Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

TÁRCZA. A kegyesség Kálvin szerint. — Egyházi beszéd. Irta Doumergue Emil. Francziából fodította: Sebestyén Jenő. — Ezt a beszédet Doumergue Emil montaubani theol. professzor akkor mondotta, a mikor a francziaországi reformátusoknak egyik és pedig a legszigorúbb kálvinista felfogású része Párisban 1907. június 28-án a Szent-Lélek-templomban zsinatra gyűlt össze. A beszéd főképen azért érdekes, mivel, a mint különben a bevezetésben maga Doumergue is elmondja, ez a prédikáczió tulajdonképen nem a sajátja, hanem Kálvin gondolatainak a gyűjteménye. Mozaikszerű, de mégis szerves egésszé való feldolgozása a Kálvin préclikáczióiból vett amaz idézeteknek, a melyek a hivő keresztyén életére, kegyességére vonatkoznak. Fokozza a dologérdekességét az is, hogy ezek a gondolatok lehetőleg szószerint vannak beleszőve Doumergue beszédjébe, a ki azokat Kálvin prédikáczióinak naponkénti tanulmányozásánál jegyezgette össze. A beszéd franczia kiadásában1

függelékül közölve vannak az összes gondolatok és idézetek, a melyek Doumergue beszédének anyagát alkotják. Mi azonban a közlés hosszadalmasságának elkerülése végett megelégszünk Doumergue beszédének egyszerű lefordításával, annál is inkább, mert hisz ez a függelékben közölt összes gondolatokat úgy is magában foglalja. „Kérdjed meg a te atyádat, és megjelenti néked, a te véneidet, és megmondják néked." (.Mózes V. 32.7

.) Mindannyian belefáradtunk már a mi végnélküli egyházi harczainkba. És a dogmatika kérdéseivel szemben közülünk sokan nagy bizalmatlansággal viseltetnek. Gondolkoztam ezen, s így szóltam magamhoz: Eredj el és beszélj a te atyádfiainak a kegyességről. És ezt annyival is inkább megteszem, mert kétségkívül sokan vannak hallgatóim között olyanok, a kik egyházunk eme legmegkülönböztetőbb jellemvonását szeretnék megismerni vagy legalább is szeretnének arról maguknak egyszer már szabatosan számot adni. Mi értelme is van a mi elétiinknek? Kik vagyunk mi, vagy miknek kellene lennünk? Valamely egyházat meg lehet ismerni hitéről, a mely annak mintegy a gyökere; a szervezetéről, a mely mintegy a törzse, és kegyességéről, a mely olyan, mint a virág és a gyümölcs. S valamint a gyökér és az ágak a virágokért és a gyümölcsökért vannak, úgy szolgál hit és szervezet is a kegyesség czéljaira. A kegyesség tehát a legfőbb, — bizonyos értelemben egyetlen ismertető jel. Én azért hát így szóltam 1 A beszéd franczia kiadása a következő czim alatt jelent meg : La piété réformée d'apres Calvin par E. Doumergue, doyen de la faculté libre de théologie protestante de Montauban. Discours sur la piété réformée; extraits des sermons de Calvin; éditions de Foi et Vie, Libraire généralr protestante, 48 Rue de Dille, Paris. magamhoz: Eredj el és beszélj a te atyádfiainak a kegyességről. De — szavak és mindig csak szavak! — nem hallottunk mi már ezekből oly igen eleget? A tettek órája üt, kong mindenfelé, mint egy vészharang. Itt az aggasztó, szorongató óra, a mikor az egyházaknak gyümölcseiket kell a világ elé hozni. S lia nem, úgy a kételkedés, a szabadgondolkodás fejszéje már gyökerökre vettetett s mindenestől kivágattatnak. .. Gondol« kőzni kezdtem tehát újra és — hallgatni szerettem volna. Mert arra, hogy egy hittételről beszéljünk, elegendők a szavak, hogy az egyházi szervezetről beszéljünk, elég arra a szó. De hogy a kegyességről szólhasson valaki minden képmutatás nélkül, ahhoz érzelem, tapasztalat, egy — magától a kegyességtől áthatott — élet szükséges. Én szeretnék erről beszélni, de nem vagyok képes. Ne vegyétek tehát rossz néven, Atyámfiai, ha egy merész tervbe fogtam. Nevezetesen, beszéd alakjában nem én magam viszem a szót, hanem visszhang leszek csupán. Visszhangja egyházunk leghatalmasabb, legtekintélyesebb prédikátorának, visszhangja az ige ama hirdetőjének, a ki legjobban ismerte hitünket, mert hiszen ő öntötte azt legelőször formába, a ki legjobban ismerte szervezetünket, mivel épen ő teremtette meg azt és a ki ennek következtében legjobban ismerte azt a kegyességet is, a mely ennek a hitnek és ennek a szervezetnek gyümölcse, mivel ismét épen ő volt ki megformálta a kegyességnek amaz edényét is, a mely nincs még eltörve mindazon hasadások és repedések ellenére sem, a melyet rajta a századok ütöttek. Én, a mennyire lehetséges lesz, az Ő saját gondolatait fogom nektek előadni, az ő saját szavait fogom szórói-szóra elmondani, úgy, a mint én azokat éveken keresztül prédikáczióinak naponkénti tanulmányozásánál összegyűjtöttem. És talán emléknek sem lesz hétköznapi dolog a gyűlés tagjaira nézve, ha oly benyomással távoznak el erről a párizsi zsinatról, mintha azon a megnyitó beszédet maga Kálvin mondotta volna.j „Kérdjed meg a te atyádat és megjelenti néked." I. Kegyességünknek mindenekelőtt Istenre kell irányoznia a tekintetét, de nem azért, hogy kíváncsian lényének titkát kutassa. Az igazi theológusnak — és annál inkább az egyszerű hívőnek — három erénynyel kell rendelkeznie. Az első: az alázatosság; a második : az alázatosság; a harmadik... az alázatosság. Mert mi nem tudhatjuk, kicsoda az Isten önmagában. Mindaz, a mit sejthetünk, az az Istennek ama három tulajdonsága alapján történik, melyeket tetszett néki számunkra kinyilatkoztatni, a mit a theológusok így fejeznek ki: Szeretete, Igazságossága és Hatalma. S a hivő mindent megmondott, ha újra elmondta: Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában.