Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-04 / 49. szám

Az eskü szavaiból indult ki és míg hálás pillantását ég felé fordította s onnan kérte munkájára a segedelmet, — igérte is, hogy e munkában megrestülni solia egy pillanatra sem fog. Anyaszentegyházunk s így az abban vezérségre "hívottak feladatát három pontban foglalta össze ezután. Evangéliumi hit, evangéliumi szabadság és krisztusi szeretet. Nem szabad megengedni, hogy a régi hit tüze hamvadjon, hogy a biztos kormány helyett bizonytalan szelek hányják ide-oda a tétova lelkeket. Nem szabad megengedni, hogy a régi áldozatkészség kihaljon a hívekből, hogy magunk küzdelme helyett mindent mástól várjunk. Ha mindinkább odakötözzük magunkat a mindenható államhoz, autonómiánk fogja megsínyleni. Rámutatott a jövő biztosításának nagy kötelességére és mint legalkalmasabb eszközt ajánlta a gyülekezeti tartalékalapok gyűjtését. A krisztusi szeretetet hangoztatta, mint legfőbb szabályozóját egyházunk életének, a kapukon kivül, a felekezetközi érintkezésekben — és a kapukon belül, gyülekezeti és családi életünkben.' A szeretet sziklaerején nyugvó összetartást mutatta fel, mint az előhaladás biztos alapját. És rámutatott egy másik hármas jelszóra, a mely nélkül élet, előmenetel, fejlődés nem támad. Rend, buzgó kötelességteljesítés, kitartó hűség a magas kívánalmak, melyek teljesítésére elkötelezte magát és kérte munkatársait. A meleg ünnepi hangulattal előadott és figyelmesen hallgatott beszéd után Urliázy Lajos tanácsbiró-lelkész és Marton László, a tanítói kar képviselője üdvözölték az esperest, hivatkozva az egész egyházmegye régi bizalmára, szeretetére, mely övezte őt eddig is és a mely csak fokozottabb mértékbe fordul felé most. A gyűlés az ünnepélyes jelenetek után a szövetkezeti helyiségben tárgyalta az egyházmegye néhány belső ügyét. Határozataiból ki kell emelnünk a hathatós ajánlást, mellyel az esperesi jelentés kapcsán a lelkészek és gyülekezetek figyelmét, felhívta a Kálvineum nagy ügyére. Maga az egyházmegye is 100 K-ás alapítványt tett a szent czélra. Az új tanítókat föleskették, a bizottságokat újra alakították; sajnálatos szomorú bajokat eligazítani igyekeztek. Ez utóbbit cselekedték a délutáni bírósági ülésen is, melynek — fájdalom — szintén sok panasz volt a tárgya. Vajha eltűnnének a panaszok s uralkodnék Vértesalján a béke, az élő hitnek és az igaz szeretetnek békéje. A déli közebédkor, a fehérasztalnál is hangzottak el lelkes szavak, sok, de őszinte köszöntés. Sárközg Aurél, Csontos Andor, Szűcs Gedeon éltették az új esperest és családját. Lévay Lajos is szólott, kívánván szeretett egyházmegyéjének minden jót. De hibát követnék el, ha föl nem említeném Sallai István sárkeresztúri presbiter zamatos, bibliás nyelven, istenáldotta tehetséggel előadott bizonyságtételét hűséges lelkipásztorukról, hozzá és övéihez intézett jókívánságait, melyeket megitatva és ámulattal hallgattunk mindnyájan. V. S. KÜLFÖLD. Svájcz. Dunaní Henrikről. A „Vörös-Kereszt" megalapítója, Dunant Henrik, a ki a mult hó végén a svájezi Appenzell-kantonban elhunyt, Genfben szüleiett 1828-ban. Nagy befolyással volt fogékony lelkére a kiváló betegápoló angol nő, Nightingale Florence, a ki a krimi hadjárat alkalmával több ezer megsebesült katonának mentette meg életét odaadó szolgálataival. Dunant, föllelkesedve e kiváló nő példáján, Olaszországba sietett ós az 1859-diki solferino-i csatában, mely a XIX. század egyik legvéresebb ütközete volt, betegápolással foglalkozott. Mintegy 40 ezer ember esett el vagy sebesült meg. A háború lezajlása után könyvet írt: „Souvenir de Solferino* czímen. Ebben élénk színekkel írja le megfigyeléseit, előadja tapasztalatait és a sebésültek ápolásáról terjeszt elő fontos tételeket. Nemes tervének sikerült azután III. Napoleon császárt is megnyerni. Dunant sürgetésére a svájezi szövetségtanács 1864-ben az európai hatalmakat Genfbe hívta meg közös értekezésre. Ennek a tanácskozásnak a nevezetes „genfi megegyezés1

' lett az eredménye, a mely a csatában megsebesült katonákat és azok ápolóit semleges személyeknek nyilvánítja. Négy évvel később, 1868-ban ezt a megegyezést egész Európa elfogadta. A nemeslelkű Dunant vagyonának legnagyobb részét az általa alapított „ Vörös Kereszt-Egyesület"-nek hagyta. 1901-ben a Nobel-féle alapítvány békedíját 6 nyerte el a franczia Passy Frigyessel egyetemben. Dunant egészen szegényen halt el az említett kanton egy kis községében. Reformácziói emlékmű. A genfi keresztyén ifjak egyesülete a reformáczió emléknapján nagyszabású ünnepélyt rendezett. Ez alkalommal Fatio Vilmos nagyon érdekes előadást tartott a reformácziói emlékműről. Ennek főalakjai ezek lesznek : Kálvin, Farel, Béza Tódor és Knox. A szobormű nem öregebb korukban tünteti fel őket, hanem abban, melyben 1559-ben voltak. A másodrangú alakok: Colignv Gáspár, Cromwell Olivér, Eoger Vilmos, Bocskay István és brandenburgi Frigyes-Vilmos. Néger szeminárium. Jehle hittérítő Genfben felolvasást tartott a francziaországi abétifi-i (Cöte d'Or) néger szemináriumról. Jehle maga is tanít ebben az intézetben, melynek jelenleg 60 növendéke van. Az angol kormány is segélyezi az intézetet, de kikötötte, hogy az angol nyelv is előadassók. A négereket legnagyobbrészt papoknak és hittérítőknek képezik ki. Az ő felfogásuk szerint a kézimunka szégyenletes dolog, de azért az intézet erre is rászoktatja őket. Az intézet anyagi zavarokkal küzd. Jehle épen. azért járja be a nevezetesebb városokat, hogy gyűjtéseket rendezzen. Olaszország. Plébánosok elmozdításáról. A római kúria legújabb rendelete értelmében kilencz ok idézheti elő a plébánosok elmozdítását: 1. Gyengeelméjűség, mely szakértők