ellen. A protestánsok csak azokon a helyeken hirdethetik az evangéliumot és fejtegethetnek vallási kérdéseket, a hol már letelepedett híveik nagyobb számban vannak és ez esetben is csak a saját templomukban vagy imaházuk­ban. Ha valamely községben számuk igen csekély, akkor a kormányzó engedélyéért kell folyamodniok, valamint akkor is, ha kiskorúak számára tartanak istentiszteletet vagy vallásos összejövetelt. Ha pedig szabad ég alatt akarnak összegyűlni, egyenesen a belügyminiszterhez kell fordulniok. Ez a rendelet nem egyéb, mint az 1905. évben kihirdetett vallásszabadság kerülő utakon való megszorítása. A ki ugyanis az orosz viszonyokkal ismerős, az nagyon jól tudja, hogy ilyenféle engedélye­ket nem igen szokás megadni. Féltik -az államvallást és a helyett, hogy szellemi erőkkel támadnának a vesze­delmesnek ítélt protestantizmusra, rendőrszuronyokra gon­dolnak. Nagybritánnia. Brighton városában két anglikán lelkész leköszönt állásáról ós a római katholikus egyházba lépett be. El­határozásukat azzal indokolták, hogy anglikán püspökük nem engedte meg nékik az oltáriszentség közimádásra való kitételét és tiszteletét, úgy, a mint az a róm. kath. egyházban szokásos. A városban az anglikánok elítélik a lelkészek cselekedetét. Ok is hiszik ugyan Jézus Krisz­tus valóságos jelenlétét az oltáriszentségben, de viszont meg azt erősítgetik, hogy a püspöknek joga, sőt köte­lessége a szertartásos újítások megakadályozása. Az angli­kánok az ő vallásukat tartják Anglia katholikus vallá­sának és a római katholikus egyházat pedig szakadár (schizmatikus) egyháznak nevezik. Azért is az említett két lelkész kilépését nngy vétségnek minősítik. Hittérítők világ gyűlése és az anglikánok. A canter­bury-i érsek az Edinburgban tartott világgyűléshez igen szivólyes üdvözlő szavakat intézett. Tagjait Krisztus küzdő anyaszentegyháza tagjainak, munkásainak nevezte, a kik Krisztus földön levő társaságának szintén hozzátartozói. Az érsek üdvözlő sztivai és szavainak szivélyessége so­kaknak nem tetszett a magas egyház hívei közül. A „Church Times"-ban, mely az anglikánok egyik sajtó­közege, a következő közleményt olvashatni munkatársa tollából: „Be kell vallanom, hogy igenis vannak eret­nekek és szakadárok (schizmatikusok). Es ha meggyő­ződném arról, hogy az anglikán egyház a lutheránusokat, a kálvinistákat, a baptistákat stb. Krisztus küzdő egy­házának és földi társaságának tagjaiul ismeri el, nyom­ban kilépnék az anglikán egyházból." Ezek a méltatlan­kodók azt tartják ugyanis, liogv csakis az anglikánok, római katholikusok és görögkeletiek tagjai Krisztus egy­házának és hogy csakis ezekben az egyházakban talál­ható meg az „apostoli leszármazás1 1 (successio apostolica) és csakis ezek az egyházak őrzik a krisztusi hagyomá­nyokat és birják Krisztus Ígéreteinek beváltását. Dr. T. I. NEKROLOG. DÁNYI GÁBOR 1840--1910 Ez év november 1-én a magyar református Sion­nak ismét nagy vesztesége lőn. Dányi G-ábor kiscsány­oszrói lelkész, felsőbaranyai esperes, dunamelléki egy­házkerületi tanácsbíró, zsinati képviselő meghalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom