Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

az újabbak beteg, Nietzsche és Hartmann elavult Jézusáról, hanem a szocziális, a buddhista-aszketikus és a modern liberális Jézus-képről is. Es szerző mindegyiknek fogyatkozásait kiemeli. Nem kevésbbé fontos a többi füzet tartalma is. A 7. füzetben Caspari erlangeni magántanár a farizeusokról értekezik, a 8. füzetben Heinrici lipcsei tanár fejtegeti a hellenizmus és a keresztyénség viszonyát. A 9. füzetben Kögl tárgyalja a tékozló fiú példázatát, melyet újabban ki szeretnek játszani azzal a keresztyén felfogással szemben, hogy Isten a Krisztus érdeméért bocsátja meg bűneinket. Végül Lotz erlangeni tanár kimutatja a 10. füzetben, hogy Ábrahám, Izsák ós Jákob nem csak népek személyesítői, hanem történeti személyek voltak, kik valóban éltek. Ez a rövid tartalmi áttekintés is mutatja bibliai füzeteink fontosságát, értékét. Sokszor a legidőszerűbb, máskor azonban oly kérdéseket is tárgyalnak, melyek nemcsak épen pillanatnyilag érdekesek, hanem mindig azok maradnak a gondolkodó keresztyén előtt. Ha még ehhez hozzávesszük a komoly, egyházias szellemet, mely e füzeteket áthatja és azt a tényt, hogy egyúttal a tudomány mai állását is híven visszatükrözik, vagy legalább is avval szemben állást foglalnak, azt mondhatjuk, hogy oly vállalattal van e füzetekben dolgunk, a mely megérdemli érdeklődésünket, támogatásunkat. Azért is melegen ajánljuk megszerzésüket és tanulmányozásukat. Megkell még jegyeznünk, hogy bibliai füzeteink Runge Edwin könyvkiadóhivatalában jelennek meg Grosslichterfeldeben, Berlin mellett, de megrendelhetők minden hazai könyvkereskedésben is. A régi és az új erkölcstan, Key Ellen, Forel és mások nálunk Magyarországon is ismeretesek a házasság és az avval összefüggő kérdések terén való reformtörekvéseikkel. Ezzel a mozgalommal foglalkozik Seeberg Rajnalcl berlini tanár könyve (Sinnlichkeit und Sittlichkeit. Dritte Auflage. Berlin, Trowitzsch und Sohn 1909, 60 1. Ára 1'44 K). Előadja az ú j erkölcstan elveit s felfedi belső ellenmondásait. Azután világosan szemünk elé állítja a régi erkölcstant és védelmezi az egynejűséget. Arra az eredményre jut, hogy nekünk mai napság nincs szükségünk új eszményekre a házassági életet illetőleg, de igenis a régi erkölcstan erkölcsi eszményeinek felelevenítésére és a mindennapi életben való megvalósítására. Seeberg mint jeles ethikus ismeretes ; annak bizonyul ebben a könyvében is, de a mellett ismeri a modern ember vágyait, érzelemvilágát és itt is tekintetbe veszi. Könyve azért minden modern ember kezébe való és úgy van megírva, hogy mindenkinek kezébe is adható. Stílusa is olyan, hogy fejtegetéseit minden művelt ember megértheti. A ki ezért ezen a fontos erkölcsi téren tájékozódni és határozott s mégis korunk kívánalmaival számoló állaspontra akar jutni, annak ajánljuk e könyvet, mert meg vagyunk győződve, hogy az e tekintetben jó szolgálatokat tehet. Dr. D. Gy. BELFÖLD. A MPIT. hátralékosairól. A MPIT. 19,000 korona hátralékához vagyok bátor, mint érdekelt fél, hozzászólni. A magyar ember irodalompártolása régente abból állott, hogy a kevésszámú könyvvásárló hazafiaktól elkérte a könyveket olvasás végett, azokat azonban gazdájuknak vissza nem adta. E magyar típushoz most egy újabb típus járult, a ki szintén tud könyvet szerezni. Beáll tagnak több irodalmi társaságba, melyektől kap lapokat s könyveket; tagsági díjat azonban nem fizet. Könyvei, folyóiratai egyre szaporodnak, de ő rendületlenül megmarad a nemfizetés elve mellett.* A hazánkban lévő számos irodalmi társaság között az ilyen tagok tekintetében vezet a mi kedves MPIT-unk, a mi felett valóban nem is lehet csodálkozni, mert oly kesztyűs kézzel kezeli ezt az ügyet, hogy én azon csodálkozom, hogy csak 19,000 korona még a hátraléka. Azelőtt a Társaság megtett legalább annyit, hogy Evkönyvében közölte a tagok neveit és hátralékuk összegét. Hejh! de a hátralékosok között voltak nemcsak szegény falusi papok, hanem nagytiszteletű, nagyságos, sőt méltóságos urak is. Hogy ezen uraknak ne kelljen magukat szégyenleniök, a MPIT. már öt év óta egyáltalán nem közli a tagok névsorát, természetesen a hátralékokat sem. Pedig nagyon érdekes olvasmány volt az, többet ért akárhány gyenge czikknél. Az 1905-iki évkönyvben még ki van nyomatva a névsor is, a hátralék is. A hátralékosok között voltak a kimutatásban olyanok, a kik 13, sőt 16 év óta, tehát kezdettől fogva nem fizettek semmit. Könyvet, Szemlét azonban mindig kaptak. Kap most is minden hátralékos. Nem hiszem, hogy volna az országban még több olyan naiv irodalmi társaság, melyet ennyire be lehetne csapni. Tisztán csak az fizet itt, a ki akar. Ha pedig az ilyen hátralékos meghal, egyszerűen leírják a hátralékát. Mint érdekelt fél szólalok fel a hátralékok eme helytelen kezelése ellen. Hiszen ezek az urak a rendesen fizető tagok zsebére olvasnak lapot és szereznek könyveket, mert a Társaság mi rajtunk veszi be a veszteségeit. Rend nélkül semmiféle társaság fent nem maradhat, Rendet kell behozni a MPIT-ba is. Nézetem szerint egy utolsó felszólítás után be kell pörölni minden hátralékost, személyválogatás nélkül. Néhányan majd neheztelni fognak érte s tán olyanok is lesznek, a kik kilépnek sorainkból; de mindenki, bizonyára még az esetleg * Ilyen típusok — fájdalom! — a lapelöfizetők (?) között is akadnak! Szerk.