Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

Dányi Gábor Újvidéken, 1840 augusztus 27-én született. Édesatyja Dányi Gábor előbb újvidéki, majd laskói, végül gyöngyösi lelkész, édesanyja Mihó Judit volt. Középiskolai tanulmányait folytatandó, a debreczeni főiskolába ment, hol az abszolút kormány által kötelezővé tett érettségi vizsgát, 1857-ben az első érettségizők között, kitűnően tette le. A testi-lelki szép ajándékokkal megáldott ifjú ekkor még csak 17 éves volt. A család1 hagyomány, a hajlam, a hivatottságérzet a lelkészi pályát jelölték olyanul, hol a magas, nyúlánk, szelídarczú s csengőorganumu ifjú, szive-lelke nemes ideáljait legjobban érvényesítheti. A theologiai tanulmányok végzése czéljából az ország szívébe, Pestre ment, hova a dunamelléki egyházkerület papnevelő intézete csak pár évvel előbb vitetett át, hosszas küzdelem s szenvedélyes harcz után Kecskemétről. Ez időben a pesti theologiai ifjúság nevelésében, tanításában személyesen résztvettek a protestáns egyház akkori legkiválóbb erői: Török Pál és Székács József. Az ifjú Dányi e nagyok lábainál ülve, szedte fogékony lelkébe az evangéliumi örök igazságokat, s tanulta meg a multak nagy küzdelmeinek tanulságait. Az akkori pesti theol. tanárok, sőt maguk Török és Székács is, gyakran hívták asztalukhoz a növendékeket, hol nemcsak a test, hanem a lélek is gazdag táplálékot kapott, melynek felemelő emléke Dányi lelkében egy félszázad multán is fel-felcsiJlant; a melyről később is mindig oly nagy szeretettel, hálával emlékezett. Theológus korára esett a protestáns egyháznak s ezzel együtt a magyar nemzetnek a császári pátens elleni nagy küzdelme. E nagy küzdelemnek közvetlen szemlélete, a nagy vezérférfiaknak közvetlen ismerése mély nyomokat hagyott az ifjú Themotheus Dányinak lelkében. Ekkor szedte lelke kincsei közé azokat a történelmi igazságokat, jogi érveket, melyek egyházunk autonómiáját körülbástyázzák; melyeknek aztán egyik legalaposabb ismerőjévé, hirdetőjévé lett, s bátor bajnokául mindvégig megmaradt. Az I-ső papi vizsgát 1862-beu tette le kitűnő sikerrel; majd a II. vizsgát 1863-ban, mint első jeles. Három évig Alsóbaranyában Daróczon, ugyancsak három évig Kölkeden káplánkodott. 1868-ban Felsőbaranyába, Nagytótfaluba helyeztetett helyettes-lelkészül, hol ugyanazon évben rendes lelkésznek meg is választatott. A hatalmas termetű nagytótfalusi ifjú pap eljár szorgalmasan az egyházmegyei gyűlésekre, hol szerényen meghúzódva hallgatott, figyelt. A gyűléseken s a nagytótfalusi szerény paróchia falai között tanulva, olvasgatva gyűjtötte, mint szorgalmas méh, azokat a jogi, egyházkormányzási ismereteket, melyeknek később oly bámulatra méltó tudójává vált. A felsőbaranyai népes egyházmegyében, hol majd mindegyik pap egy-egy Pálnak, egyegy Demosthenesnek, egy-egy Yerbőczynek képzelte magát s az egyházmegye zöld asztalát személyes torzsalkodás színhelyévé tették : Dányi kezdetben csak csendes szemlélő maradt, az ő kontempláló lelke nem kivánt belemerülni a szóharczba. A kiváló tehetség azonban rövid időn belül méltányló elismerésre talált. 1873-ban megválasztották árvagvámnak, s ezután gyorsan halad a hivatali ranglétra lépcsőin, 1875-ben egyházmegyei gyámpénztárnok lesz; 1876-ban megválasztják egyházmegyei tanácsbírónak; 1882-ben zsinati pótképviselőnek. Mint egyházmegyei pótképviselő gyakran felkerül a kerületre, hol csakhamar felismerik a Dányiban rejlő nagy jogi elmét, törvény-szabályrendelet ismerőt és 1893-ban megválasztják egyházkerületi tanácsbírónak. 1894-ben az egyházmegye közbizalma az esperesi székbe emelte, s megválasztotta az ismételt tisztújítások alkalmával is. Az 1893/4. évi I-ső budapesti és az 1904—7. évi II. budapesti zsinaton, mint rendes zsinati képviselő vett részt. 1888-ban az egyházmegye népességre második gyülekezete : Kiscsány-Oszró választja meg lelkipásztorul, hol haláláig maradt. Családi fészkét, a mint rendes lelkésszé választatott, iparkodik megalkotni: nőül vévén a kecskeméti egyházmegye főesperesének, Miskolczi Szígyártó Istvánnak művelt lelkű leányát: Amáliát. Házassági frigyüket két fiú s egy leánygyermekkel áldá meg a Mindenható; kik közül azonban a legidősebb fiú — szülői mérhetlen fájdalmára —- ifjúsága virág korában, a földi küzdelmek hónából átlépett az örökélet hazájába. íme ezek, egy nemesen töltött élet főbb eseményeinek jelzőoszlopai. Törvényismerete bámulatos volt. Valamennyi egyházi törvény, konventi, kerületi, egyházmegyei szabályrendelet, jegyzőkönyvi határozat; másfelől állami törvény, miniszteri rendelet, utasítás, kúriai döntvény, a melyik csak némileg is összefüggésben van az egyházi és iskolai élettel, mind-mind bevoltak raktározva hatalmas agyába. Az utóbbi 12 év alatt, midőn szemei meggyengültek, családjának valamelyik tagjával, vagy káplánjával olvastatta fel egyszer-kétszer az újabban hozott törvényeket, elvi határozatokat, jegyzőkönyveket stb. és csodálatosan erős emlékező tehetsége bevéste azokat agyának sejtjei közé kitörölhetetlenül. Nem volt ékesszavú szónok, ki az érzelemre hat s magával ragad. Az ő fegyverei: a gyakorlati élet széles körű, mélységes tapasztalata, a dolog lényegére ható józan ész, a jogi tudás, a törvényismeret voltak. Ezek birtokában állott mindenkor a küzdő porondon s győzte meg az elméket. Midőn a kerületi gyűléseken egy-egy tárgy felett megindult vitában előszedték már az ékesszólás minden fegyverét: Dányi felállott, az ő hatalmas, de már meghajlott alakjával, szemein a jellegzetes, sötét, kerek szemüveggel, — mint egykori nagy államférfiúnk,. Tisza Kálmán — s megszólalt: Úgy gondolom, főtiszt, egyházkerület, e tekintetben van már intézkedés, szabályrendelet, jegyzőkönyvi határozat, mely így szól... Mérget lehetett rá venni, hogy az általa jelzett jegyzőkönyvben, a megjelölt helyen, lapon, szórói-szóra az állott