Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

kilépő is belátja, hogy a Társaságnak igaza van, mikor lapjainak, könyveinek az árat behajtja. A hátralékok kegyelmes kezelése elkedvteleníti a rendesen fizető tagokat, mert tudják, hogy emiatt rövidséget szenvednek. Felszólalásomat ajánlom a m. t. választmány figyelmébe.* Kapoly. Túri Károly. KÜLFÖLD. Svájcz. Drews Arthur Zürichben. A nagy hírnévre vergődött karlsruhe-i tanár legutóbb Zürichben, a városházán tartott előadást, mintegy 1500 munkásember előtt. Előadásának czímét ez alkalommal megváltoztatta és azt fejtegette: „Él-e Jézus és ha él, milyen értelemben?u Mindenekelőtt a német szabadelvű theologusokat támadta. Ezekkel szemben az előadó tanár azt állította, hogy az istenségétől megfosztott Jézusnak nincs mélyebbre ható vallási jelentősége, mert nem lehet az emberiség Megváltója, nem játszhatja a békéltető szerepet Isten és ember között. Szerinte a történeti Jézusnak tudományos szempontból nincsen sok értéke, mert maguk a theologusok is különfélekép vélekednek róla. A hívők belső, lelki élete, a kik Krisztus szerint élnek, még nem bizonyítja az ő történeti valóságát. Drews tanítása értelmében nem szükséges más megváltás, mint az önmegváltás, mely abból áll, hogy az ember maga megbékül a megsértett istenséggel, a kit szívében hord. — A tanár előadása nagyon tudományos színvonalon mozgott és hallgatói közül alig akad egy-kettő, a ki bölcselkedésében követhette volna. Most nem tagadta Jézus létezését, mint más ízben szokta, csak arra törekedett, hogy történeti személyisége iránt kételyeket támasszon. Ellenfeleit meg arra szólította föl, hogy bizonyítsák be Jézus történeti létezését. A fölolvasás után, mely másfél óráig tartott, négyen szólaltak föl ellene; három theologus, Köhler, Ragaz és Diem és egy Hafka nevű munkás. Hafka erőteljes érvekkel védte Jézust, mint a ki az emberiség legjobb barátja és a ki örökké élni fog. A munkások a fölszólalókat zajos tetszésnyilvánítással jutalmazták. Meglátszott az egész közönségen, hogy dr. Drews nagyon kevés hívet szerzett magának Zürich városában. Flournoy tanár Tolsztojról. Flournoy, a ki a genfi egyetemen a lélektant adja elő, a Theologiai Tudományos Társaságnak ülésén Tolsztojról tartott fölolvasást. Értekezésének czíme volt: Tolsztoj lélektani fejlődése (Vevőlution psychologique de Tolsto'i). Bevezetésében fölemlítette, hogy dr. Mariani, Lombroso egyik tanítványa határozottan kimondotta Tolsztojról, hogy epileptikus és mint ilyen, folytonos visszafejlődésének áldozata. Flournoy, a nagy orosz író nyilatkozataiból kiindulva, maga is vallja, hogy az író ifjúsága folyamán nagy idegbajon * A választmány a közgyűlés jóváhagyásával már meg is tette eziránt a lépéseket. Szerk. ment át, de tagadja, hogy valóban epileptikus volt. Volt ugyan rendellenesség az idegzetében, de az nem akadályozta abban, hogy lélektanilag véve: erkölcsileg és szellemileg ne fejlődjék. Fejlődött is és végre eljutott lelke benső békéjének a birtokába. Előadó szerint az orosz író olyan eszményi életmódot sürgetett, a melyre az ember — tekintve gyarlóságait — soha el nem juthat, de a mely valóban a legszebb, legmagasztosabb, az emberhez legméltóbb volna. Tolsztoj az emberiség egyik legnagyobb lángelméje volt, a mit Lombroso is szívesen elismert róla. Belgium. A csodatevő Antal. A brüsszeli kamarához százhatvanezer aláírással ellátott emlékiratot terjesztettek, a melyben azt kérik, hogy nyilvánítsák törvényessé az „Antal tiszteletét". Ez az Antal egyszerű bányamunkás volt, a ki spiritiszták közé keveredett, kitűnő médium lett belőle és most fogadja a szellemek látogatását. A szellemek egy új vallást közvetítettek neki és a gyógyítás adományában részesítették. Miután a hívők nagy számban sereglettek köréje, két év előtt Jemeppeben templomot építtetett, melyhez egy hét alatt összeszerzett százezer koronát. Itt él híveivel, kiknek száma egyre növekedik. A betegekért végzett szolgálatok fejében nem fogad el pénzt és ma is oly szegény, mint az új vallás megállapításakor volt. Azt hirdeti, hogy a jóságnak kell az egész világot kormányoznia, meg hogy az emberi testből jó és gonosz befolyások sugárzanak ki, a melyek eltérő erősségűek. Németország. A császár beszéde. A német császár a benczés barátok beuroni zárdájában — mint a „Germania" írja — a többek közt ezeket mondotta a benczés apát üdvözlő szavaira: „ Uralkodásom kezdete ótá egyik törekvésem az volt, hogy támogassam birodalmomban a benczéseket, mert észrevettem, hogy erős támaszai a vallásnak és hogy kiválói fejlesztői az egyházi zenének, művészeteknek és tudományoknak. Önöktől is elvárom, hogy ragaszkodjanak ősi hagyományaikhoz és kérem Önöket, legyenek munkatársaim a vallás védelmezésében, mely a nép javait szolgálja. Ez annál szükségesebb, mert a XX. század olyan veszedelmes eszméket karolt föl, melyeket csak a vallás és Isten segítségével vagyunk képesek visszaszorítani. Az minden törekvésem, hogy a nép tisztelje az oltárt és a trónt. Ez a kettő összetartozik és nem szabad szétválasztani." Harcz lelkészválasztás alkalmából. Hamburg Eimsbütlel nevű városrészében az elhunyt Schmalz lelkipásztor helyébe új lelkészt készülnek választani. Az egyháztanács, melynek tagjai túlnyomóan a pozitiv irányhoz tartoznak, hat lelkészjelöltet ajánl az evangélikus egyházközségnek megválasztásra. Mind a hatan a pozitiv irány emberei. A szabadelvű irányhoz szegődölt hívek e miatt rendkívüli módon el vannak keseredve és élesen támadják az egyháztanácsot, a híveket pedig újságok hasábjain és