Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-20 / 47. szám

gyarság összefog és elhagyott hazájába visszatér, hogy „örökségül bírja az elpusztult örökségeket" és hogy szülője legyen egy igazi áldásos megújhodásnak. A mi már a beszédek külső formáját, a szerkezetet és stílust illeti, elismeréssel lehet megemlékezni róla. A téma felosztása rendszerint találó, a textusból folyik s biblikus. A bevezetés nem kalandozik el a tárgytól, hanem szorosan a kontextus keretein belül marad. Csak a részek arányossága ellen lehet kifogás. A bevezetés általában véve -a az egész beszédnek, sőt néha még annál is terjedelmesebb. Ennek tulajdonítható, hogy a bevezetés sokszor annyira kimeríti témáját, hogy a voltaképeni tárgyalásban újat mondani nem tud, ismétlésekbe bocsátkozik. A stílus magyaros, szépen folyó, néhol túlvirágos, Itt-ott elijesztő példát mutat a hipermodern újításokból. („Ezüst arczú szeretet", „a gond keserű tengerében forgó föld", „kardeső", „az elvek puffadt zsákjai" stb.) Mindezeket összegezve, a beszédkötet érdekes megnyilatkozása egy nagyratörekvő forrongó ifjúi léleknek. A jövőre nézve biztató jel, de csak úgy, ha a szerző nem bizakodik el abban a hitben, hogy ő már kész prédikátor. Ebben az esetben az „Igének sugaraimelyek most még meglehetős gyenge fényűek, idővel minden erőben nagy növekedést vehetnek. E. Szabó Dezső. BELFÖLD. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő Úr! A múltkor azt írtam, hogy leveleim hangja nagyobbára méltatlankodó, mert csak olyan dolgokat látok, a melyek panaszra nyitják az ajkakat. Most megczáfolom önmagamat. Most örvendetes, — legalább reám nézve örvendetes dologról írok. Olvasgatva ugyanis egy kis lapot, mely az ifjúság életét kíséri nagy figyelemmel, azt az örvendetes hírt olvastam, hogy a budapesti ref. theologia itjúsága, az eddigi szokástói eltérően, aképen tartotta meg e tanév elején ismerkedési estélyét, hogy a Lónyay-utczai főgimnázium nagytermében szeretetvendégséget rendezett, a melyen részt vettek a tanárokon kivül a budapesti vallástanári karból is többen, valamint Fulliquet úr, a genfi theol. akad. dékánj ki szép beszédet intézett az ifjúsághoz. Tisztelt Szerkesztő Úr! E tény felett ne térjünk csak úgy egyszerűen napirendre! Reám nézve igen kedves hír ez. A mikor elolvastam, szívem hevesebben dobogott, mert egy új reggel derengő sugarát láttam benne, a melyet még fényesebbé tett a következő közlemény : a theológusok körében megalakultak a bibliaolvasó-körök ! Visszagondolok a magam theológus idejére, a mikor a vallásos, biblia-olvasó család köréből az evangélium üdítő vize után való szomjúsággal felmentem a theológiára. Ismerkedő-estét mi is rendeztünk és az az estély volt az ifjúság lelki világának első megnyilvánulása. De az ismerkedés nem szeretetvendégség, hanem vidám diák-estély keretében folyt le, olyan magyaros módon. Az új ifjaknak be kellett mutatni magukat az öregebbek előtt, s az volt a legkedvesebb, a ki minél nagyobb humort tudott vegyíteni élettörténetébe. Nem akarom sötét színekkel festeni ezt a régi ismerkedési estélyt, sem a többieket, a melyek theológus életünk folyama alatt következtek. Egy dolgot azonban most már, érett fővel és próbált szívvel megállapíthatok. És ez az, hogy ezekben a diák-estékben építő erő nemcsak hogy nem volt, de néha akadályai is voltak az evangélium iránti érdeklődésnek és az alázatos hit megszületésének. Ez volt régebben a szokás! Utal is erre a kis lap, a mikor jelenti, hogy ettől eltérőleg szeretetvendégség keretében tartotta meg az ifjúság az ismerkedést. Tanárok, katecheták és Fulliquet is ott voltak. Üdvözlöm érte az ifjúságot! Lelki világának ez újabb megnyilvánulása más lelki világról tanúskodik. Arról a világról, a melyben a mi fényes napunk, a Krisztus tündököl! Ebben a szeretetvendégségben egy új reggel derengő sugarát látom! Virrad! E reggelen ébredő ifjúság napi munkájához bízom. Es örülök, hogy ott keresik a szórakozást, a honnan a legnagyobb öröm forrása fakad és ismerkedésük nemcsak egymással, de -egyúttal Azzal is szövődik, a kiben és a ki által lesznek a világvilágossága I S minél tovább szövődik bennem az örömből és a kimondhatatlan jó érzésből eredő gondolat, úgy érzem, hogy e kitörő örömhöz még Dávid táncza is méltatlan volna! Nem tánczolok, mint Dávid; de leborulok előtted Atyám! A te lelked fuval, kezdi elűzni az éjszakát! A te munkásaid nem későn, jó korán indulnak a Te szőllődbe ! Csak vezessék őket tisztelt Szerkesztő Uram !* Balatoni István. Az evangélikusok egyetemes gyűlése. November 9—12. napjain folyt le az evangélikusok egyetemes közgyűlése Budapesten, br. Prónay Dezső egyet, felügyelő és dr. Baltik Frigyes püspök elnöklete alatt. Báró Prónay elmélkedő, az ember és az egyház rendeltetését fejtegető megnyitó beszédet mondott, a melyet a gyűlés egész terjedelmével felvett a jegyzőkönyvbe. A megnyitás után az egyet, felügyelő évi jelentése olvastatott fel, a melyet köszönettel tudomásul vett a gyűlés. Hosszabb vitát provokált a prot. közös bizottság póttagjainak megválasztása. Veress József esperes ugyanis * Örömmel vezetjük őket; csak kövessenek! A vezetésre való jó szándék régen sem hiányzott; csak mások voltak az idők s benne mások az emberek is ! Szerk.