Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

útra téríteni képes volna", — annyival kevésbbé, „mivel úgy látszik, hogy az (OMGE) féljajdulásában inkább csak egy erős osztályérdek nyilatkozik meg". így nyilatkozik az Orsz. Közegészségügyi Tanács! Nyilatkozatában első sorban a közegészség érdekét hangsúlyozza ugyan, de látszik, hogy ezt a tudós testületet egyéb szempontok is irányították véleménye megalkotásában. Ezek a szempontok már nem az orvosi, hanem a szocziális tudományok mezejére tartoznak. A Közegészségügyi tanács tudós férfiai ugyanis nemcsak azt nézték, hogy a hygienikus feltételek, hanem azt is, hogy a család anyagi feltételei is jobban biztosíthatók-e a több vagy a kevesebb gyermek mellett. S e kettős irányba tekintő szempontok alakították ki véleményét, a mely a szaporodás korlátozása ellen indított akcziók útjába olyan követ hengerít, a melyet eltávolítani nehéz munka leend. Reánk nézve, a kik nemcsak nemzetünknek számbeli naggyá létele szempontjából tekintjük a szaporodás korlátozását, hanem valláserkölcsi szempontokból is és Isten ellen való bűnnek minősítjük a természet rendjének felforgatását, vagy a már megindult emberi élet megsemmisítését, csak mélyen elszomorító lehet a Közegészségügyi Tanács véleménye. Mély sajnálattal látjuk belőle, hogy theoretikus igazságok mennyire félrevezethetnek a való élet megítélésében még okos embereket is és hogy a „közegészség" (a melynek érdekeit minden okos ember szolgálni igyekszik) miként válik annak legfőbb őrei előtt a pogány világ Molochjává, a mely a megszületni nem engedett generácziókat kívánja feneketlen gyomrába áldozatokul. Mély sajnálattal Játjuk ezt, mert ettől a véleménytől még csak egy lépés kell és eljutunk a Tajgetos sziklájának visszaállításához: a nyomorult vagy az életre alkalmatlannak ítélt gyermekek elpusztításához! De mégsem e felett kívánunk rekriminálni. Erre csak azt mondhatjuk: a Közegészségügyi Tanács tudós tagjai igyekezzenek ne csak theoretikus igazságokra esküdő tudósok, hanem emberek, hazafiak, keresztyének is lenni, s akkor a gyermekkorlátozás nagy nemzeti kérdését más szemekkel fogják tekinteni! Hanem valamit arra a szocziális kovászra nézve kívánunk mondani, a mely a Közegészségügyi Tanács véleményébe belekerült. A Közegészségügyi Tanács reá mutat arra. hogy úgy az alsó, mint a felső társadalmi rétegeket a megélhetés nehézsége is rávezeti a szaporodás korlátozására. S a hol ez öntudatossá válik, ott nincs erő és hatalom, a mely azt megváltoztatni képes legyen. A Tanácsnak itt kétségtelenül van valami igaza, de csak egy bizonyos mértékig és csak a dolog anyagi vonatkozásában. Kétségtelen ugyanis, hogy az ember önző és a vallás törvényei által nem korlátozott alaptermészete mindenek felett a saját maga anyagi boldogulását keresi, és ha ennek lehetősége nehéz, inkább szaporodása korlátozását, mintsem a még nehezebb étetharczot választja. De ez egyfelől csak a vallástalan emberekre nézve igaz, — másfelől pedig azokra, a kiknek a vallásosság mellett sem adattak meg azok a kiilső feltételek, a melyek mellett odaadó szorgalmukkal magoknak és gyermekeiknek boldogulást biztosíthatnának. Vallástalan, önző emberek korlátozzák családjuk szaporodását. Ezeken csak a vallás erőinek átalakító hatása segíthetne. De korlátozzák szaporodásukat a lateiner, az iparos és a földművelő családok is, a kiknek, főként ez utóbbiaknak a körében a vallásosság általában mégsem hiányzik. Ezeknél a szaporodás korlátozása tehát nem annyira a hitetlen önzésből, mint inkább szocziális okokból folyik. S ezeknek az okoknak megszüntetésére ne higyje a Közegészségügyi Tanács, hogy nem volna erő és hatalom. Volna, csak akczióba kellene vinni teljes elszántsággal és a nemzet javát őszintén óhajtó szeretettel. Korlátozza gyermekei számát a lateiner család. Biztosítsanak neki megfelelő fizetést! Korlátozza az iparos család. Adjanak neki és gyermekeinek alkalmat a munkára! Korlátozza a földművelő család. Adjanak neki földet, a melyen munkálkodhassék! S ki gondolkodjék mindezekről? A nemzet, az állam maga, támogattatva a dolog valláserkölcsi vonatkozásaiban az egyházak odaadó szolgálatával! Az Orsz. Közegészségügyi Tanács véleménye tehát, bármilyen visszatetsző legyen is előttünk, egy nagy figyelmeztetést foglal magában. Azt, hogy a gyermekkorlátozás ellen indított társadalmi és egyházi akcziók csak akkor fognak sikerre vezetni, ha a nemzeti politika gondoskodik a jobb jövő anyagi feltételeiről, mind a diplomás osztály kellő javadalmazásával, mind az iparfejlesztéssel, mind a helyes birtokpolitikával. Mindaddig, míg a kiilső anyagi feltételek kellőleg nem biztosíttatnak, az egyházak valláserkölcsi hatása is meg van bénítva. Mind a nemzeti, mind a valláserkölcsi érdek tehát azt követeli, hogy az egyházak is érvényesíteni igyekezzenek erkölcsi befolyásukat a nemzeti politika megfelelő átalakulására. Érvényesítsük ezt mi protestánsok is, hiszen minket emészt a születések korlátozása legelső sorban! Hogy azonban érvényesíthessük, ahhoz nem a szerteszét húzás, hanem az egyetértés és egységes, öntudatos akczió volna szükséges. Ki teremti azt meg? Feleljenek reá azok, a kik hivatalukból is vezetésre hivatottak! H. I.