Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

állítja középpontba. Ezzel pedig mind egyházkerületében, mind a magyar ref. és általában protestáns igehirdetésben magasabb fejlődést jelent. Nekünk két kifogásunk van a Ravasz igehirdetésének tartalma, az abban megjelenő Jézus-kép ellen. Az egyik az, hogy túlságosan az alanyi eszményelvü bölcsészeti műnyelv öltözetében jelenik meg. A másik pedig az, hogy a keresztyén kijelentés az egyetemes kijelentéstől, a zsidó-keresztyén üdv-, illetőleg vallástörténet az egyetemes üdv-, illetőleg vallástörténettől elszigetelten tűnik föl ebben az igehirdetésben. Az egyetemes vallástörténetben, a világ vallásos fejlődésében való helye és jelentősége nincs kitüntetve. Pedig szerintünk, legalább az adventi beszédekben, de másokban is, különösen a művelt közönség előtt tartott beszédekben fel kell tüntetnünk Jézust és a keresztyénséget az egyetemes üdvkeresés, az általános vallástörténet világításában. Ravasznál az alapvető tényező, a személyes átélés megvan, de majdnem a Ritschl-féle theologia és igehirdetés kizárólagosságával, Jézusnak az egyetemes emberiség üdvtörténetében való jelentőségét mellőzi vagy háttérbe szorítja. Történelmi egyéniségelvűségében itt az utóbbi nagyon háttérbe szorítja az előbbit. Az előbbinek egyetemessé terjesztésével, egyetemes vallástörténeti távlattal és összehasonlítással lehetne és kellene ezen a hibán segíteni. A kötet jól választott czímének megfelelőleg Jézus alakját állítja elénk az élettel való sokféle vonatkozásában. A kötet 22 egyházi beszédet, illetőleg beszédvázlatot, 3 elmélkedést, 2 bibliamagyarázatot, 1 lélektani rajzot, 2 esketési beszédet és 2 síri beszédet foglal magában. Az egyházi beszédek az egyházi év rendje szerint vannak készítve és elrendezve : 3 adventi (Megújulás, Zakeus, Az alázat), 1 karácsony második napi (Jákób álma), 3 vízkereszt után való, 1., 2. és 3. épifániai (A kánai menyegző jele, A nyugalom, Jézus megkísértései), 3 passziói (A mi menedékhelyünk, Péter, Csodatevő kereszt), 1 nagy csütörtöki (Utolsó vacsora), 1' húsvéti elmélkedés (Mária Magdolna), húsvét után való, quasimodo (A megfeszített Krisztus), pünkösti (A Szentlélek ajándékai), szentháromság-vasárnapi (Az emlékezet), iskolai évnyitási (A drága gyöngy), reform ácziói (íme, én mindeneket megújítok), alkalmi, egyházi értekezlet közgyűlésére (A megdicsőülés), 5 közönséges (Egyedül, Jézus küldetése, A keresztyén ember útlevele: I., II., III. lap). A beszédek közül vázlatosan vannak kidolgozva „A kánai menyegző jele", „Péter" és „Jézus küldetése". A beszédek között említett elmélkedésen kivül van még 2 (Az öröm, A siralmak völgye). Azonkívüli 2 bibliamagyarázat (Hágár, Péter vallástétele), 1 alapigés és 1 alapige nélkül való esketési beszéd és a Gyarmathy Zsiga és Zsigáné fölött mondott 2 síri beszéd. Mindezek közül máisokat ismerünk, részint a Ref. Prédikátori Tárból (Megújulás, A megfeszített Krisztus és az alapige.nélkül való esketési beszéd), részint a Ref. Szemléből (Jézus megkísértései, A mi menedékhelyünk, Mária Magdolna, Az emlékezet, íme. én mindeneket megújítok, Hágár, Az öröm, Pál, A siralmak völgye stb.), részint a kolozsvári Egyházi Újságból (A keresztyén ember útlevele). A beszédek részint thematikus beszédek, részint homiliák. Mindenikben meglátszik a szerző mély keresztyén hite és műalkotó gondja. A szöveg történeti-lélektani magyarázata, a művészi szerkezet, a homiletikai műgond és a keresztyén építő erő s a szónoki, sok helyen költői szépségű nyelv a kötet egyetlenegy darabjából sem hiányzik. A műalkotás és az építés legtöbb helyen arányos egységbe, nemes összhangba olvadnak. Szerző sokat tanult külföldi írásmagyarázóktól, homiletáktói és szónokoktól. Ez meglátszik művén, de szembetűnik mindezeket a tanulmányokat önálló egységbe olvasztó erős keresztyén szónoki egyénisége is. A beszédek az akadémiai istentiszteletek magas színvonalán állanak. Csak művelt közönségnek, sőt majdnem kizárólag akadémiai képzettségű hallgatóságnak lehet ilyen színvonalú beszédeket mondani. Ez, szerencsére, lehetetlenné teszi a nálunk szokásos utánmondást. Ezeket a beszédeket tanulmányozni kell. Tanulmányozni kell azokban az igehirdetés reformját, a keresztyén igehirdetés megújhodását, a keresztyén építés és a homiletikai műalkotás nemes összhangját, egységét és ható erejét. Ennek a könyvnek, mint a szerző is mondja, nem gyakorlati, hanem elméleti czélja van; maga egy darab homiletika, csak prédikácziókban. Ezt a prédikácziókban előadott homiletikát a magyar protestáns lelkipásztori és vallástanári kar nagy szabad theologiai iskolájában kellene tanulmányozni. A külföldi reformtörekvésekkel karöltve így munkálhatjuk igehirdetésünk reformját s vele egyházi életünk föllendülését. Mindenki a maga keresztyén személyiségének teljes erejét és theologiai tanultságának legjavát vigye ebbe a nemes munkába. Dr. Ravasznak fentemlített hibáit s azokon kivül idegen kifejezéseit kerüljük. Eszményét az alacsonyabb műveltségű gyülekezetek szükséglete szerint is igyekezzünk megvalósítani. Jézus Krisztust prédikáljuk a mi korunknak. Legyünk egyszerre modernek és építők. Ez igehirdetésünk legégetőbb és legfontosabb kérdése. Ez legsürgősebb és legfőbb igehirdetői feladatunk. V. J. KÜLFÖLD. Svájca. Látogatás a börtönökben. Ilyen czimen tartott Eoehrieh H. lelkész előadást Genfben. Roehrich már 24 év óta protestáns lelkésze a genfi börtönöknek. Nézete szerint a fogházakat nemcsak a büntetés helyeinek kell tekinteni, hanem nevelőintézetnek is, mely a letartóztatottakat lassankint előkészíti arra, hogy kikerülvén, a társadalomnak hasznos polgárai legyenek. Előadó eleven színekkel festette a foglyok lelki életét, a kik az öröklött bajok, rossz környezet, mostoha bánásmód, az italok és a bűnös emberi szenvedélyek áldozatai. Elsorolta sorra mindazokat a veszedelmeket, melyek a szerencsétlene-